Zene: szobrok lélegzete. Képek
csöndje, talán. Te nyelv, hol a nyelvek
véget érnek. Idő, mely
függélyesen állva,
mulandó szívekre mutat.
Érzések – ki iránt? Ó, érzés
átváltozata – mivé? –: hallható tájjá.
Ó, Idegen: zene. Tőlünk sarjadt
szívtér. Legbensőnk, mely
túllép rajtunk, mert kifelé tör –
szent búcsúvétel:
mert a benső vesz körül, mint
legtanultabb távolunk, mint
lég fonákja:
tiszta,
hatalmas,
már lakhatatlan.
(Tandori Dezső fordítása)
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria