A HÉT VERSE – Reményik Sándor: Csendes csodák

Kultúra – 2020. június 13., szombat | 20:30

Amolyan nyárindító versként is olvashatjuk Reményik Sándor halk, szép költeményét. Ha figyelmesek és érzékenyek tudunk lenni a „csendes csodákra”, akkor minden egyes nap felfoghatatlan gazdagságot tartogat. Amikor figyeljük a futó árnyékokat vagy a felhőket égen-vízen, amikor beszippantjuk a virágok illatát és gyönyörködünk a színekben, megérezzük, hogy mindezeken keresztül „Isten szól: jövök”.


CSENDES CSODÁK

Melitskó Saroltának

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Fotó: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír

 

Kapcsolódó fotógaléria