A HÉT VERSE – Weöres Sándor: Bolero

Kultúra – 2022. január 22., szombat | 20:30

Bolero című versében Weöres Sándor megindítóan, békébe ringatva beszél arról az útról, melyre mindannyian rálépünk egyszer; amelyen ő maga éppen harminchárom évvel ezelőtt indult el.


BOLERO

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.


Fotó: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria