A HÉT VERSE – Weöres Sándor: Canzone

Kultúra – 2021. február 13., szombat | 20:30

Weöres Sándor házasságkötésük évében írta Károlyi Amynak a Canzonét. „Még nem tudom… Csak azt tudom… Csak azt tudom…” – így fut neki háromszor a költő a felejthetetlenül szép vallomásnak. Az 1947-ben kötött életszövetség, mély lelki-szellemi és erős alkotói kapcsolat több mint négy évtizedig, Weöres Sándor haláláig tartott.


CANZONE

Feleségemnek

Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,
ó, hallgat még felőled benn a lélek,
mely fátylat von köréd, szerelmesem,
s még nem tudom, hogy néked mennyit érek,
jósorsodat hozom, vagy tán halálom
arany s gyémánt díszét, még nem tudom:
           új, mézes fájdalom
indái közt nehéz utat találnom.

Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szivem s lettél egyszerre társa,
elvéve tőle életet s halált,
hogy visszaadd másféle ragyogásra;
hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had
hazátlan csörtet villámtűz elől;
           és kunyhóm összedől,
ha benne otthonod meg nem találtad.

Csak azt tudom, hogy hajlós testeden
szinte öröktől ismerős a testem,
fejemnek fészke ott a kebleden,
s nem szégyen, ha előtted könnybe estem,
semmit se titkolok s ős-ismerősen
jársz vad, töretlen Tibet-tájamon,
           imbolygó szánalom,
vagy éji égen csillagkérdező szem.

A megtépett ideg, e rossz kuvik,
szemed nyugodt kék mécsét megtalálja;
kicsinyke úrnő, térdedhez buvik
s elszunnyad az érzékiség kutyája;
és benn a Fénykirály, az örök ember,
még hallgat, tán nem tudja szép neved,
           s nem mond itéletet,
így vár piros ruhában, szerelemben.

(1947)

Kép: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria