A jazz és az Egyház – Aki John Coltrane-t is felkonferálta

Az ember az Egyházra gondol és a jazzre gondol. Hogy miről szólnak? Ki kell állni az eltiportakért. Magasztalni kell Istent. Nem tűnnek igazán különbözőnek a szememben”

– válaszolta egyszer Norman O’Connor arra a kérdésre, nem az ördög zenéjének kell-e tekinteni a jazzt. Ekkor már több mint három évtizede meghatározó alakja volt az amerikai keleti part zenei világának.

1954-ben tagja volt a Newport Jazz Festival szervezőbizottságának, s a következő években Frank Sinatrától Miles Davisig, Dizzy Gillespietól Aretha Franklinig, Duke Ellingtontól Roberta Flackig számos előadót vendégül látott. John Coltrane 1965-ös koncertjét, amelyről lemezfelvétel is készült (New Thing at Newport) O’Connor konferálta fel. A felkonferálásaiban megjelenő humort a Dave Brubeck Quartet 1971-es lemeze (Last Set at Newport) és a Duke Ellington Orchestra 1956-es albuma (Ellington at Newport) is megörökítette.

O’Connor már a középiskolában játszani kezdett jazz zongorán, majd a washingtoni katolikus egyetem elvégzése után 1948-ban pappá szentelték, 1951-ben pedig a bostoni egyetem lelkészévé nevezték ki. A városban már az ötvenes évek elejétől ismertté vált a „jazzpap”, aki rádió- és televíziós műsorokat is vezetett. A Jazz with Father O’Connor című műsorról azt mondta a szaxofonos Gerry Mulligan:

Csak Bostonban lehet életképes egy ilyen című műsor. Az ország összes többi városában azt hinnék, vicc az egész.”

A vibrafonista Milt Jackson így emlékezett rá: „Egyszerűen csak olyan volt, mint a zenészfiúk, de soha nem kellett erőlködnie azon, hogy olyan legyen, mint a zenészfiúk. Látni lehetett, hogy pap, de soha nem csinált nagy ügyet belőle. Nem tudom, hogy az emberek jobban viselkedtek-e a jelenlétében. Nem tudom, hogy felkeresték-e a gondjaikkal. De azt hiszen, igen.”

Idővel papi feladatai háttérbe szorították zenei érdeklődését. Az amerikai alapítású missziós paulista atyák szemináriumának vezetőjévé nevezték ki, majd a nyolcvanas évektől főként alkoholbetegekkel és kábítószerfüggőkkel foglalkozott. Zenei kapcsolatait arra is felhasználta, hogy jótékonysági koncerteket szervezett a betegségükből felépülők javára. 2003-ban hunyt el, a jazzről szóló (főként a Down Beatben megjelent) írásai a mai napig érdeklődést váltanak ki.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír