A jelenlétből fakad minden – Bemutatták a Varga László püspökkel készült interjúkötetet

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kaposvári csoportjának rendezvényénházigazdaként Csillag Gusztáv, a csoport vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd a kiadó részéről Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztője szólt néhány szót. „Azt szerettük volna, hogy ez a kötet Varga László püspökről szóljon, de mégse legyen egyszerűen csak egy életrajz. Célunk az volt, hogy bemutassuk az ő személyes tanúságtételét, hiszen ezen keresztül Jézus Krisztushoz lehet közelebb jutni.” A megélt, hiteles szavak pedig képesek arra, hogy átformálják az életünket.

Versegi Beáta nővér, a Központi Oltáregyesület vezetője a könyvet ismertetve elmondta, hogy szerzőjét már régen ismeri, ezért is vette nagy érdeklődéssel a kezébe ezt a kötetet. „Ha műfaja nem életrajz, akkor tulajdonképpen mi is lehet ez? Először azt hittem, olyan ez, mint amikor belépünk egy szobába, ahol két ember mély beszélgetését hallhatjuk – egy elkötelezett hívő ember kérdez egy másik elkötelezett hívő embert. Olyan kérdések kerülnek elő, melyek megérintik a világban tájékozódó embert.” E felvetések mögött ott húzódik az a vívódás, melynek során a mondatokat az „igen, de…” szavakkal fűzik egymás után.

Tulajdonképpen ennek a könyvnek nincs kezdete és nincs befejezése sem. Belépünk a körébe valahol, és egy másik ponton kilépünk. Biztos, jól megfogható válaszokat nem találunk ebben a könyvben, mégis azt érezzük, „Laci atya úgy beszél, mint akinek a bőre alá bújt az Isten”. Erős meggyőződéséket közvetít, melyek mögött ott érezzük a tapasztalatot.

Mi lehet ennek a könyvnek a célja? Az biztos, hogy semmit nem akar eladni nekünk. A könyvet olvasva el kell engednünk az elvárásainkat. És ha ez sikerül, akkor rátérünk arra az „emmauszi útra”, melynek során kirajzolódhat számunkra az üzenete. Az olvasó egy utazáshoz csatlakozik, s miközben Isten országútján gyalogol, egy életút bontakozik ki előtte. Ennek egyik ösvénye a „kapcsolatba lépés”, annak megtapasztalása, hogy „a jelenlétből fakad minden”. Nagyfokú őszinteség jellemzi e kötetet, mely arra hív, hogy igazak legyünk önmagunkkal szemben is. „Szaván kell fogni az Istent – mondja Laci atya, teljesen függetlenül attól, milyen helyzetben is vagyunk. – Egyszerűen hinnünk kell abban, amit Isten mond.” Remélnünk kell, hogy megmutatkozik, és el kell hinnünk azt is, hogy Isten nemcsak általában az embert szereti, de „engem is, személy szerint”.

Versegi Beáta azt is kiemelte, hogy Varga László sokszor beszél az Oltáriszentségről. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy az Eucharisztiában a megtört Krisztus lett a miénk. „A megtört ostya és a megtört ember pedig összetartozik.” Hitünk központi titka akkor nem lesz ideológia, ha az, aki erről beszél, találkozik a saját törékenységével is. Az eucharisztikus élet e megtörtségben jelenik meg – ezt helyezzük Isten kezébe azért, hogy átformáljon minket.

Bodnár Dániel a beszélgetés különleges légköréről mesélt a bemutatón. „Mint mindig, most is felkészültem, összeírtam hatvan-hetven kérdést. Bár sok interjút készítettem, ilyet még nem tapasztaltam: már az elején teljesen más irányba kanyarodtunk, ezért az előre felírt kérdésekből alig tettem fel néhányat. Úgy éreztem, hogy Laci atya válaszai vezetnek engem is.” Varga László sokszor vállalta élete során a „kérjetek, és adatik” kockázatát: számtalan élethelyzetben mondta ki, hogy „Uram, most te következel”. Nagyon mély hittel, bizalommal kell lennie valakinek Isten felé, ha fel meri ezt vállalni. „Laci atya arra is sokszor képes volt, amire mi talán kevésbé, hogy a legnagyobb konfliktushelyzetekben is keresztényként viselkedjen.”

„Igen, de a Szentlélek a főnök” – csatlakozott a beszélgetéshez Varga László. A kötetről szólva elmondta, hogy nem tudta, mennyi ideje lesz majd minderre, de érzékelve a nagyfokú figyelmet, szívesen válaszolt a kérdésekre, sőt, „alig tudta abbahagyni”. Ha az emmauszi út hasonlatánál maradunk, a mellénk szegődő emberben fel kell ismernünk Jézust. Ebben az evangéliumi történetben olvassuk azt is, hogy „lángolt a szívünk”. Nekünk pedig hagyni kell elégni magunkat ebben a tűzben. Az „ötödik evangélium” ott íródik bennünk, engednünk kell vezetni magunkat a Szentlélek által, aki soha nem merül ki, aki soha nem megy szabadságra. „Ha elfogadjuk Jézus barátságát, akkor ez egy gyönyörű kapcsolat és egy nagy kaland lesz, melyet nem szabad kihagynunk, mely soha nem gondolt távlatok felé visz el bennünket.”

A könyvbemutató dedikációval zárult. A rendezvényről készült videó ITT megtekinthető.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Magyar Kurír