A kis meggyfa üzenete – Látogatás a debreceni zsidónegyedben

Elsőként természetesen a zsinagógában töltöttem hosszabb időt, amely 1894-ben egy debreceni építész, Berger Jenő tervei alapján épült nem messze a városközponttól és a református negyed szívétől, a kollégiumtól és a nagytemplomtól. Szokatlan gyorsasággal, mindössze egy év alatt készült el, de szakrális felavatása csak 1902-ben történt meg. Stílusa késő eklektikus, sok román kori építészeti elemmel. Gyönyörű, bár szerényebb, debreceniesen puritánabb ez az épület, mint nagy testvére, a Baumhorn Lipót tervezte, 1902-ben elkészült, ugyancsak eklektikus szegedi zsinagóga.

Aki belép ebbe a meleg színeket és életteli formákat kínáló istenházába, megilletődötten olvashatja a feliratot héber és magyar nyelven is: „Szüleinkkel, nagyszüleinkkel, rokonainkkal 1985-ben használtuk utoljára az ortodox zsinagógát. 2015-ben restauráltuk. Az Örökkévaló segítségével ismét használhatjuk. Köszönjük mindazoknak, akik ebben segítségünkre voltak.” A zsinagógában emberi arcok, alakok ábrázolása nem megengedett (akár a református templomokban). Szép vándormotívumként azonban sokfelé felbukkan a Dávid-csillag.

A kétszintes zsinagóga egykori női áhítati helyszínén gyakran rendeznek kiállításokat. Idén július végéig az egyik legérzékenyebb magyar fotóművész, Keleti Éva Kállai ’95 című emléktárlatát láthattuk itt Kállai Ferenc Kossuth-díjas színművész tiszteletére, aki a kultúrateremtő és -ápoló zsidó Kner család városában, Gyomán született és nőtt fel. Vagyis pontosan olyan közegben, amilyen most bontakozik ki igazán itt, a debreceni zsidónegyedben, amely nem a bezárkózások, hanem a kapunyitások, a kéznyújtások helyszíne. A cserélődő kiállítási anyagok mellett van ennek az emeleti szintnek két szomorú mementója is: néhány deszkaszál az 1944-es gettó palánkjaiból és egy, a holokausztra emlékeztető bőrönd…

A nagy zsinagóga 2015 óta nem csupán hitéleti helyszín, hanem egyszersmind felekezeti hovatartozástól független kulturális-turisztikai központ is, amely a debreceniek és az idelátogatók épülését szolgálja. Udvarán egy holokauszt emlékhely áll, rajta a vészkorszak helybéli áldozatainak nevével, illetve üres szöveghelyekkel, a névtelen és a nem azonosítható halottakra emlékezve. Jómagam az emeletről láttam, ahogy egy család – és ez nyilván mindennapos, nagyon fájdalmas látvány itt – saját szeretteinek nevét keresi a fémbe vésett hosszú lajstromban. A zsinagóga udvarán az 1910-es években épült fel egy imaház, egy bét hámidrás, vagyis: a tanulás háza, egy talmudista iskola és könyvtár. Ma itt tartják a napi áhítatokat. A zsidónegyed fontos elemei még: az ortodox mikve, azaz a megtisztulást szolgáló rituális fürdő, illetve a reformkori magyar nyelvet is felidéző kóser vágoda, ahol a rituális metsző, a sakter működött. Az épülettől nem messze, a hitközségi székházban zarándokszállás, kóser konyha és étterem működik. A zsidó zarándoklatok része egy nagykállói látogatás is, itt Eizik Taub, a kállói csodarabbi sírja a leggyakrabban felkeresett színhely. Őt minden felekezet jól ismeri a Szól a kakas már… című, részben magyar, részben héber nyelvű, Nagykállótól Szatmárig indázó, közismert népdal jóvoltából. Az idelátogatókat – felekezeti és ugyanakkor kulturális missziói célzattal – gazdag tájékoztató anyag és egy kedves, játékos, Zarándokút című foglalkoztató füzet várja: a zsidó hitéleti fogalmakat, ünnepeket bemutató kiadvány. Ószövetség-lecke, alapfokon.

Végül feltétlenül meg kell osztanom e délelőtt kicsinységében is legnagyobb élményét. Közvetlenül a rituális fürdő mellett áll egy kis meggyfa, rajta egyetlen szem gyümölccsel. Szépséges, Isten tetszését jelképező megerősítése ez az újrakezdésnek. A facsemetét néhány hónappal ezelőtt közösen ültették el a debreceni zsidó hitközség tagjai és nagyváradi, valamint nyíregyházi testvéreik a Tu Bisvát, a fák újéve alkalmából.

Fontosak és szépek a megújult épületek, a zsidónegyed klasszikus és huszonegyedik századi funkciói, a nem mindennapian jó akusztika, az elkötelezett munkatársak. De – ahogyan a zsinagóga falán is olvashatjuk – mindezekhez az emberi odaszánás, tudás és szeretet mellett, sőt fölött, az Örökkévaló segítsége kellett. Az ő jóvoltából a most egyetlen szem árva gyümölcsöt dajkáló Pásti utcai fácskából dúsan termő meggyfaóriás lesz. 

A debreceni zsidónegyed világába minden érdeklődő betekinthet egy rendkívül változatos és intelligens filmkalauz segítségével, amely a lehető legkiválóbb, nem üzleties, hanem tartalmas, elmélyült és kedvcsináló.  

Szerző: Petrőczi Éva

Fotó: Szalai Andrea, Deczki Mónika

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. augusztus 16-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.