A Lélek ugyanaz, a művészet sokféle – Megnyílt a „Megújító érintés” című tárlat a Párbeszéd Házában

Kultúra – 2018. május 19., szombat | 20:31

Május 18-án, pénteken este a Párbeszéd Házában megnyílt az Olajág Keresztény Művészeti Társaság „Megújító érintés” című kiállítása. A tárlatot a Párbeszéd Háza és az Olajág szervezte meg mai magyar egyházművészek alkotásaiból.


KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A kiállítással a szervezők szeretnék előmozdítani az élő, igényes és modern egyházművészetet. Pályázatukra olyan alkotásokat vártak, melyek tükrözik a mai emberek életérzését és képesek megszólítani a hívőket és keresőket egyaránt, és „láttatják a nem láthatót, felkavaró és békéltető módon mutatják be a sebzettséget, kiáltó és nyitott hiányokra adnak választ.”

Bevezetőjében Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Házának igazgatója felidézte: két évvel ezelőtt Molnár C. Pál életművéből rendeztek kiállítást, rengeteg kísérőrendezvénnyel, amelyen többen is beszéltek a vallásos és egyházművészet XX. század eleji megújulásáról. Ez adta az ötletet, hogy rendezzenek egy kiállítást, amelyen bemutatják a mai egyházművészet keresztmetszetét. A tárlat címe azt fejezi ki, hogy vallásos és egyházművészet nem nagyon jöhet létre akkor, ha a művész csupán technikailag áll magas fokon, a lelkének is tükröződnie kell az alkotásokon, és akkor van esély arra, hogy erős, tápláló, tisztító, a lelket és szellemet egyaránt megújító mű szülessen. Ha a lélek otthonra lel egy művész szívében, agyában, akkor az érintett alkotó – esetenként hatalmas kínok árán – továbbadja a jót és a szépséget szóban, képben, dallamban másoknak. Ez a kiállítás ezt mutatja be. Sajgó Szabolcs idézett Dionísziosz Tácisz ortodox pap „Légy elrejtett ember!” című könyvéből, amelyben XX. századi görög ortodox atyák mondásaiból válogat. Áthoszi Porfíriosz atya így fogalmaz: „Amikor a Szentlélek meglátogat bennünket, azt észrevesszük. Nincs semmi kétségünk. Nem hasonlít a többi, szokásos meghatottsághoz. Olyasvalami, ami felülről jön, teljesen átformál, új emberekké tesz minket. Amikor Krisztus megjelenik bennünk, csakis a jót tapasztaljuk, megtapasztaljuk a szeretetet az egész világ iránt. A rossz, a bűn és a gyűlölet magától eltűnik, nem marad bennünk hely számára.”

A kiállítást Jelenits István piarista szerzetes, teológus, író nyitotta meg. Csodálatosnak nevezte, hogy ez a képekkel teli terem most olyan, mintha sok, különböző nyelveken beszélő emberrel találkoznánk, és ezeket a nyelveket nehéz egyszerre áhítatos figyelemmel, lélekkel hallgatnunk. Mindez a tárlat jellegéből, de korunkból is fakad. A képek között bolyongva az ember egy kicsit vásárban érzi inkább magát, mint otthonban, ki-ki hozza a maga portékáját, elénk tárul a szépség és a gazdagság, de azért van benne valami esetleges. Szokatlan, mondhatjuk, páratlan, hogy egy országban, egy korban ennyiféle, sokszínű technikával, látással, programmal rendelkező művész éljen, alkosson egyszerre – emelte ki Jelenits tanár úr. Hozzátette: a modern művészet sokféleségét, zsúfoltságát vállalnunk kell. Sok mű alkotója olyan nyelven szólal meg, amit még csak kevesen beszélnek, értenek meg. Ebben a gazdag, időnként zavaró sokféleségben azonban ott van a szépség is, amellyel a művész megajándékoz bennünket. Az itt kiállított képek, szobrok nem felszínes megtekintésre szólítanak fel minket, hanem gondolkozásra, elmélyülésre, hogy próbáljuk megfejteni, kik vagyunk. Jelenits István lenyűgözőnek nevezte a kiállított képek, szobrok, textíliák hitelességét. A modern művészek gyakran gúnyt űznek a nézőből, vagy abból a tárgyból, eszméből, amit ábrázolnak. Az itt látható alkotásokon viszont azt látjuk, hogy a művészek az életüket tették fel arra, hogy egy-egy úton elinduljanak, nem tréfával, játékkal vagy farsangi kavalkáddal találkozunk. Ezeken az alkotásokon egyszerre van jelen a történelem, a múlt, a jelen, a mai világ hallatlan gazdagsága, sokszínűsége. Ennek a világnak a sokszólamúságával, tudatosításával ajándékoz meg bennünket ez a tárlat. Érdemes megállni egy-egy alkotás előtt, visszatérni hozzá, szóra bízni a művet. Ez sok türelmet, kíváncsiságot, értő, nyitott szívet kíván a nézőktől, de megéri, mert ezáltal mi is részesei lehetünk az itt látható gazdagságnak.

Kákonyi Júlia festőművész, a tárlaton látható műveket kiválogató zsűri tagja és a kiállítás egyik rendezője egyetértett Jelenits István atyával az alkotások rendkívüli gazdagságában. A Lélek ugyanaz, a művészet sokféle – szögezte le. Felidézte: A Párbeszéd Házának és az Olajág Keresztény Művészeti Társaságnak a pályázatára 182 alkotó 800 alkotása érkezett. Közülük sok volt az amatőr, de az olyan mű is, amit szívesen látnának itt a falon, de helyhiány miatt nem kerülhettek ide. Ez volt az első olyan alkalom, hogy a műveket fotók alapján válogatták ki. A kilenctagú zsűri tagjai között volt négy egyházi személy, három művész és két művészettörténész. A műveket két szempont alapján válogatták ki: legyen transzcendens tartalmuk, kapcsolódjanak a Bibliához vagy a liturgiához, és ugyanilyen fontos volt a kvalitás, a művészi színvonal.

A megnyitón közreműködött Andrea Van Der Smissen énekművész és Horváth Márton Levente zeneszerző, orgonaművész.

A Megújító érintés című kiállításon ötven bibliai, keresztény témájú kép, szobor, textília látható, többek között Berzy Katalin, Boldi, Egri Erzsébet, Hager Ritta, Hajduffy Zsuzsa, Hermann Péter, Kozák Kata, Magyar Krisztina, Vértesaljai Mária, Vinczellér Imre munkái. A tárlat június 27-ig, hétköznapokon 15 és 18 óra között tekinthető meg.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír




 

Kapcsolódó fotógaléria