A „máriás” Mátyás emlékezete – Kamarakiállítás nyílt a budavári Nagyboldogasszony-templomban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Budán a korabeli Európa legfényesebb királyi udvarát megteremtő, a Vatikáni Apostoli Könyvtár után a második legnagyobb és legjelentősebb gyűjteményt, a Bibliotheca Corvinianát létrehozó és haláláig gyarapító I. Mátyás az itáliai reneszánsz és humanizmus művészi, tudományos és spirituális vívmányait honosította meg Magyarországon. A török hódoltság több mint másfél évszázada után csak töredékek, feltárásra váró nyomok maradtak az egykori elképesztő gazdagságból, a késő gótikát felváltó, az antikvitás világát visszaidéző „újjászületés” és a quattrocento korszakának építészeti, szobrászati, festészeti emlékeiből, ötvös remekeiből és kódexcsodáiból. A Bibliotheca Corviniana kétezer-ötszáz kötetének nagy része elpusztult. Kétszáztizenhat ma ismert, hitelesített darabjából ötvenhárom van itthon, a többit Itáliától az Egyesült Államokig a világ számos nagy könyvtára őrzi féltett kincsként. A Mátyás-templom csaknem két és fél méter magas reneszánsz bronz gyertyatartóit Szulejmán parancsára 1526-ban Konstantinápolyba (Isztambulba), a mecsetté átalakított Hagia Sophiába vitték. (Buda felszabadításának 320. évfordulóján, 2006-ban a másolatuk került vissza eredeti helyükre.)

A hazai kultúrában népmesék, képzőművészeti alkotások, színművek, elbeszélő költemények, filmek szólnak a (legendás hírű) Mátyásról. Erkel Hunyadi Lászlójában a bátyját elvesztő, a tragikus eseményeket tehetetlenül szemlélő gyerekként jelenik meg. Kevesen tudják, hogy a térségünkhöz köthető történelmi figurák közül Verdi Attiláján és Ivan Zajc – első számú horvát nemzeti dalműnek számító – Zrínyi Miklósán túl Mátyás királyról is született zenedráma a Mediterráneumban. Ciro Pinsuti romantikus fordulatokban bővelkedő, a maga idejében szép sikert aratott Corvin Mátyás (Mattia Corvino) című operáját 1877. március 24-én a milánói Scalában mutatták be. Budapesten 2001-ben, a Millenáris Teátrumban Pál Tamás vezényletével, Káel Csaba rendezésében, Fekete Attila, Meláth Andrea és Kálmándi Mihály főszereplésével került színre először a feledés homályából kiemelt zenei kuriózum, 2008-ban pedig a Kolozsvári Magyar Opera tűzte műsorára a darabot.

A regényirodalomból Harsányi Zsolt Matthias Rexe, Jankovich Ferenc trilógiája (A világverő, A budai napkirály, A fáklya kilobbant) és a magyar–francia–belga Yves Caldor A puszta gyermeke című műve mindenképpen említést érdemel. A rendkívül népszerű Hunyadi (János)-sorozatot jegyző Bán Mór pedig gigantikus történelmi családregényfolyamát szeretné Mátyás ugyancsak szövevényes élettörténetével folytatni.

Az uralkodó kultuszát ezúttal azon a helyen idézik meg, amely Visegrád, illetve a budavári palota II. világháború után kibontott és feltárt gótikus termein és reneszánsz részletein túl a leginkább őrzi Mátyás kézjegyét, teremtő akaratát: a Nagyboldogasszony-templomban. A szentély melletti kis Gara-kápolnában hat tárló tartalma utal a király és a katolikus egyház kapcsolatára.

Az áttört levélmotívumokkal és Kálvária-jelenettel díszített, 15. század második feléből származó késő gótikus kelyhet a gyöngyösi Szent Bertalan-templom kincstárából kölcsönözték.

A corvinák kódexlap-reprodukciói a liturgiára, a breviáriumra és a misekönyvre utalnak. A Magyar Nemzeti Galériától kapott, Nagy Szent Gergely pápát ábrázoló, hársfából faragott, festett gótikus szobor egykor az 1477-ben elkészült monumentális kassai Szent Erzsébet-főoltár (szárnyas oltár) részét képezte. A külföldről 1933-ban visszakerült Mátyás-Graduale Krisztus feltámadását ábrázoló lapjának reprodukciója az említett Corvina Könyvtár rangjára, jelentőségére hívja fel a figyelmet. A domonkos teológus, érsek, történész Jacobus de Voragine 13. század végén összeállított gyűjteménye, a Legenda Aurea szellemiségét idéző, a halott Krisztus – göcsörtös, csonkolt fatörzsre szegezett – elgyötört testét láttató, 15. századi „bőrkorpuszos” selyemszövet kazula (miseruha) a Budavári Mátyás-templom Egyházművészeti Gyűjteményéből való.

A Budapesti Történeti Múzeum egy itáliai hatást tükröző Madonna a gyermek Jézussal-relieffel járult hozzá a kamaratárlat anyagához. E vörösmárvány domborműtöredéket 1874-ben találták meg a Mátyás-templom délkeleti kapujánál. Korábban valószínűleg az egyik kápolnáját díszítette. Noha erősen sérült, torzó jellegén is átsugárzik az anya-gyermek kapcsolat érzelemgazdagsága.

A szeptember 28-án délelőtt tartott ünnepélyes megnyitón Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára bevezetőjében Mátyás történelmi szerepét és európai hatását méltatta, utalva arra is, hogy a becsvágyó, bölcs uralkodónak meglehetősen ambivalens volt a viszonya az egyházzal. Mély hitére utalva Török József egyháztörténészt idézte, aki szerint Mátyás nem keresztény humanista, hanem humanista keresztény volt.

A Nagyboldogasszony-templom plébánosa, Süllei László mondanivalóját ugyancsak történelmi összefüggésekbe ágyazta, különösen azokra az életrajzi momentumokra, eseményekre összpontosítva, amelyek kirajzolták a „mecénás” Mátyás sajátos egyházpolitikáját. A templom helytörténeti érdekességei közül kiemelte, hogy itt zajlott Mátyás – az akkor III. Frigyes német-római császárnál lévő Szent Koronát nélkülöző – „trónra ültetése”, itt adott hálát és tett fogadalmat Máriának; itt kötötte meg házasságát Podjebrád Katalinnal, majd Aragóniai Beatrixszal.

Mátyás a kegyvesztetté vált Vitéz Jánostól, Janus Pannoniustól és Beckensloer Jánostól megszerzett kötetekkel alapozta meg a Bibliotheca Corvinianát, amelynek állományát vásárlások, megrendelések útján gyarapította. Süllei László szerint Mátyás (és udvara) lelkiségét leginkább – a tárlaton hiteles másolat formájában látható – Mátyás-Graduale jelképezi. E kódex („az Úr házába vezető grádics”) egyszerre teremt kapcsolatot a „dávidi” zsoltárokkal, az egyház gregorián dallamkincsével (Nagy Szent Gergely liturgikus reformjával), az iniciálékon keresztül pedig a középkor spirituális látásmódjával. (A Szent Efrém Férfikar hat tagja Mátyás korának reneszánsz zenéje mellett a Graduale részleteit is megszólaltatta a megnyitón.)

A kamarakiállítás háttéranyagának összeállításáért felelős Jakab Péter történész – aki a megnyitót követően rövid tárlatvezetés keretében mutatta be a Gara-kápolnában látható műtárgyakat – Mátyás hitével, vallásosságával kapcsolatban a királynak a pálos rendhez, különösen a budaszentlőrinci pálosokhoz fűződő személyes kapcsolatát emelte ki rövid bevezetőjében. Mátyás király bőkezűen támogatta kolostorukat, Bátori (Báthory) László szerzetestől pedig művet (fordítást?) rendelt a Corvina Könyvtár számára. Mária-tiszteletét Mátyás oly módon is kifejezte, hogy ezüst dénárjára a Szűzanya képét verette.

Fotó: Merényi Zita

Pallós Tamás/Magyar Kurír