A műemlékvédelem magasiskolája – Előadás a Mátyás-templom Schulek-féle átépítéséről

Kultúra – 2019. október 28., hétfő | 14:28

A Budavári Nagyboldogasszony-plébánia nagytermében Schulek Frigyes halálának 100. évfordulója alkalmából Farbakyné Deklava Lilla művészettörténész tartott vetített képes előadást október 25-én Az ideáktól a megvalósulásig – a Mátyás-templom XIX. századi Schulek-féle helyreállítása mint a korszak tükre címmel.

A budavári Mátyás-templom meseszépen csipkézett tornyát bizonyosan sokan ismerik. Már messziről látszik a sok apró részlet, a neogótikus mérművek között megbúvó, ívesen kanyargó bordázatok, a dús fantáziát sejtető építészeti megoldások. 

A pesti oldalról nézve messze kiemelkedik a magasba szökő 78 méteres torony ragyogó fehér színével. A Mátyás-templom mindenképpen Budapest egyik legfontosabb épülete, emblematikus alkotása, melyet a nagyszerű építész, Schulek Frigyes tervei nyomán a 19. század végén alakítottak át koronázó főtemplommá.

Farbakyné Deklava Lilla 2004-ben kapta a megbízást, hogy készítse el a Mátyás-templom tudományos dokumentációját, ami rövid idő alatt forráskutatás alapján létre is jött, és ezzel a munkával kezdték el azt a helyreállítást, ami 2014-ben zárult le. Hatalmas forrásanyag állt rendelkezésükre, főleg a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának különböző részlegeiben.

Schulek Frigyesről egy korábbi előadásban már volt szó, amikor leszármazottja, Schulek János beszélt az építész munkásságáról, életéről, Farbakyné Deklava Lilla most a tanulmányait ismertette elsőként.

Schulek Frigyes 1841-ben született, és először a budapesti Műegyetem elődintézményében tanult egy vagy két évet, utána Bécsbe ment – ez nagyon fontos döntés volt az életében –, és az ottani képzőművészeti akadémián folytatta a tanulmányait 1861-től kezdve. Friedrich Schmidt, a neves német származású osztrák építész környezetében ismerkedhetett meg a kor legújabb építészeti irányzataival, az alakulóban lévő műemlékvédelem kínálkozó lehetőségeivel. Schmidt Kölnben a dómépítő páholy tagja, autodidakta művész és tervező volt, a legalsó szintről indult, kőfaragóként. Kölnben dolgozták ki a historizmus kori építészet és műemlékvédelem nagyon finom, cizellált változatát, és ő lépésről lépésre sajátította el ennek csínját-bínját. Később, amikor már a dómépítő páholy vezetőségi tagja volt Schmidt, otthagyta Kölnt, és átjött Bécsbe. A Stephansdom építész-tervezője lett, hasonlóan, mint később tanítványa, Schulek a Mátyás-templomnál. Kialakult körülöttük egy fiatalokból álló csoport, akik célul tűzték ki a középkori építészet megismerését – tudhattuk meg Farbakyné Deklava Lilla előadásából.

Ez a csoport már messze volt a korábbi romantikus hozzáállástól, ők már igazi mérnökként néztek a házakra, a szerkesztési módszerek, építészeti struktúrák érdekelték őket. Felmérő kirándulásokat tettek Közép-Európában, Bajorországtól kezdve Észak-Itáliáig, de még az erdélyi területekre is elmentek, és számos építészeti rajzot készítettek. Felméréseik, rajzaik azért is jelentősek, ma már forrásértékűek, mert ezek a helyszínek azóta további átépítéseken estek át. Ilyen iskolázottsággal indult tehát Schulek, ezzel tért haza az 1860-as évek végén.

1871-ben alakult a Mintarajztanoda, a mai Képzőművészeti Egyetem elődintézménye, a következő évben, 1872-ben pedig megalakult a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága. Így kezdődött a magyarországi műemlékvédelem története. Schulek már a kezdetektől tagja volt mindkét intézménynek, és ebben a körben kapta meg azt a feladatot, hogy készítse el a budai Vár középkori épületeinek felmérését. Számba akarták venni Magyarország műemléki állományát, természetesen a középkori épületállományra fókuszálva. A Mátyás-templommal kapcsolatos tervezési feladatokat 1873-ban kapta meg Schulek – ismertette Farbakyné Deklava Lilla.

Milyen épületet talált itt az építész? A vetített képeken látható, hogy teljesen más volt a templom környezete, pénzügyminisztériumi épületszárnyak vették körül, máshogy helyezkedtek el a környező házak, és teljesen zárt beépítésű volt a nyugati homlokzat.

Láthattunk rengeteg fotót, amelyek már a kutatások kezdetétől készültek és persze megmaradtak Schulek felmérései, tervvázlatai is. A kutató teljes részletességgel mesélte el és vetítette ki a vászonra a felmérés, kutatás, tervezés különböző fázisait. Hiszen komoly régészeti kutatás is kezdődött. Mai ésszel egészen abszurd, hogy mennyire körbe volt építve a templom. A négyemeletes épületeket falusias, földszintes házak követték.

A főhomlokzat barokk megjelenést mutatott, amihez ugyanilyen stílusú előcsarnok és nyílászárók társultak. Az oromzat formája is a barokk átépítés idején lett ilyen. Egyedül a torony őrzött meg gótikus részleteket.

Schulek igyekezett mindent eredeti állapotában visszaállítani, ahol nem volt mintája, ott igyekezett analógiákat keresni. Munkája során az épület minden részletét kutatta. Ő valósította meg a falkutatást Magyarországon; ezt más néven falrégészetnek is nevezik.

A másik fontos dolog a forráskutatás, a műemléki kutatások kiindulópontja, a képes és írott anyagok összegyűjtése.

A Mátyás-templom folyamatosan működött a munkálatok alatt, zajlott a plébániai élet, így azonban nehéz volt dolgozni. Schulek mindent elkövetett, hogy az épületet bezárják arra az időre. Jelentős statikai problémákat tártak fel, amelyek súlyos veszélyhelyzeteket jelentettek.

A helyreállítás éveken keresztül folyamatosan zajlott. Schuleknek nagy segítsége volt Ipolyi Arnold, a munkálatok szellemi részében és az ablaküvegek tervezésében; a falfestésekben pedig fontos szerepet játszott Székely Bertalan és Lotz Károly.

Az előadás során szó volt még III. Béla és felesége sírjának feltárásáról és áthelyezéséről a templom egyik oldalkápolnájába. Miután ez a koronázó templom, így helyet kapott benne a Mária-kultusz is, hiszen erre nagy igény volt, és ez meg is jelenik a falképeken.

A főszentély ablakait Storno Ferenc tervezte, a soproni illetőségű autodidakta, jeles művész. Nagyszabású műemlék-helyreállításokban működött már közre azelőtt, mielőtt megbízták 1880-ban az üvegablakok tervezésével és kivitelezésével. Magas szinten jegyzett műemlékes szakember volt a maga korában. Csakhogy nem nagyon jött ki Schulek Frigyessel, hiszen Storno egy korábbi stílus elkötelezettje volt. Schulek alapkoncepciója szerint mindent alá kellett rendelni az építészetnek; tehát az ablakoknak is az épülettel harmonizáló stílusban kellett elkészülniük. Ezt pedig a 13. századi stílusban jelölte meg az építész. Az üvegablakok mintája Jan van Eyck genti oltára volt, ahogyan azt Ipolyi Arnold meghatározta.

Farbakyné Deklava Lilla még sok más érdekességet is megosztott a közönséggel. A legfontosabb, hogy Schulek Frigyesnek sikerült a 19. században a Mátyás-templomot teljesen kiszabadítania a környező épületek zártságából. A kor felfogásának megfelelően remek neogótikus tornyot és épületet alakított ki, amelyet a mai napig megcsodálhatunk mi is ugyanúgy, mint a Budapestre látogató turisták egyre nagyobb áradata.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria