A művészet megérint – Megnyitották a XIII. Ars Sacra Fesztivált

Kultúra – 2019. szeptember 14., szombat | 19:55

Szeptember 13-án, pénteken délután tartották a XIII. Ars Sacra Fesztivál nyitó ünnepségét Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban dísztermében.

„A szeretetben való növekedés vezet el oda, hogy megszűnik bennünk a megosztottság. Nem osztjuk fel többé a világot jókra és rosszakra, hasznosakra és haszontalanokra, igazakra és bűnösökre, felvállaljuk az egységet, amely felülmúl minden érdekazonosságot, érzelmi harmóniát, kölcsönös rokonszenvet, közös érdeklődést, sőt a vallási tanításban való egyezést is. A valódi egységet a közösségben élhetjük meg, melyre az Istenbe vetett személyes hit és a vele való párbeszéd által juthatunk” – olvashatjuk a mottónak is beillő mondatokat a Papageno különszámában, mely az Ars Sacra Fesztivál programjait tartalmazza. Fontos gondolatokat fogalmaznak meg az Ars Sacra Alapítvány kuratóriumának tagjai, mintegy előrevetítve az elkövetkező egy hét célkitűzéseit és gazdag programkínálatát.

A szakrális művészetek hete, a XIII. Ars Sacra Fesztivál hivatalos megnyitójára a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében került sor péntek délután. Már a kezdés előtt jó félórával gyülekezett az érdeklődő közönség a gróf Széchényi Ferenc, Kossuth Lajos és Erzsébet királyné életnagyságú olajfestményeivel díszített szépséges teremben.

Bevezetésképpen egy kis zenei felvezetés hangolta rá a jelenlévőket a szakrális fesztivál ünnepélyes megnyitójára. A meghívott vendégek, előadók, a művészetek hete kuratóriumának tagjai mellett Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek és Varga Benedek főigazgató foglaltak helyet.

Varga Benedek rövid bevezetőjében felhívta a figyelmünket, hogy el kell szakadnunk időnként a hétköznapoktól, ki kell kapcsolódnunk a szokásos tevékenységeinkből, hogy áthangolódhassunk legalább egy kicsit a magasabb rendű értékek befogadására.

Bábel Balázs megnyitó beszédének elején azt kérdezte, mi a művészet, és hogyan viszonyuljunk a művészi tárgyakhoz, dolgokhoz. Válaszát így fogalmazta meg: „Ezek olyan kérdések, amelyek foglalkoztatják az embereket, amióta világ a világ, mert lehet azt mondani, hogy a művészet egyidős az emberrel. A barlangok falára rajzolt ábrák a legkezdetlegesebbek, azok az emberek nem láttak más képet, nekik kellett kitalálni, hogy egy bölényt néhány vonással hogyan rajzoljanak meg. Ma egy grafikus már sok-sok ezer évet tudhat maga mögött a képek, a rajzok ismeretében, amelyek neki akarva-akaratlanul mintául szolgálhatnak.”

Nem nagyon beszélhetünk a művészet fejlődéséről, csak változásairól – folytatta érdekes eszmefuttatását Bábel Balázs. – Ki merné azt mondani, hogy Giotto kisebb művész, mint Benczúr Gyula vagy a XX. század bármely más művésze? A keresztény művészet egy erőteljesen új színt vitt az ember addigi tevékenységébe. Lehetne azt mondani, hogy görög-római kultúrában csúcson volt a képzőművészet, a szobrászat, építészet, talán a festészet is. Ehhez képest először mintha visszaesést jelentett volna a keresztény művészet, elnézve a katakombák falán lévő festményeket, nem azért, mert mintha ők nem tudtak volna úgy rajzolni, hiszen a keresztények között találhattunk volna mindenféle társadalmi rétegekből jött embereket. Hanem azért, mert a katakombák falaira festett képeknek teológiai mondanivalójuk volt. Valamit ki akartak fejezni a földi és a transzcendens világból. Ez végül is teljességgel ábrázolhatatlan volt. Az ember arra lett alkotva, hogy mint Isten képmása tökéletessé váljék. De be kell érnünk, a hitünk szerint, a föltámadt valósággal. A határkő a művészet világában Jézus Krisztus személye. Ő belépett a mi világunkba, megtestesült, ő a láthatatlan Istennek a képmása. Ezért a keresztény művészet azt mondja, hogy a művészet forrása maga az Isten.

Hans Urs von Balthasar XX. századi teológus, aki korábban színházi dramaturg volt, kiváló érzékkel beszélt az egyik művében az Isten szépségéről. Azt írta, hogy elfeledkeztünk arról, hogy Isten nemcsak igaz, jó, igazságos, mindenható, hanem szép is. És ezt a szépséget Krisztus vetíti bele a világba, hiszen Krisztus arca, amikor megfeszítették is szép volt, a szeretet széppé tette. Tehát a művészet forrása Isten, de a szentség is – mondta megnyitó beszédében Bábel Balázs. – Az egész teremtett világ az Isten szépségét, szentségét tükrözi. Az ember aztán ügyességével, tehetségével, költői gondolataival, a zenéjével kifejez ebből valamit, a kapott talentumot kamatoztatja. A szent művészet Jézus személyéből sugárzik ki.

Az Ószövetség nagyon ódzkodott attól, hogy Istent ábrázolja, ez azért volt, mert féltek, hogy bálványimádók lesznek. Ha készítenek egy szobrot, esetleg nem tudnak elvonatkoztatni a szobrok és az ábrázolt valóság között és bálványimádókká válnak. De ez a félelem már nem vonatkozott az Új Szövetségre, Jézus erről sohasem beszélt. A Biblia szerint az ember Isten képmása. Valamit visszaadunk Isten valóságából, és ezen a vonalon megy tovább a keresztény művészet, Jézus Krisztus személyéhez kötötten – hívta fel a figyelmet a főpásztor. – A Katolikus Egyház Katekizmusa azt mondja, hogy minden szakralitással kapcsolatos művészet Jézus Krisztushoz kapcsolódik.

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek a 27. zsoltár szavaival fejezte be beszédét: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.”

Az Ars Sacra Fesztivál programjait tartalmazó Papageno magazin bevezetőjével kezdtük tudósításunkat, most azzal is fejezzük be: „Az Ars Sacra Fesztivál programkínálata többet ad puszta szórakozásnál, sőt az átlagos művészi élménynél is magasabbra tör: az emberi korlátokat meghaladó találkozásra. Itt nemcsak a résztvevők közelíthetnek az alkotáshoz, hanem az alkotás szólítja meg a befogadót. Ahogy Udvardy György érsek mondta: A művészet nem indokol, nem érvel, nem meggyőzni akar, hanem megérint.”

Fotó: Lambert Attila

Mészáros Ákos/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria