Caravaggio remekműve – A művészet segít megélni a nagyböjtöt

Kultúra – 2021. február 24., szerda | 9:44

A nagyböjti időszak kezdetén tekintsünk a nagy itáliai mester, Caravaggio remekművére, Az irgalmasság hét cselekedete című festményre, mely imádságra, böjtre és adakozásra szólít – hangzott el a Vatikáni Rádió műsorában, a római vikariátus kulturális irodájának igazgatójával, Andrea Lonardóval folytatott beszélgetésben.

A nagyböjt gyökereit már az első századokban megtaláljuk: az akkori keresztények Jézus böjtjét kezdték követni, majd a 4. századra már általánossá vált a böjtölés a keresztény világban. A böjti időszak a keresztségre való felkészülés ideje volt a katekumenek számára, a bűnösöknek a nagycsütörtöki feloldozásra, és minden hívőnek a húsvéti misztérium ünneplésére – emlékeztetett az interjúban Andrea Lonardo.

Majd arról beszélt, hogy az emberben mindenkor önkéntelenül felmerülő igény volt, hogy szemlélje Isten működését. Ezt a szerepet töltötte és tölti be az ars sacra, a szent művészet, amely látható és konkrét formában ábrázolja mindazt, amit a liturgia jelent. A 787-es II. niceai zsinattól kezdve úgy tekintettek Krisztus ábrázolására a művészeti alkotásokon, mint ami megfelel a megtestesülés igazságának.

Olykor a kép többet mond Istenről, mint száz szó”

– fogalmazott a római vikariátus kulturális irodájának igazgatója, majd hozzátette: „A keresztény képi ábrázolás az isteni megtestesülés eseményéhez köthető. A liturgikus művészet az egyházi ünnepeket a misztériumokhoz vagy Krisztus életének epizódjaihoz társította. Egész festményciklusok követik hűen a liturgiát. A művészet tehát azt jeleníti meg, amit a liturgia él. (...) Az ars sacra nem annyira Krisztus szavaira, mint inkább életének jeleneteire, misztériumaira összpontosított.”

Az interjúban elhangzott, hogy a nagyböjti időben útitársaink az imádság, a böjt és a jó cselekedetek – ezeket lelhetjük fel az egyik legnagyobb itáliai festő, Michelangelo Merisi, közismertebb nevén Caravaggio Nápolyban látható festményén.

Az irgalmasság hét cselekedetét egészen egyedi módon ábrázolja a mester; szokatlan motívumai, drámai fényhatásai, s nem utolsósorban lenyűgöző méretei azonnal felismerhetővé teszik stílusát – szögezte le Andrea Lonardo.

Az irgalmasság testi cselekedetei: az éhezőknek ételt adni, a szomjazóknak italt adni, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a betegeket és a börtönben levőket látogatni, a halottakat eltemetni.

A római vikariátus kulturális irodájának igazgatója ismertette, hogy a festmény 1606-ban, a nápolyi Pio Monte della Madonna di Misericordia számára készült. Az intézményt 1602-ben alapította hét világi hívő, akik a Szűzanyának ajánlották magukat, hogy életüket az irgalmasság jegyében éljék.

Az irgalmasság hét cselekedete című alkotásán Caravaggio megjeleníti a Szűzanyát, akire e hét világi férfi és nő felesküdött. A művész öt alakban ábrázolta az irgalmasság hét cselekedetét:

Szent Márton felöltözteti a mezíteleneket, és meglátogatja a betegeket;

egy fogadós befogad egy zarándokot;

egy férfi halottat temet;

Sámson vizet kap Istentől.

A börtönben raboskodók látogatását és az éhezők étellel ellátását Caravaggio egy klasszikus, ókori eredetű jelenetben ábrázolja, amely Caritas Romana néven vált ismertté az európai kultúrtörténetben: az idős Cimont letartóztatják, és éhhalálra ítélik – lánya, Pero saját tejével táplálja őt a börtönben.

„A nagyböjt az irgalmasság ideje, amikor találkozunk a szegényekkel és a rászorulókkal. A böjttel megtanuljuk a lemondást, hogy helyet készítsünk; az irgalmasság által megajándékozzuk testvérünket; az imádságon keresztül pedig rájövünk, hogy nem csak kenyérrel él az ember” – fogalmazott Andrea Lonardo.

A halottakat eltemetni

Azon kérdés kapcsán, hogy az Egyház milyen jelentőséget tulajdonít a hét lelki jó cselekedeteknek, az igazgató kiemelte: „Olyan cselekedetekről van szó, melyek bizonyos értelemben többet érnek a testi jó cselekedeteknél is, különösen a mostani nagyböjti időszakban.”

A hét lelki jó cselekedet: a bűnösöket meginteni, a tudatlanokat tanítani, a kételkedőknek jótanácsot adni, a szomorúakat vigasztalni, a bántalmakat békével tűrni, az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, az élőkért és holtakért imádkozni.

Paolo Ondarza írását Gedő Ágnes fordította.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria