A pécsi Dóm tér felújítása után többet tudunk a püspökvár múltjáról

A székesegyház déli oldala előtti terület a 19. század óta funkcionál térként. Előtte a középkori püspökvár részét képezte, az erődítés védművei és épületei vették körbe a középen elhelyezkedő udvart, amely a mai tér előzményének tekinthető.

A déli irányban meredeken lejtő, patakokkal körbevett, erdősült terület emberi hasznosítása a római korban kezdődött el. A területen alakították ki a késő római ókeresztény temetőt, a korábbi temetőterülettől elkülönítve. A korszak jellegzetes téglasírjai és sírépítményei közül több már megtekinthető a nagyközönség számára. Mivel ezek az emlékek 1,5–3,5 méter mélyen rejtőzködnek a mai térburkolat alatt, ezért a csak felszíni kutatást igénylő burkolatcsere során újabb korszakbeli emlék nem látott napvilágot. A járulékos beruházásként végzett csapadékelvezető közmű cseréje során vált ismertté az utolsó temetői építmény 2016-ban. (A munkálatok második szakasza folyt 2018-ban.)

Pécs középkori neve – Quinqueecclesiae – a Karoling-kori Quinque Basilicae településnévből eredeztethető, amely a 9. században öt, a kor viszonyai szerint templomnak tartható késő római temetői épületről kapta a nevét. Az egykori temetőből a szakrális kontinuitásnak köszönhetően lett település, amelynek első temploma a Dóm tér északnyugati sarkánál feltárt I. számú Cella Trichora volt. Már az elmúlt évek kutatásaiból kiderült, hogy kis kápolnaként a 16. század elejéig használták. 2018-ban sikerült megtudni, hogy nem önálló épület volt, hanem közvetlenül a középkori belső vár nyugati oldalán emelkedő épület északi oldalára emelték.

A püspökvár kezdeteiről, Árpád-kori és 14. századi történetéről relatíve keveset tudunk. 2018-ban a tér területén sikerült kimutatni legalább két olyan építési periódust, amelyek ehhez az időszakhoz köthetők.

A nagyszabású megerősítési munkálatok és építkezések a 15–16. században folytak. A vár ekkor nyerte el azt az arculatát, amely az 1543–1686 közötti hódoltság időszakában is nagyrészt megmaradt. Eddig is e periódusról tudtunk a legtöbbet, mivel erről az állapotról már ábrázolások és alaprajzok is fennmaradtak. A legtöbb falmaradvány, amely 2018-ban felszínre került, ebből az időszakból származik. A vár kiépítésének folyamatát ezek alapján szakaszolni lehetett.

Szathmári György püspök palotájának helyét is megnyugtatóan sikerült tisztázni, azonosítani lehetett az ehhez kapcsolódó megelőző bontási munkálatokat is.

Szerencsés módon egy hódoltság kori építkezés nyomait is megtalálták.

Összességében jelentősebb felszínmélyítés, azaz ásatás nélkül is előkerült a középkori falak körülbelül hetven százaléka. A többi és a korábbi római emlékek megőrzik titkukat az utókor számára az új burkolat alatt.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír