Hajdúszoboszló szívében

Ez utóbbinak a felirata megemlékezik a 17. század viszontagságairól is, az 1660-as szomorú esztendőről, amikor Szejdi nagyvezír végigpusztította „Biharországot”, Nagyváradtól Debrecenig és Szoboszlóig. A tábla előtt állva – mint e korszak kutatójának – eszembe jutott Nógrádi Mátyás református püspök, korábban Földes, Sáp, Konyár és Nagybajom lelkésze, aki a következő megrázó sorokat írta az egyik egyszerre önéletrajzi és egyháztörténeti témájú versében:

„Szeydi Nagy-Vezérnec hallottátok hírét,
Ki meg-sartzoltatta Debreczennec népét:
Tőlem-is el-vitte erszényemnek pénzét,
melly miatt szenvedtem kenyérnek éhségét.”

A megsarcolásból a hajdúk fővárosának is bőven kijutott. Az 1590-es évek török-tatár dúlásai idején a templom kiégett, s feltámadására csak 1711–1717 között kerülhetett sor. Ekkor az eredeti épület elveszítette gótikus íveit. Csupán szűk száz esztendeig örülhettek templomuknak a szoboszlói reformátusok, amikor 1814-ben a tornyot villámcsapás érte, és a tető is beomlott. Az újjáépítés megint csak hosszas szünet után, 1828–1829-ben kezdődhetett meg. Ekkor került fel a tetőre a rézborítás, s ekkortól nyerte el a templom ma is harmóniát sugárzó, nemes klasszicista formáját. A belső bolthajtások kialakítása és a bővítések során jött létre az ezerötszáz lelket befogadó templomtér, amely gyönyörű látványt nyújtott a templomablakon „benéző” novemberi utónyár fényeiben. Az épület legfelső, mintegy „égközeli” harmadában a városcímer látható, s természetesen fontos szerepe van a templom bejárati oldalához közeli, kőbe vésett tízparancsolatnak és a városban született Gönczy Pál szobrának is, aki a református iskolaügy egyik legnagyobb megújítója volt.

A templom és az erődfal együttesének méltó kiegészítése és folytatása a nagyon közeli Bocskai utca a Bocskai István Múzeummal, amely négy épületben, nyolc tárlat anyagával mutatja be az egykori templomjáró ősök örökségét, a város gyógyító vizének históriáját, a névadó korának történetét, a közelebbi múlt, az ötvenes-hatvanas évek jellegzetes tárgyait, lakásbelsőit, s azt az egész, szomorú korszakot, amikor a közeli templomba járó hívek egyfajta legújabb kori „katakomba-keresztyéni” életmódra kényszerültek.

Egy bizonyos: felekezeti hovatartozástól függetlenül szívből ajánlom minden, Hajdúszoboszlóra látogató kirándulónak, fürdővendégnek, hogy feltétlenül nézze meg ezt a történelmi szempontból ugyancsak jelentős templom-erődfal együttest. A szomszédos múzeum meglátogatását, amelynek anyaga szakrális témákban is bővelkedik, szintén kár lenne kihagyni, még akkor is, ha mindkét helyszín meglehetősen távol esik a fürdőcentrumtól.

Petrőczi Éva/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. november 18-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.