Angliai nyitány Salemhez – A Familiárisok című regényről

Bár a szerző az egyetemen nem történelmet, hanem újságírást tanult, stílusa, igényessége, műveltsége két hazai írónőhöz teszi hasonlatossá: a széles körben olvasott és Magyarországon kívül már Hollandiában is jól ismert Mörk Leonórához és a történészből lett sikerszerzőhöz, a historikumot és a szerelmet jó arányban, elegánsan adagoló Fábián Jankához. Civilben többek között puritán kegyességi művek kutatója, irodalom- és művelődéstörténész lévén egy rendkívül jelentős, tudományosságában is kifejezetten olvasmányos mű is eszembe jutott a Familiárisok számomra otthonos lancasteri és női, anyaságtörténeti világában elmerülve. Ez pedig a Deáky Zita–Krász Lilla szerzőpáros könyve a hazai bábaság történetéről, amely a Minden dolgok kezdete beszédes címet viseli. 

A Familiárisok helyszíne tehát Lancaster, a cselekmény időpontja 1612 és az azt követő néhány év, VI. (Skóciában), illetve I. Jakab (Angliában), egy vértanú anya, Stuart Mária ellentmondásos egyéniségű fia uralkodásának idején. A király első számú műve – több más fontos munka mellett – a róla elnevezett Biblia, a King James Bible, amely éppúgy megerősítette és gazdagította az angol irodalmi nyelvet, mint a mi Károlyi-Bibliánk a magyart. Pillantsunk bele abba a jelenetbe, amikor Gawthorpe ifjú úrnője, Fleetwood három vetélés után a negyedik gyermekét várja, és hívő nemesasszonyként így emlékezik meg a nevezetes Szentírás-kiadásról: „A szószéken ott volt vele (az idős segédlelkésszel) Jakab király új Bibliája, amelyet mi vettünk neki Londonban. Akkor jártam először nyomdászműhelyben, egy belvárosi magas épületben, amely olyan keskeny volt, akár egy gardrób. Az utcákon úgy szállították gyerekek a fejükre tett kosárban a cipókat, mintha Galileában (az Ószövetség egyik sorsdöntő helyszínén) volnának. Odabent a nyomdában teljesen más világ fogadott: félig olyan volt a papír és tinta teremtette atmoszférájával, mint egy tudós szobája, félig pedig kínzókamra benyomását keltette a furcsa, hatalmas, nyögő faszerkezeteivel.”

Kínzókamrákból a feleségét nagyon szerető, de a gyógyító asszonyokban csöppet sem bízó földesúr ifjú hitvesének is bőven kijutott. A sokat szenvedett asszonynak minden erejére és furfangjára szüksége van ahhoz, hogy egy őt végzetesen meddőnek ítélő orvossal és a tudatlan bábákkal szembeszállva egy fiatal bába, Alice elsősorban az anyjától tanult, bölcs és alapos gyógynövénytani ismeretek bevetésével elsegíthesse őt odáig, hogy két egészséges fiúgyermek anyja lehessen. Fájdalom, addig még számtalan tragikus, az 1690-es évek eleji új-angliai, salemi helyzetet, az ottani hisztériát megelőlegező szituáció (lásd Arthur Miller híres drámáját és annak filmváltozatait) is nehezíti Alice gyermekmentő küldetését. Hiszen Lancasterben is dúl a boszorkányüldözés, igaz, két akkori emberöltővel korábban. S ehhez a kíméletlen, elsősorban asszonyok ellen folytatott hadjáratnak éppen a puritánokat ellenségnek tekintő Jakab király kínál akkoriban sziklaszilárdnak hitt, de pusztító érveket.

A negyedik magzata életben maradásáért harcoló fiatalasszony ezt olvassa a király Démonológia című művében, amely az orvoslást varázslásnak, a gonosz erőkkel való „familiaritásnak” ítéli. Itt jegyzem meg, hogy az angol uralkodónak ez a műve és minden, teológiát politikával ötvöző opusza megjelent már magyarul Szegeden, 2005-ben. A VI. (I.) Jakab politikai teológiája című kötet komoly összefoglaló munka, Jakab Bálint műve. Ebben beszél többek között a király híres-hírhedt 1610-es parlamenti beszédéről is, amelyben Jakab a 82. zsoltárt felhasználva az uralkodó hatalmát Istenéhez hasonlítja. A regényben idézett Démonológia-szemelvény ezzel rokon felfogást tükröz. Lényege: az uralkodó hatalma végtelen, ha ő úgy ítéli meg, akkor a gyógyítás is főbenjáró, máglyahalállal és fővesztéssel járó bűn. Jakab itt ugyan az állatok gyógyításáról beszél, de a bábák tevékenységét még szigorúbban ítélte meg. Ezért irtották ki Alice köreiből az összes gyógyítót, és őt is csak hálás páciensének furfangja mentette meg a halálos ítélettől. De lássuk a királyi dorgatóriumot: „A varázslásnak arra a fajtájára gondoltam, amelyet a balga asszonyok használnak, hogy a beígért javakat előteremtsék, (…) és hogy rovátkolt faágat vagy gyógyfüvek legkülönfélébb fajtáit az állatok farkába vagy bundájába fonva kigyógyítsák őket a férgességből, hogy elállítsák a vérzést, hogy kuruzslással gyógyítsanak, vagy számtalan hasonló dolgot műveljenek a szó erejével anélkül, hogy közben bármilyen olyan szert használnának, amely közvetlenül a seben fejti ki hatását, ahogy az orvosok szokták.” 

A boszorkányper-epizódokkal, hol realisztikus, hol sejtelmes jelenetekkel és családi kapcsolati szövevényekkel alaposan beindázott cselekmény végére a régi magyar irodalom- és orvostörténet barátainak kiegészítő olvasmányként szívből ajánlom a mi Pápai Páriz Ferencünk két akkori generációval későbbi könyvét, amelynek címe: Pax corporis, azaz: A test békéje. Ennek nő- és gyermekgyógyászati fejezetei közül sok rímel a Stacey Halls-regényben olvasottakkal; számtalan, az 1610-es évek Angliájában alkalmazott módszerrel találkozhatunk benne. A nagy tudású lancasteri boszorkányok és a baseli egyetemen orvosdoktorrá avatott, mélyen vallásos magyar kálvinista ifjú, legalábbis gyógynövény-terápiáik révén, mai szemmel nézve voltaképpen pályatársaknak tekinthetők.

(Stacey Halls, Familiárisok. A Pendle-dombi boszorkányok. Fordította Simonyi Ágnes. Budapest, 21. Század Kiadó, 2020.)

Petrőczi Éva

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. szeptember 6-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.