Anonymus visszatér – Regény őstörténetünk krónikásáról

Kultúra – 2021. november 24., szerda | 17:14

A Szent István Társulat gondozásában megjelent Pajor András Nevem: a Névtelen című történelmi regénye Anonymusról.

P. dictus magister, a Gesta Hungarorum szerzője már nemcsak a magyar őstörténetbe vezeti be az olvasót, de Pajor András új regényében saját, aggastyán koráig tartó életéről mesélve a 12. század sajátos levegőjébe, hangulatába, a köznapi emberek és uralkodók kapcsolataiba is. Az egyes, különös eseményeken keresztül a korokon átívelő örök bölcsességekig sajátos üzenetet veszünk át a regénnyel. Jelen vagyunk a pécsváradi apátság szegénykonyháján, amikor az ország sorsáért aggódó apát a vak koldusfiúban ismeri fel az egyetlen lehetséges trónörököst, barangolunk a középkori Párizs utcáin és a főhőssel együtt hallgatjuk Clairvaux-i Bernát atya megragadó prédikációját, jelen vagyunk III. Béla királyunk bevonulásán, amint Bizáncból hazatér, és közben dagasztjuk a középkori falvak útjainak sarát is, a legszegényebbek portái között. A könyvet összecsukva pedig erőteljes késztetést érzünk, hogy kisétáljunk Ligeti Miklós Anonymus-szobrához a Városligetbe, és a sötét csuklyába boruló arcot már emberi gazdagsága szerint, ismerősként köszöntsük.

Pajor András pap író munkája ismét felsorakozik azok közé a művek közé, melyekről egy kortárs költő azt nyilatkozta: „…van benne egy olyan külön vonás, amelyet nem lehet megfogalmazni, amihez pap kell”. Egy nyolcszáz évvel ezelőtt élt krónikás papról egy mai lelkipásztor ír, feltehetően teljesebb együttérzéssel. A regény hiányossága is ebből ered. Mintha túlzottan tapintatos lenne a középkori aggastyán végső elcsendesülésével kapcsolatban, sőt, kedvünk szerint belelapoznánk az események folytatásába is, de az utolsó őszi levél lehullásával vége szakad a történetnek. Mindez talán arra késztet, hogy ne lépjük át a középkori szerző művét a mai regénnyel, az olvasást a Gestával folytassuk.

Forrás és fotó: Szent István Társulat

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria