Arany 200 – Kiállítás nyílt a Debreceni Református Kollégium Múzeumában

A díszkönyvtárban nyílt kiállításon számos eredeti kézirat és dokumentum megtekinthető Arany János debreceni éveiből, például a beiratkozási irata, versek kéziratai, jegyzetek, a Petőfihez fűződő legendás barátságának egy dokumentuma, emellett látható a költő széke is. A Petőfi Irodalmi Múzeum táblái pedig bemutatják a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjának életútját, s annak legfontosabb állomásait.

A földszinten található megújult iskolatörténeti kiállításon is számos Aranyhoz kapcsolható tárgy, dokumentum látható, többek között a költő pipája és Hatvani István professzorhoz kötődő kéziratai.

Arany János 1833 és 1836 között tanult a debreceni kollégiumban, azonban 1834-ben egy évre Kisújszállásra költözött, ahol segédtanítóként dolgozott, majd egy remek ajánlólevéllel tért vissza Debrecenbe. Ebben az időszakban nagy érdeklődést mutatott a festészet, a szobrászat és a színészet iránt is – 1836-ban a Fáncsy Lajos és László József igazgatása alatt működő színitársulathoz szegődött, amely azonban hamarosan feloszlott. A Bolond Istók második éneke tekinthető a költő vallomásának a debreceni évekről és a színészetről.

Keczán Mariann irodalomtörténész, muzeológus szerint Arany debreceni időszakának és kollégiumi kötődésének is nagyon sok üzenete van mindenki számára. „A boldogságot érdemes keresni és érdemes érte tenni. Arany sok mindenben kipróbálta itt magát. Nem lett szobrász, festő vagy muzsikus, azonban az érdeklődési körében ott maradtak ezek a tevékenységek is. Azt viszont magának kellett megtalálnia, hogy miben is van az ő igazi tálentuma. Az iskola adhat lehetőséget arra, hogy egy tehetség kibontakozzon, számos más példát látunk erre itt Debrecenben – Arany mellett Csokonai Vitéz Mihály vagy Ady Endre is sokat kapott itt. Egyszerű gyermekből is lehet nagy alkotó, ha van elég bátorsága hozzá, hiszen a boldogsághoz bátorság is kell.”

A kiállítás megtekinthető nyitvatartási időben, hétköznapokon 10 és 16 óra között február végéig.

Forrás és fotó: Tiszántúli Református Egyházkerület

Magyar Kurír