Menyasszonyi ruhában viszik a Mária-szobrot az ajaki máriás lányok

Kultúra – 2018. szeptember 2., vasárnap | 14:41

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ajak a hagyományairól és annak megőrzéséről is híres település. Népviseletük színes, egyedi, messzi földön ismert. Az 1930-as években már létezett a máriás lányok csoportja a településen.

Az ötvenes évek közepéről fotók is maradtak fent, sőt az akkori máriás lányok közül ketten, Kocsis Mihályné és Torma Istvánné még élnek, tőlük hiteles képet kapunk azokról az időkről.

Ajakon a nagy katolikus ünnepeken a népviseletbe öltözött fiatal lányok a körmeneten vállukon viszik a Mária-szobrot imádkozva, énekelve, kérve Szűz Mária közbenjárását azért, hogy a Jóisten védje meg a települést minden bajtól, természeti csapástól.

Az első Mária-szobrot Soós István és családja a családfő frontról való hazatéréséért hálából ajánlotta fel az ajaki római katolikus egyházközségnek. A második szobrot pedig az ezredforduló táján Takács Károlyné hozatta Fatimából saját lelki üdvéért és családjáért.

Mindig négy tiszta lelkű, vallását gyakorló fiatal lányt választottak máriás lánynak. Nagy kiváltság volt bekerülni ebbe a csoportba. A lányok addig vihetik a szobrot, míg férjhez nem mennek. Öltözékük hagyományos ajaki menyasszonyi ruha: fekete cipő, fekete harisnya, három keményített fehéralsó, fölötte fehér selyemszoknya, melynek alját körben piros–fehér–zöld selyemszalag díszíti. A felsőszoknyára mézeskalács színű (rózsaszínű) kötény kerül. A felsőruházat alsó rétege a gyolcsból készített ingváll, majd a fehér selyemből készült ujjas, melynek a csukló részére ugyancsak piros– fehér–zöld selyemszalagot varrnak. Ez a ruhadarab akkor volt csinos, ha 50 zámli (hajtás, varrás) volt rajta hátul, ezeket néhány ajaki asszony tudta csak szépen megvarrni. Hűvös időben fekete selyemsályat is viselnek a lányok. A nyakukba két mizlit (csipkét) és négy sor gránátot (gyöngysort) tesznek, melyre fél méter színes pántlikát kötnek. Régen a lányok hajviselete is egyedi volt, bekenték a hajukat zsírral, hogy könnyebb legyen vele bánni (ma már hajhabot használnak), két ágba fonták, egy méter kék, piros és zöld pántlikával, majd feltekerték kör alakba. Kisebb lányoknak pacsirtafonást készítettek, a nagyobbaknak nagylányfonást, ami megtartja a fejükön lévő koszorút. Ezt is három-négy asszony tudta precízen elkészíteni a faluban. Ma Kovács Pálné (Mariska néni) kezeit dicsérik a „máriás frizurák”.

Az eredeti ajaki tornyos koszorú a Felvidékről származik, az ötvenes években már Budapesten készítették, később Mezőkövesden is foglalkoztak a készítéssel. A szemet gyönyörködtető népviseletet e különleges tornyos koszorú tetézi, mely szebbnél szebb színes virágokkal, gyöngyökkel, apró kis tükrökkel és ékes kövekkel van díszítve.

Régen a máriás lányok gyakrabban vállukra vették a Szűzanya-szobrot, mert minden nagyobb katolikus ünnepen volt körmenet – feltámadáskor, húsvét első napján, úrnapján, Nagyboldogasszonykor, búzaszenteléskor még a határba is kimentek a hívek, akkor még mindenki népviseletben. Máriapócson minden évben részt vettek a búcsúban az ajakiak, a szomszédos település, Anarcs templombúcsújára pedig gyalog mentek, ez a hagyomány ma is él.

A hetvenes–nyolcvanas években visszaszorultak a hagyományok – szerepet játszott ebben az akkori rendszer is –, a rendszerváltás után azonban újjáéledtek, előbb még fekete-fehér öltözékben hordozták a lányok a Szűzanya szobrát, majd visszatértek az ajaki menyasszonyi népviselethez, Takács Károlynénak köszönhetően, aki felkarolta, támogatta az ügyet, és a mai napig lelki vezetője az ajaki máriás lányoknak.

Napjainkban Ajakon tizenkét máriás lány viszi a vállán a három Szűz Mária-szobrot úrnapján, a Nagyboldogasszony-napi templombúcsún, valamint a görögkatolikusok templombúcsúján. A harmadik szobor a görögkatolikusoké. Más városokban az ajaki lányok általában két szoborral vesznek részt a körmeneteken: Budapesten, a Szent Jobb-körmeneten, Vaskúton, Szentkúton, Mezőkövesden, Máriabesnyőn, Máriapócson, Anarcson, Nyírtasson, Nyírteleken, és a minden évben szeptember harmadik vasárnapján megrendezett máriás lányok találkozóján Gyöngyösön.

Egy nagyobb búcsúban, ha két máriás lányokból álló csoport találkozik, akkor köszöntik egymást. Ez a következőképpen zajlik: a találkozás előtt 4-5 méterre megállnak, három lépést tesznek előre, majd fejbiccentés következik, majd három lépést tesznek hátra, újra fejbiccentés, és mindezt háromszor megismétlik, ezután halad el a két szobor egymás mellett. Ha hosszú útvonalon halad a körmenet, váltják egymást a szobrot hordozó lányok.

Takács Károlynénak, az ajaki máriás lányok vezetőjének tervei között szerepel, hogy Ajakon is megszervezze a máriás lányok találkozóját, ahol több régió képviseltetné magát. Célja, hogy már kiskortól kinevelje az igazi máriás lányokat. Először a kicsi, majd a nagyobb lobogót vinnék, és amikor „odanőnek”, akkor máriás lányok lesznek, kik tiszta szívvel és lélekkel eleget tudnak tenni ennek a szép és nemes küldetésnek.

Szöveg: Hasulyóné Rutkai Éva/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria