Ezer év a barokk gyűrűjében – Látogatás az egri érseki palotában

Kultúra – 2020. március 14., szombat | 19:00

Nálunk nemcsak idegen erők, e kikerülhetetlen közép-európai átjáróházat rendre megtépázó történelmi viharok pusztítottak; a második világháború utáni ideológiai, vallási, művészeti „tisztogatásnak” is sok minden áldozatul esett Magyarországon.

Míg Európa – bizonyos szempontból – szerencsésebb felén a fejlődés töretlen maradt, a „hagyatékot” hiánytalanul vették át és gazdagították a következő nemzedékek, addig a mi várainkat, templomainkat, történelmi városainkat folyamatosan újra kellett építeni. A szétszóródott, zsákmányként elzabrált vagy a rövid távú haszonszerzés céljából helyben széthordott örökség maradékait ismételten össze kellett gyűjteni, s amennyire lehetett, reprodukálni, pótolni. Így van ez Egerben is.

Az egykor pompás, messze látszó, de a török hódítás nyomán szétdúlt, romokban maradt erődítményi központból kiszorulva a várdomb lejtőjén túl, az „alsóvárosban” kezdett új életet az „egri egyház”. A sokat és sokakat látott barokk palotát 1949-ben államosították, a főegyházmegye 1992-ben kapta vissza, az egykori Egervin pedig 2002-ben költözött ki ideiglenes székhelyéről. Az immár 1016 éves múltra visszatekintő egyházmegye emblematikus épületét Hernádfői Csabával, a 2016 vízkeresztjén megnyílt Egri Érseki Palota Turisztikai Látogatóközpont igazgatójával jártuk be.

A Széchenyi utcán sétálgatók sokáig érdeklődve nézték, hogy mi lehet ott bent, a kerítésen, a lombokon túl. A Katolikus Egyháztól a második világháború után elvett épületegyüttes az egri borkombinát központjaként szolgált. A szocialista érában az egyházi múzeumi gyűjtemény az U alakú tömb oldalsó épületének földszintjére szorult. A visszaszerzett, pályázati támogatásokból teljes körűen felújított és közel eredeti formájában visszaállított érseki palota 2016-ban nyílt meg. A főépület 2400 négyzetméterén feltárul az egyháztörténeti múlt utóbbi háromszáz éve. A két palotaszárny egyikében az érsekség működik, a másikban jelenleg is felújítás zajlik. A középső részt elfoglaló látogatóközpont – alkalmi, időszakos kiállítóhelyként is használt – földszintjén kávézó-cukrászda és ajándékbolt várja a betérőket. Az első emelet kisebb-nagyobb helyiségeiben egyházművészeti kiállítás kapott helyet, a második emelet egybenyíló, alkalmasint freskókkal, szekkókkal díszített, reprezentatív teremsora pedig történeti enteriőröket mutat. A palota egyénileg, csoportosan, idegenvezetővel és ötnyelvű audio guide-dal is bejárható, de érintőképernyők is segítik az önálló tájékozódást.

No, de vissza a kezdetekhez, pontosabban az újrakezdés korára! Miután a törökök elvonultak Eger alól, az éledező várost újjá kellett építeni. Itt aztán tombolhatott a barokk. A visszatérő Telekessy István már nem tudta használatba venni a korábbi, romokban hagyott vári székesegyházat és püspöki palotát, így másik helyet keresett. A mai főszékesegyház helyén, az egykori kis Szent Mihály-plébánia területén állt, gótikus eredetű uradalmi épületből sarjadt ki az új püspöki, majd (ismét) érseki központ. Meghatározó jelentőségű formálója, gyarapítója volt Erdődy Gábor Antal és Eszterházy Károly. A bővítgetés, szépítgetés több mint száz éven át tartó időszakát Pyrker János László regnálása koronázta meg. A palotaegyüttes véglegesített és mára visszaállított képe így a teljességet, a 19. század eleji beérkezett állapotot tükrözi.

A palota állandó kiállításrészének első állomása egy sekrestye, pontosabban püspöki liturgikus ruhatár. Igazi különlegessége a 18. század elejéről egy festett, bőr miseruha. A dolgozószobát a székesegyház látványos, méretarányos makettje uralja. Mellette, a másik tárlóban a Pyrker által Egerbe hívott olasz szobrász, Marco Casagrande carrarai márványba faragott Keresztelő Szent Jánosa foglal helyet. A kihúzható fiókokban a bazilika építészeti dokumentációin túl közelebbről megvizsgálható Wolfgang Amadeus Mozart 1787-es – az egri Főegyházmegyei Könyvtárban őrzött – levelének fakszimiléje és Mikes Kelemen törökországi levelének reprintje. A kincstári darabokat felsorakoztató szoba közepén, az óriási üvegtetős asztalon egy tizennyolc kilós, arany és ezüst szálakkal kivarrt palást lett kiterítve. Mária Terézia ajándéka Erdődy Gábornak. A püspök vezette ugyanis a királynő pozsonyi koronázási menetét a Szent Márton-dómba. E reprezentatív ünnepi öltözetet a koronázáson viselt ruhájának anyagából készíttette el a hálás uralkodónő.

Pyrker János László itáliai vásárlásokkal alapozta meg százkilencvenhat darabból álló, 16–17. századi alkotásokat magában foglaló gyűjteményét, amelyet aztán felajánlott az „első” Magyar Nemzeti Múzeum számára. Képtára később a budapesti Szépművészeti Múzeum egyik alapforrása lett. A kincstárból a képtárszoba felé haladva már messziről feltűnik Mednyánszky László élénk színekkel megfestett tájképe, a téli naplementét ábrázoló Hóolvadás.

A kunhegyesi Szentháromság-plébánia padlásán pár évvel ezelőtt egy meglehetősen rossz állapotú táblaképet találtak. A Nemzeti Galériába elvíve derült ki, hogy igazi kincsre bukkantak: a gótika és a kora reneszánsz jegyeit viselő mű a 16. század közepéről, Firenzéből való. Giovanni del Biondo triptichonjának jobb szárnya, amely Szent Sebestyént és Szent Domonkost ábrázolja.

Ennek az egri képválogatásnak a legismertebb darabja mégis a „caravaggista” Hendrick Jansz ter Brugghen Pipára gyújtó fiú című képe. Samassa József bíboros érsek portréját pedig nem kisebb mester festette meg, mint Benczúr Gyula.

A következő „könyvtár-keresztmetszetben” a bibliotékában őrzött kincsek reprintjei érzékeltetik a gyűjtemény rangját és jelentőségét: Piranesi-nyomatok, a híres hóráskönyv az 1500-as évekből, Vesalius anatómiája, oldalt egy 20. század eleji paraván Dürer metszeteivel.

A kert palotán belüli folytatásaként megálmodott, építészeti szempontból gótikus és reneszánsz jegyeket magán viselő madaras terem természetközeli szekkóit több mint harminc festékréteg alól varázsolták elő a restaurátorok. Bél Mátyás 1733-ban már megemlítette ezt a különleges szobát, amelynek barokk tobzódású díszítése Erdődy püspök idején készülhetett.

Az innen nyíló kisebb helyiségek egyike a magyarországi szentek és boldogok terme, ahol többek között ereklyetartókkal idézik meg a múltat. A másikban, amely a Vanitas nevet viseli, a hiábavalóság, a hiúság és a bűnbánat témájának művészeti megjelenítéseit gyűjtötték össze. Itt kapott helyet a cseh-osztrák barokk mester, Johann Lucas Kracker Nepomuki Szent Jánost ábrázoló festménye. Az elmúlásra figyelmeztet Johann Lucas Huetter irgalmasrendi szerzetes piktor meditációs célzattal készített Memento mori című, véresen naturális képe a keresztre feszített Krisztussal. Ugyancsak a 18. század közepéről való egy fából faragott, finom kivitelű alkotás, a Jézus sírba tétele.

A lassú emelkedésű, kényelmesen járható, egyszerűségében is nagyvonalú lépcsőház gyakori színtere az ünnepélyes fotózásoknak. A második emelet Erdődyről elnevezett, nagyméretű Kracker- festményekkel komolyított díszterme előadások, konferenciák, könyvbemutatók helyszíne. Az egymásba nyíló, bútorokkal, képekkel, tükrökkel berendezett, antik cserépkályhás szobák hamisítatlan kastélybelsőt mutatva hozzák vissza a barokk kor hangulatát. Változatos enteriőr: empire stílusú szalon, biedermeier dolgozószoba, aztán egy pompás-derűs étkező, a széles, hosszú asztalon meisseni porcelán étkészlettel és ezüst gyertyatartókkal. Egy aprócska hálószoba legfőbb látványossága újfent egy nemrég beazonosított Kracker-mű; a kicsit El Greco stílusára emlékeztető előtanulmány a töredékessége ellenére is figyelemreméltó.

A palotalátogatás egyik csúcspontja a Szent Kereszt tiszteletére szentelt kétszintes érseki magánkápolna, amelyet a teremsor felől közelítve jól belátni az üvegablakos kóruskarzat magasából. A korpusz Johann Georg Leithner bécsi művész ólom Krisztus-szobra; a mennyezetkép, idősebb Storno Ferenc alkotása a gyermek Jézus és Keresztelő János találkozását jeleníti meg.

És végül negyvenhat előd: a püspökök-érsekek arcképcsarnokát még Eszterházy Károly festtette meg a 18. század végén. A befejezetlen, jelképes módon félbehagyott portré őt ábrázolja. A hosszú sorban az egyetlen „bíborba” öltöztetett alak Bakócz Tamás, aki annak idején a pápai trón esélyese volt. (Sokat emlegették mostanában Herczeg Ferenc Nobel-díjra jelölt kisregényét, Az élet kapuját, amely éppen erről a reményteli, ám kudarcba fulladt római processzióról szól.)  A katonás rendbe állított, évszázadokon átívelő, naiv barokk galéria sorsokat, nagy tetteket, emberi mélységeket nem sejtet. Inkább csak afféle képes katalógus. A többit, mindazt, ami a portrék mögött van, az ezeréves főnix-város, Eger mondja el.

Fotó: Fábián Attila

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2020. március 8-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria