Az emberiség fáklyavivői – Szentek, tanítók és mesterek lexikonja III.

A mostani, harmadik részben 78 zsidó, keresztény, muszlim, hindu, buddhista, katolikus és világi személy, költő és teológus, filozófus életével, munkásságával ismerkedhetünk meg, Illés prófétától kezdve egészen Pierre abbéig. (A három kötetben összesen 222 életrajz szerepel.)

A kötet két részre osztható. Az elsőben gondolatokat olvashatunk az emberiség fáklyavivőitől, illetve róluk. Az Auschwitzban vértanúhalált halt Maximilian Kolbe lengyel ferences minorita szerzetes szerint: „Az a szent, akinek környezetében az emberek szentté válnak.” Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom megalapítója hirdette: azt a szeretetet, „amely maga a Szeretet, nem értjük. Hogyan is értenénk, hogy Isten, aki megalkotott minket, leszállt közénk, mint ember az emberek közé, velünk élt, velünk maradt, és hagyta magát keresztre szegezni értünk, hogy megmentsen minket? Túl magas ez, túl szép, túlságosan isteni, túl kevéssé emberi, túlságosan véres, fájdalmas és húsunkba vágó ahhoz, hogy megértsük. Talán az anyai szereteten keresztül megsejtünk valamit, mert egy anya szeretete nemcsak simogatás és csók, hanem mindenekfelett áldozat. Ahogyan

Jézust is a szeretet tüze emelte fel a keresztre, amelyet sokan őrültségnek tartanak. De éppen ez az őrültség mentette meg az emberiséget és formálta a szenteket… a szentek felismerték és megtapasztalták, hogy a kereszt a kulcs, az egyetlen kulcs a kincshez, a kincsek kincséhez.

Megnyitja lassanként a lelkeket az Istennel való egyesülésre.” Babits Mihály Assisi Szent Ferenc és a Nobel-díjas indiai költő, Rabindranáth Tagore között vont párhuzamot: „Mert abban különböznek ők ketten minden más szentektől, hogy nem vetik meg a világ szépségeit, hanem tele van a lelkük a látásuk gyönyörűségével és Teremtményeiben dicsérik az Urat.”

Nem hiányzik a kötetből a humor sem. A Szent XXIII. Jánost bemutató rész felidézi, hogy amikor a zsinat pápája meglátogatta a Szentlélek kórházat, a főnöknő izgatottan odasietett hozzá, és így mutatkozott be: „Szentatyám, én a Szentlélek főnöknője vagyok.” A pápa válasza: „Ó, gratulálok, ön igazán nagyra vitte! Én csak a Szentlélek szolgálója vagyok.”

Al-Ghazáli (1058 k. – 1111 k.) perzsa származású szúfi misztikus az iszlám megújítójaként összekötötte a hagyományokat őrző szunnita tanokat a szúfi misztikával. Vallotta, hogy menedékünk Istenben van, a hívő ember szíve „az Irgalmas két ujja között van”. A hit bizonyosságával és látásával hitte: „…nincs hatalom, sem erő máshol, csak a magasságos és hatalmas Istennél. Hiszem, hogy

nem én indultam útnak, hanem ő indított el engem, nem én cselekedtem, hanem ő cselekedett általam.

Ezért kérem őt, hogy előbb jobbítson meg engem és csak aztán vezessen általam. Az igazságot mutassa igazságnak, és adja meg nekem, hogy követni tudjam, a hamisról pedig hadd lássam, hogy hamis, s adja meg, hogy el tudjam azt kerülni”.

A mai Ukrajna területén 1698 és 1760 között élt Báál Sém Tov rabbi (nevének jelentése: a jó név mestere) csodatévő hírében állt. Harminchat éves korában kezdte meg tanítását, ekkortól hirdetve a haszidizmus (a jámbor, lelkes zsidók mozgalma) alapelveit. A tanítás legfontosabb tézise minden zsidó ember szeretete, sőt ezen túllépve minden teremtett lény és dolog szeretete, hiszen mindenki Isten alkotása és Isten mindenben ott van. Báál Sém Tov szerint: „Amikor csüggedsz, életbevágóan fontos emlékeztetned magad rá: értem teremtetett az egész világ… Az embereknek alkalmat kellene adniuk maguknak arra, hogy ténylegesen megismerjék az isteni egység mibenlétét. Az osztatlan egység egy darabkájának megragadása egyenlő a teljes egység megragadásával.”

Bakhita Szent Józefina (1869–1947), a rabszolgából lett szent, kanossziánus katolikus apáca, amikor életéről kérdezgették, gyakran így terelte el a szót: „Isten nagyon szeretett engem. Mindenkit szeretnünk kell… együtt kell érezni, igen, azokkal is, akik megkínoztak, hiszen szegények nem ismerték az Urat… Ha találkoznék azokkal, akik elraboltak, és azokkal, akik megkínoztak, letérdelnék, és megcsókolnám a kezüket. Mert ha ezek a dolgok nem történtek volna meg, nem lettem volna keresztény, és ma pedig szerzetes.”

Galgóczi Erzsébet (1905–1962), „Krisztus fehér vértanúja”, a stigmatizált látnok vágyott vértanúsága életszentségében bontakozott ki. Negyvenkét éven át súlyos testi és lelki szenvedésben, ágyban fekve élt. A környezetében élők meggyőződéssel vallották, hogy rendelkezett a mások betegségének átvállalására való képességgel. Időszakosan eltűnve harminchárom éven keresztül viselte Jézus Krisztus sebhelyeit a testén és élte át Jézus kínszenvedéseit heti rendszerességgel péntekenként. A testi szenvedések mellett el kellett viselnie környezete rosszallását, gyanúsítgatását, ami sokszor nagyobb fájdalmat jelentett neki, mint a testi kínok. Naplójából megtudhatjuk: betekintést nyert a tisztítótűzbe és a pokolba, illetve feltárult előtte sok ember belső világa, időnként a jövőt is látta. Galgóczy Erzsébet vallotta: „A szenvedés az Isten csókja, mely szentté, naggyá alakít, azt szállja meg, mint égi harmat, ki Isten felé tárja ki szívét.”

Pierre abbé (1912–2007) francia katolikus pap, kapucinus szerzetes, a szegények és menekültek támogatását célul tűző Emmanuel Közösség alapítója, akit hazájában eleven lelkiismeretként és a hajléktalanok atyjaként emlegettek, a szegénység elleni küzdelem jelképévé vált. Kalandos élete példa az isteni Gondviselés működésére is: bár fiatalon sokat betegeskedett, meggyógyult tüdőbetegségéből, majd túlélt egy szakadékba zuhanást, egy repülőgép-szerencsétlenséget és egy hajótörést is. Hirdette:

„Az ember csak attól a pillanattól van megmentve, amikor már maga ment meg mást… Szenvedek a szenvedők szenvedésétől.”

A kötetben megszólalók különböző vallásokhoz tartoznak, de közös bennük, hogy kivétel nélkül mindnyájan élték, nem csupán hirdették a szeretetet, másokért tevékenykedtek, ahogyan az előszót jegyző Torgyán Atilla fogalmaz, életútjukat megismerve „tisztába jöhetünk azzal, melyek az élet legfontosabb, időtől független értékei. Megerősítést nyerhetünk abban is, hogy van Isten, akinek legfőbb természete a Szeretet, az ember nincs magára hagyva, sőt az egész Teremtésben minden értünk és a mi fejlődésünkért van”.

Az emberiség fáklyavivői – Szentek, tanítók és mesterek lexikonja III.
Etalon Film Kiadó Kft. 2022

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Etalon Film- és Könyvkiadó

Magyar Kurír