Az igazi csoda

Kultúra – 2018. január 7., vasárnap | 17:20

Az év végi filmdömping legkedvesebb darabja egy bájos, elgondolkoztató, vidám és léleksimogató családi mozi.

Nem jó az embernek egyedül lennie – mondja az Írás. August Pullmannak (Jacob Tremblay) állítólag vicces volt a születése, mégis kínzóan magányos életet él. Izoláltságát mintha maga választotta volna, ám valójában a kényszer, a rossz tapasztalatok bevésődése és a szégyen zárta burokba a kisfiút. Azért az tényleg nem annyira vagány, ha valaki legszívesebben elbújna, amikor eszik –elvégre létfenntartásunk ezen alapeleme közösségi tevékenységként rögzült kultúránkban. Auggie – ha teheti – mégis inkább elrejtőzik, mivel arcdeformitással született. A fiúcskának huszonhét műtétre volt szüksége, mire az orvosoknak sikerült olyan állapotba hozniuk, hogy légzése, hallása és minden más alapfunkciója önállóan működjön. Auggie az ötödik osztályba készül, és most menne életében először iskolába. Eddig édesanyja (Julia Roberts) tanította otthon, így közösségben nemigen fordult meg, sőt, ha az utcára kimegy, általában űrhajóssisakot húz a fejére. Itt az idő tehát, hogy ebből a kissé földön kívüli, kirekesztett létből megérkezzen a valóságba, és szembenézzen annak minden kihívásával és lehetőségével. Ilyen sebzettséggel beilleszkedni a kiskamaszok közé szinte lehetetlen, de Auggie jó fej, okos és elszánt.

A történet egyszerűsége ellenére az alkotók árnyaltan, átélhetően, mégis könnyed hangnemben álmodták vászonra a filmet, amelynek közel kétórás játékideje gyorsan lepereg. A történetvezetést egy látszólagos epizódos szerkezet segíti, így megtapasztalhatjuk, hogy egy-egy helyzetnek mennyi különböző vetülete lehet. Lassan kibontakozik, hogy mindenki küzd a saját nehézségeivel, melyeket próbál meghaladni, olykor esetleg rossz irányt választva. Stephen Chbosky rendező munkáját az teszi kiemelkedővé, hogy folyamatos érzelmi hullámvasúton tartja nézőjét, és mindig ügyesen oldja meg azokat a helyzeteket, amelyek könnyen patetikussá válhatnának.

A kölcsönös félelem bizalommá szelídítésének megkapóan szép történetét láthatjuk ebben az élettel teli moziban, miközben néhány hasznos stratégiát is elleshetünk arra az esetre, ha új közösségbe kellene beilleszkednünk. Auggie története arra figyelmeztet bennünket, hogy ne adjuk fel az álmainkat. Ha tudjuk, miben vagyunk igazán jók, azt a képességünket kimunkálva és bátran felmutatva egyediségünk igazi értékké válhat magunk és a közösség örömére.

Fotó: Imdb.com

Hajnal Gergely/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2017. december 24-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria