Az Ötödik Evangélium – Egy múltfeltáró évtized a Szentföldön Vörös Győző akadémikus professzorral

2019. április 24., szerda | 19:59

A kutatások lenyűgöző eredményeiről és a 20. századi „előkutatásokra” visszatekintő dokumentációkból már a harmadik reprezentatív akadémiai monográfiája jelent meg. Húsvét alkalmából az „Ötödik Evangélium” üzeneteiről kérdeztük Vörös Győzőt.

Éppen tíz év pergett le azóta, hogy a Magyar Művészeti Akadémia égisze alatt megkezdte archeológiai-építészeti misszióját Jordániában, Keresztelő Szent János golgotáján, a Machaerus sziklaormán. Az egykori heródesi várkastély feltárását és részleges helyreállítását célzó, két évtizedre szóló koncesszió a félidejénél jár, de az ott zajló munka lenyűgöző eredményeiről és a 20. századi „előkutatásokra” visszatekintő dokumentációkból már a harmadik reprezentatív akadémiai monográfiája jelent meg a jeruzsálemi ferences Pápai Biblikus Intézet nagy presztízsű, világszerte terjesztett Collectio Maior sorozatában. A pazar képekkel illusztrált, angol nyelvű, vaskos kötet rangját, jelentőségét mutatja, hogy a Vatikán részéről Gianfranco Ravasi bíborosa Kultúra Pápai Tanácsának elnöke írt hozzá tízoldalas bevezetőt. Vörös Győzőt húsvéthoz közeledve az „Ötödik Evangélium” üzeneteiről kérdeztem.   

– Gianfranco Ravasi fiatalon, biblikus professzor korában járt a Machaeruson, és felismerte, hogy az újszövetségi események egyedi narratíváját és a szent evangéliumok korábban nem sejtett dimenzióját nyújtja. Ravasi bíboros, a Vatikán „főrégésze”, a Szent Archeológia Pápai Bizottságának elnöke a könyv előszavában hangsúlyozza: Machareus hiteles történelmi helyszín, az „Ötödik Evangélium” egyik fontos fejezete. Heródes Antipász várkastélyából úgy tekinthetünk Galileára vagy Jeruzsálemre, ahogyan egykor a házi őrizetben tartott Keresztelő Szent János.

– „Az Ötödik Evangélium” kifejezésmagyarázatra szorul. Kapcsolódik hozzá VI. Pál pápa szentföldi útja. Mit jelentett ez a Szentföld spirituális-történeti „újrafelfedezése” szempontjából?    

– A II. vatikáni zsinat lezárását követően, 1964-ben VI. Pál felhívta telefonon az ifjú Husszein királyt, hogy el akar menni Jordániába, a Szentföldre. Az 1967-es hatnapos háború előtt ugyanis többek között Jeruzsálem, Betlehem és Jerikó is még a Jordán Hasemita Királyság részét képezte. A fiatal uralkodó nagyon megörült, és kijelentette, hogy várja a pápát Ammanban. VI. Pál 1964-ben tehát először Ammanba utazott. Hagyományt teremtett, ugyanis pápák korábban nem jártak a Szentföldön, még a keresztes idők Jeruzsálemi Királyságában sem. Péter apostolt követően a második egyházfő VI. Pál volt. A pápák világosan látták, ha az „imitatio Christi” gondolatával mennének a Szentföldre, e gesztust úgy értelmeznék a hívek, hogy azt másolva nekik is zarándokolniuk kell. A keresztény vallásban azonban eredendően nincs zarándoklat. Nem olyan, mint az iszlám; a muszlimoknak legalább egyszer el kell menniük omrára vagy hadzsra Mekkába. A kereszténység kezdetben nem igényelte a szentföldi zarándoklatot.  Mulatságos dolog történt 1964-ben. A szentföldi kusztosz, egy olasz ferences hazalátogatott. Nápolyból Rómába tartott, ahol a Termini pályaudvaron újságírók várták, és kérdezték: „Kusztosz atya, tudja, hogy VI. Pál éppen a Szentföldön van?” Erre hahotázni kezdett: „Ez lehetetlen. Szent Péter óta nem járt pápa a Szentföldön.” Filmfelvétel tanúsítja a jelenetet. Ennyire ad hoc volt, és ennyire „sokkolóan” hatott a világra a pápa döntése. 

Miután VI. Pál megérkezett Ammanba, megköszönte a király meghívását, és ezt mondta: „Azért jöttem ide, mert a Szentföld az Ötödik Evangélium.” A II. vatikáni zsinat egyik legdrámaibb üzenete volt ez; nem véletlen, hogy az első pápai gesztus 1964 januárjában az ottani látogatás volt. Azt üzente vele, hogy elkezdődött a kereszténység individualista korszaka, amelyben személyes igénnyé vált az evangéliumok olvasása. Az embereket érdekelni kezdte a történések háttere, magyarázata. Nincs történelem földrajzi kontextus nélkül, és nincs történelem műemlékek, régészeti emlékek nélkül, amelyek mindezt hitelesítik. VI. Pál a zarándoklatával tette nyilvánvalóvá, hogy ez „az Ötödik Evangélium”. II. János Pál, XVI. Benedek, majd Ferenc pápa az ő nyomdokain járnak, amikor valamennyien a jordániai Ammanban kezdik a zarándoklatot, és ezzel új modellt állítanak elénk, mindenkit bátorítva: keressék fel a Szentföldet, és megismerése révén tapasztalják meg Krisztus történeti valóságát.

– A Machaerus III. monográfia  a területen, a hegyen, illetve a citadella környékén végzett korábbi régészeti kutatások történetének és fellelt tárgykörének ismertetésén, elemzésén túl a királyi rituális fürdő (mikve) megtalálásától és feltárásától veszi fel a szálat. A kötet borítóján látható, akár az elmúlt években zajló munkák szimbólumának is tekinthető mikvelépcső milyen felismerések felé vezetett?

– A 2016-ban feltárt királyi rituális fürdő a legnagyobb Jordániában. Egy kumráni típusú mikvéről van szó, ezért a Kumrán-kutatók figyelmét is felkeltette. Az ottani mikvéket ugyanis szerették volna a Hasmoneus-korra datálni. A vonatkozó kutatások jelenlegi dominikánus igazgatója, a Francia Tudományos Akadémia tagja, Jean-Baptiste Humbert már korán, a ’70-es években jelezte, hogy ezeknek Heródes-kori mikvéknek kell lenniük, amit a széles körű kumráni régészeti vizsgálatok is alátámasztanak. De kritikusai mindig arra hivatkoztak, hogy nincs rá heródesi analógia. Most viszont már van! A Machaeruson ez az óriási, 3,7 méter mély rituális fürdő – amelyet Nagy Heródes a maga számára készíttetett – rendkívül izgalmas lenyomata a heródesi építészetnek. Az University College London professzora, David Jacobson elsőként jött rá, hogy a Talmud Middot (Mértékek) traktátusában szereplő, az egykori jeruzsálemi templomról szóló leírás alapján a szentélybe felvezető, hárompihenős, tizenkét fokú lépcső mérete egy az egyben megegyezik a mi machaerusi-heródesi mikvénkkel. Vagyis a Middotban közölt adatok nem Krisztus után 200 körül született fantázialeírások: létezik a lépcső korabeli, heródesi építészeti lenyomata, egy az egyes analógiája. Joggal feltételezhetjük, hogy a jeruzsálemi Nagytemplomban egy ugyanilyen vezetett a szentek szentjébe.

– Ahogyan utalt is rá, több szaktekintélyt, témaspecialistát vont be a munkába. Tudományos téren szükségszerű vagy ajánlott egy ilyenfajta nyitás?

– A nemzetközi akadémiai világban mi, magyarok többnyire „kültagok” vagyunk, de komolyabb projekteket megvalósítva könnyen meg tudunk hívni jelentős kutatókat a „beltagok” közül. Természetesen általuk a nemzetközi tudományos vérkeringésbe is jobban bekerülhet a munkánk. Míg a francia, angol, német, olasz tudományosság egyfajta kulturális imperializmussal tekint a Kelet-kutatására, addig nekünk, magyaroknak megvan az a különleges bájunk, hogy a klasszikus értelemben vett Szentföld – vagyis Izrael, Palesztin Autonómia, Jordánia – területén hivatalos magyar szerepvállalás  előttünk utoljára II. András király keresztes katonai missziója volt. Nyolcszáz évvel ezelőtt, 1217-ben a Szentföldre vezetett magyar keresztes hadjárat hasonló céllal indult el, mint a mi régészeti missziónk: szabaddá és a nemzetközi keresztény zarándoklatok számára elérhetővé kívánta tenni az evangéliumi szent helyeket. De míg a keresztes lovagok ezt karddal próbálták elérni, addig mi a hasemita jordán királyi udvar meghívására tesszük. Ráadásul a lehető legkiválóbb kondíciók között, fantasztikus légkörben végezhetjük a kutatásainkat. A királyi család tagjai többször felkerestek minket a helyszínen, és magam is több ízben tartottam előadást a palotában.

Visszatérve a kötet borítóképére és a közös munkára: kutatócsoportunkba öt külföldi kollégát sikerült bevonni szerzőtársnak. Köztük van két izraeli epigráfus, Asher Ovadiah és az olasz-ferences Rosario Pierri jeruzsálemi professzorok, akik az egyik fontos görög szövegünk átírását és fordítását külön fejezetben végezték el. A már említett francia Humbert és a brit Jacobson professzorok mellett egy másik szerzőtárs Stefan Jakob Wimmer, a müncheni egyetemről, aki a machaerusi Holt-tengeri kikötőnél 1985 és 1989 között dolgozó német régészeti misszió feltárásvezetője volt. Hosszas győzködés hatására vállalta, hogy megírja a Machaerus kikötője: Callirrhoe című fejezetet, amelyben összegezte a félbemaradt német kutatások eredményeit. A mi feltárási eredményeinkkel egybehangzóan egyértelműen igazolni lehetett, hogy valóban egy heródesi kikötőről van szó, amelyet ugyanazok a – citadellában is tevékenykedő – heródesi palotaépítészek alakítottak ki.

„A közelmúltban az ásatások újabb szakasza valósult meg, melynek dicsőségét egy különleges dokumentációs trilógia örökíti meg: három lenyűgöző kötet Machaerusról, melyekben minden idők leggazdagabb és legszínesebb leírása olvasható egy igazi előharcos, Vörös Győző tollából, aki olyannyira szenvedélyes elkötelezettje e vállalkozásnak, hogy családjával együtt Jordániába költözött. A magyar ókorkutató a jordán királyi műemléki régészeti hivatal megbízásából nagyobb időintervallumban, húsz éven át – 2009-től 2029-ig – végez itt feltárásokat. Az ezekről szóló, most megjelenő harmadik jelentés a 2015 és 2018 között folytatott ásatások legfrissebb fejleményeiről számol be, megpecsételve egyúttal az immár 1968 óta zajló munkálatok jeles, ötvenéves »aranyjubileumát«.

Az előző két monográfiához hasonlóan a harmadik kötet olvasója is látogatóvá – mondhatni zarándokká – válik, aki történelem, művészet, hagyomány és spiritualitás metszéspontjában találja magát; Machaerus terei és műemlékei közt mindörökké ott lebeg a Keresztelő alakja…”

(Részlet Card. Gianfranco Ravasi előszavából.
Az írás teljes terjedelmében ITT elérhető)

– Említette a pozitív fogadtatást, a remek közeget. Ezek szerint jó keresztényként élni és dolgozni Jordániában?

– Magam tizenegyedik éve tartózkodom ott a feleségemmel és a gyermekeinkkel, és semmiféle jelét nem tapasztaltam annak, hogy egy keresztény másodrangú állampolgár lenne. Sőt, inkább pozitív diszkriminációról beszélhetünk. Az ország lakosságának három százalékát teszik ki a keresztények, viszont a parlamenti helyek kilenc százalékát kapják. A fiam muszlim iskolába jár, ahol az évfolyamukban hárman keresztények, de mindennap külön hittant, bibliaórát tartanak nekik. Ha csak egyetlen keresztény növendéke van az iskolának, már kötelesek felvenni egy avatott keresztény hitoktatót. A fiam elmesélte, hogy a tanáruk így kezdte a hittanórát: „A mi királyunk nem II. Abdullah őfelsége…” A gyerekek megijedtek, hogy mi lesz ebből. Folytatta: „A mi királyunk: Jézus”. Aztán: „A ti igazi Atyátok a Jóisten, az édesapátokra inkább tekintsetek úgy, mint a bátyátokra. Ne szólítsátok apának, szólítsátok inkább a keresztnevén, mert így még jobban megértjük, hogy valamennyien Isten gyermekei vagyunk.” Tehát más, talán még közvetlenebb olvasatát adják ott a kereszténységnek.  

– Feltekintve a Machaerus csúcsára, a feltárások nyomán újra egyre jobban látszódnak a korábban ránctalan, csaknem kétezer évig érintetlen hegytető történelmi múltjának barázdái. Egyre látványosabbak a palota kirajzolódó részletei a fennsíkon. És a feltárással elindultak a hegyoldal, az egykori alsóváros irányába… Jelenleg milyen stádiumánál tart a munkafolyamat és a feldolgozás?    

– Az a lego, amelyből megpróbáljuk összeállítani a várkastélyt, jelenleg körülbelül száztízezer darabból áll. Csak, hogy az arányokat érzékeltessem: ebből közel ötezret az amerikaiak, nagyjából huszonötezret a Pápai Biblikus Intézet ferences ásatói találtak meg, nyolcvanezret pedig mi, magyarok tártunk fel és dokumentáltunk. Ha nem volna informatika, és a számítógép képernyőjén nem lehetne 3D-ben forgatni az egyes épületelemeket, gipszstukkókat, freskótöredékeket, elképzelhetetlen lenne az a tudományos rekonstrukció, melyen az építészcsoportunk dolgozik.

Az elmúlt három év legjelentősebb eredménye eleinte úgy tűnt, csupán kis adalék lesz a várkastélyhoz. A palota alsóvárosának két legfelső utcáját akartuk feltárni, erre kiderült, hogy az erőd korábban ismeretlen északkeleti szárnyát rejtette a talaj. Vagyis még mindig nem az alsóváros tetején voltunk, hanem a palota feltárását folytattuk. E munkák eredményeként három – közvetlenül a dór perisztiliumos (oszlopos) királyi udvar mellett meghúzódó – heródesi termet találtunk meg, és az erődített heródesi királyi palota negyedik bástyatornyát. Jelentőségüket kezdetben alábecsültük, tekintettel arra, hogy e több mint ötezer négyzetméteres palota területén már eddig is több hasonló kisebb-nagyobb helyiség került elő. A királyi udvar délnyugati oldalán a triclinium (ebédlőterem) volt, az északnyugati oldalán a királyi trónszék, a délkeleti oldalán pedig egy hosszú folyosó. Ezek a termek királyi raktárak voltak, amelyek a palota lerombolásakor megsemmisültek. A közvetlen szomszédságukban lévő mikvében viszont fölhalmozódottegy olyan törmelékanyag, amelynek a feltárása során megtaláltunk több épületelemet. Egzakt módon tudtuk igazolni, hogy a mikve első három lépcsőjét követő réteg a heródesi palota rombolási rétege, amely – mint Pandora szelencéjén a tető – lepecsételte az alatta lévő heródesi korszakot. Arra nem számítottunk, hogy e hét és fél köbméteres térben kizárólag az antipászi királyi udvar luxuskerámiái, tárgyai fognak napvilágot látni. Például fantasztikus – Rodoszról, Észak-Campaniából, Baeticából és Kosz szigetéről – származó amforák. A feliratokat a Sorbonne-ról Hélène Cuvigny vizsgálta. Az egyiken az áll: huszonhét éves és harmincnyolc fontnyi, vagyis 12,5 liternyi, huszonhét éves vintage bort tartalmaz. Maga az amfora tizenkét és fél literes, tehát stimmelt a latin nyelvű felirat. E luxusajándékot nagy valószínűséggel Tiberius császár küldte vazallusának, Heródes Antipásznak. Ugyanilyen izgalmas, hogy előkerültek további görög és latin feliratos terra sigillaták is. Olyan gyönyörű palotai edények, amelyekből feltétezhetően azon a végzetes születésnapi banketten is ettek-ittak, amely az evangéliumok tanúsága szerint Keresztelő János lefejezésével ért véget. Szép festésrészletek alapján a dominikánus Humbert professzornak sikerült beazonosítania nabateus edényeket is; ezek a Krisztus előtti első század utolsó negyedéből, vagyis még Nagy Heródes korából valók.

– Ezek szerint nem pusztán egy egykori evangéliumi helyszínt sikerül visszaadni az utókornak, hanem még a berendezés és az „eszköztár” egy részét is? 

– Vannak más heródesi régészeti lelőhelyek is, gondoljunk Masadára, Herodionra, Jerikóra, Caesarea Maritimára vagy éppen Jeruzsálemre. Ezek a települések, erődök azonban mind jelentősek és lakottak voltak a bizánci korban is: Caesarea Maritima főváros, Masada és Herodion kolostor, Jerikó a Jeruzsálembe indulók nagy zarándokközpontja. Így ezekről a helyekről zavart, kevert törmelékanyag került elő. Sehol máshol nincs időkapszula. Machaerus az evangéliumi régészet számára unikális lehetőség. Kijelenthető, hogy az evangéliumi helyszínek közül az egyetlen, amelynek egykori épített öröksége tudományos alapossággal rekonstruálható, sőt egyes részein még az enteriőr is bemutatható lesz.

– Úgy tudom, hogy a Machaerusról készített rekonstrukciós rajzok, ábrázolások iránt nagy az érdeklődés, világszerte szeretnék felhasználni történelmi, bibliai témájú kiadványokban, hittankönyvekben…  

– 174 kiadó jelentkezett eddig, hogy Biblia-kiadásukhoz illusztrációkat kérjen. Emiatt is jelentős a Vatikán kultuszminiszterének „nihil obstatja” a munkánkon, hiszen Ravasi bíboros világossá tette, hogy a Machaerus esetében abszolút hiteles helyszínről van szó. Minden egyes régészeti emlék ezt támasztja alá. Munkánk egy húszéves lego-játék; a tizenegyedik évnél tartunk. Az elején sokan kételkedtek, hogyan lehet mindezt két évtized alatt teljesíteni. A tervezett öt kötetből már a harmadik jelent meg. És nagy lendülettel dolgozunk tovább.  

– Hogyan dől el, mi lesz a következő lépés, amikor egyszerre ennyi minden történik a helyszínen? Megvan már a következő időszak feladata is?

– A tavaszi szezonban a műemléki renoválás folytatódik egy újabb anasztilózisszal (megmaradt eredeti épületelemekből történő helyreállítás az eredeti helyszínen). A heródesi citadella, a királyi várkastély feltárását befejeztük. A következő ásatási feladat az alsóváros feltárása, amelyet töretlen erővel folytatunk. Ezzel párhuzamosan a citadella műemléki bemutatásának sarokköve a perisztiliumos udvar műemléki bemutatása lesz. Ennek úgy kell megtörténnie, hogy átélhető élményt jelentsen az odaérkező zarándokoknak, vendégeknek. Analógiák alapján tudjuk, hogy a királyi trónszék helye a centrális apszis félköríve volt. Ennek a környezetét tárjuk most fel a sziklaalapig, megnézve azt is, hogy volt-e bármilyen hasmoneus előzménye. Ezután „megemeljük”, vagyis az eredeti kövekből, épületelemekből kiépítjük az apszist. A látogatók így látják majd, hogy Heródes Antipász hol ült a születésnapon, amikor Salome táncolt.

Munkánk indirekt oka, hogy 2020 augusztusának végén a jordánok szeretnék megtartani a Salome című opera bemutatóját. Richard Strauss zenedrámája az eredeti machaerusi helyszínt reprodukáló díszlettel kerül színre. Az előadás világpremierje a tervek szerint Budapesten lesz.  Egy az egyes építészeti makettről van szó, ahol megidézzük az egykori építészeti teret a maga 3,8 méter magas dór oszlopaival. Dobrosi Tamással közösen készítettük el az operai díszletet. Jordániában a szomszéd hegyen, a Machareusra való rálátással alakítják ki a szabadtéri színpad nézőterét.

– Utalt arra, hogy a mostani magyar misszió folytatása, ha tetszik, párhuzama a nyolcszáz évvel ezelőttinek. Ezért mindenképpen érdemes beszélnünk II. András szentföldi szerepvállalásáról, amelynek világraszóló jelentőségével még mi, magyarok sem vagyunk igazán tisztában… 

– Európából mindössze négy uralkodó – a német-római császár, az angol, a francia és a magyar király – vezetett személyesen hadat a Szentföldre. Az 1215-ös lateráni zsinat elhatározta és megindította az ötödik keresztes hadjáratot. Ennek „ökle”, vezetője – III. Honoriusz pápa megbízásából – II. András királyunk lett, aki 1217-ben körülbelül hétezer magyar lovaggal indult útnak. Az uralkodó a seregével lement Splitbe, ahol hiába várta a velencei bárkákat, amelyekre ígéretet kapott. A dózse becsapta a magyarokat, közölte, hogy a dalmáciai Zára (Zadar) várát, városát és kikötőjét követeli a szállításért cserébe. Az uralkodóval tartottak „stopposok” is. Néhány hajléktalan kinézetű szegény ember kéredzkedett fel a kialkudott hajókra. E maréknyi szerzetest Cortonai Éliás vezette, aki az 1217-es ferences káptalan határozata értelmében a Szentföld és Kelet provinciálisa lett. Később, Ferenc halála után őt választották a rend miniszter generálisává. Neki sikerült a ferenceseket – a többi kolduló mozgalomból kiemelve – hatékony szerzetesközösséggé kovácsolnia. 1217-es megjelenésük a Szentföldön a rend nyolcszáz éves történetének kiemelten fontos fejezete. És ők sohasem felejtették el, hogy a magyar király vitte el oda őket! Magam is haszonélvezője vagyok e történelmi ténynek: a szentföldi ferencesek valóságos szeretetcunamival vesznek körül minket, magyarokat. Érdemes itt megemlíteni azt is, hogy II. András lányának, Árpád-házi Szent Erzsébetnek a királyi hercegnői presztízse, támogatása kellett ahhoz, hogy az Assisi Szent Klára-féle női szerzetesi mozgalom megszülethessen. 

És még egy különleges apropó: idén ünnepeljük a nyolcszázadik évfordulóját annak, hogy 1219 szeptemberében Assisi Ferenc megérkezett a Szentföldre, és Akkóban csatlakozott a Cortonai Éliás vezette közösséghez. Francesco két évet töltött a Szentföldön. 1221-ben tért haza. Az ötödik keresztes hadjárat része, hogy 1219-ben Assisi Szent Ferenc Akkóból áthajózott az egyiptomi Damiettába, ahol – a mártíromság kockázatát is vállalva – beszélni akart a szultánnal. A kikötőnél fogadta Melek-el-Kamel, aki azt hitte, hogy békekötésre játul elé egy küldöttség. Ferenc azonban a keresztény közösség képviselőjeként filozófiai-teológiai fejtegetésekbe kezdett a szeretet egyetemességéről. A szultánnal való találkozás ugyan nem járt igazi eredménnyel, de e találkozó tizedik évfordulóján, 1229-ben, a hatodik keresztes hadjárat fényes sikert hozott: a német-római császár vezetésével a keresztények ismét elfoglalták Jeruzsálemet. A ferencesek ettől kezdve lettek a katolikus egyház szentföldi delegáltjai, a szent helyek őrei. Innen a kusztódia (custodia) kifejezés is.

A 2009 óta zajló kutatómunka során ugyanaz a missziós lelkület hajt minket, mint a nyolcszáz évvel ezelőtti elődeinket: mi, magyarok a keresztény szent helyekért tehetünk valamit a Szentföldön! Ráadásul egy olyan helyen, Keresztelő Szent János golgotáján dolgozhatom, amely optikailag is összekapcsolódik Jeruzsálem szent városával, Krisztus Golgotájával.

Fotó: Vörös Győző

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2019. április 21–28-i ünnepi számában jelent meg.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
nem-akarhogyan-varjak-az-erdelyi-kispapok-ferenc-papat
Nem akárhogyan várják az erdélyi kispapok Ferenc pápát

Ferenc pápa személyében először látogat katolikus egyházfő Erdélybe. A Szentatya június 1-jén mutat be szentmisét a csíksomlyói szabadtéri oltárnál. A Gyulafehérvári Papnevelő Intézet növendékei május 25-én este a közösségi oldalukon tették közzé pápaváró meglepetésvideójukat.

2019. május 25., szombat
gyermekbantalmazas-vatikani-szemmel-hans-zollner-sj-nem-epitkezhetunk-alaaknazott-foldre
Gyermekbántalmazás vatikáni szemmel – Hans Zollner SJ: „Nem építkezhetünk aláaknázott földre”

„Gyermekeink védelmében” címmel szervezett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) fenntartásában működő Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) és az Ignáci Pedagógiai Műhely gyermekvédelmi konferenciát május 24-én Budapesten. A találkozó fő előadóját, Hans Zollnert kérdeztük.

2019. május 25., szombat