Balatont ábrázoló alkotásokból látható kiállítás a tihanyi Apátsági Rege Cukrászdában

„Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre, / égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton! / Arcát a hold benned elmélázva nézi, / s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon…” – idéződtek fel Gárdonyi Géza versének örökszép sorai azon a kiállításon, amelyen Csizmazia András, tihanyi lokálpatrióta értékes képzőművészeti gyűjteményéből láthatnak egy reprezentatív válogatást a látogatók a tihanyi Apátsági Rege Cukrászdában.

A Rabul ejtő Balaton címmel július 21-én megnyílt tárlaton szereplő festmények és grafikák szerzői más-más korszakban éltek, más-más stílusban alkottak, de témáikban mind a Balatonhoz kapcsolódnak. Az alkotások a tó ezerarcúságát, színességét, változékonyságát szemléltetik – hangzott el a kiállítás rendezője, Csizmazia Bulcsú (a gyűjtő fia) bevezetőjében.

Ezt követően balatoni népdalok csendültek fel Legeza Márton és fia, Legeza Bercel tekerőlanttal kísért előadásában.

Ahogy Magyarország nem képzelhető el a Balaton nélkül, úgy a Balaton sem képzelhető el Tihany nélkül, mondta házigazdaként Korzenszky Richárd emeritus perjel, majd felidézte egy réges-régi élményét. Mikor egyszer a Csendes-óceán partjáról érkezve a Nosztori-völgyből megpillantotta a Balatont, kifakadt belőle: a világ legszebb óceánjáért se cserélném el ezt a „koszos tavat”. Megvallotta, hogy ma már ő is igazi otthonának érzi a települést, utazásaiból visszatérve nem pusztán Tihanyba, hanem haza érkezik. Tamási Áron regényhősének, Ábelnek halhatatlan szavait idézte: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Méltatta Csizmazia András lokálpatrióta érzelmeit is: a gyűjteményéből származó képek mind a honszeretetről, az otthon-élményről vallanak.

A kiállítást Surján László, az Európai Parlament volt alelnöke nyitotta meg, akivel a műgyűjtőt régi barátság fűzi össze. A politikus egy 19. századi műből, Szeremley Miklós Balaton-albumából vett idézettel vezette fel beszédét, amelyben már megfogalmazódott a Balaton egyik különlegessége, mely megkülönbözteti Magyarország más nagy tavaitól: ez pedig vize színének gyakori, varázslatos változása. „A Balaton voltaképpen múzsa – mutatott rá. A költőt versírásra, a képzőművészt rajzolásra, festésre ösztönzi évszázadok óta.”

A kiállított alkotások közül részletesen szólt többek között Borsos Miklósnak és Csáki-Maronyák Józsefnek a balatoni halászatot, a tó színmozdulatait bemutató alkotásairól, Görög Rezső légi perspektívából láttatott balatoni festményéről, Vincze Győző, Kádár György grafikáiról, és arról, hogy Iván Szilárd milyen elevenen ábrázolja a tó előterében lévő híres levendulás színgazdagságát.

Az alkotók életútjának egyes meghatározó eseményét, küzdelmes helytállását is felidézte Surján László. Borsos Miklós életéből a főiskoláról való eltávolítását emelte ki, amit a művész később úgy értékelt, végül is ez segítette hozzá, hogy megszülessenek azon művei, melyekre mindig büszke lehet.

E hozzáállás a mai kor sokszor könnyen elkeseredő, lendületét vesztő emberéhez is szól – mondta Surján László. – Mindnyájunk életében vannak nehéz időszakok, amikor hajlamosak vagyunk kétségbeesni, pedig tudnunk kellene: Isten görbe vonalakkal is egyenesen ír.

Csáki-Maronyák Józseffel kapcsolatban kiemelte: ő nem volt kimondottan Balaton-festő, hanem inkább a portré mestere. De az akkoriban kötelező portréalanyokról, Marx Károlyról, Engels Frigyesről, Leninről, Rákosi Mátyásról készült képein felmutatta modelljeinek valós jellemét is.

Görög Rezső élettörténetéből felidézte, hogy 1949-ben, amikor katonai szolgálatát töltötte, katonaládája alján megtalálták a seregbe is magával vitt Madonna-képeit, s miután elkobozták tőle azokat, letartóztatták. Az események hatása alatt a művész összeroppant, s egy éjszaka alatt megőszült…

Mindezeket – mondta Surján László –, nagyon fontos, hogy felidézzük, mert egy nemzet számára kulcsfontosságú, hogy tagjai, különösen az ifjúsága ne csak könyvekből ismerje meg a történelmet, hanem a családtagjaik által is. Fontos, hogy a szülők és a nagyszülők beszéljenek az átélt történelmi megpróbáltatásaikról a jövő generációinak.

A tárlatmegnyitón közreműködtek énekkel, fuvolajátékkal a gyűjtő unokái is, Csizmazia Zselyke és Csizmazia Villő, valamint a helybéli Legenda Ilka.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír