Bemutatták az Élet az Élet kenyeréből című kötetet

Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (PPKE HTK) dékánja – a Szent István Társulat kiadásában megjelent kötet egyik szerkesztője – köszöntőjében kiemelte, hogy a kiadvány címe bizonyos tekintetben kapcsolódik Prohászka Ottokár 1929-ben megjelent, Az élet kenyere című művéhez. Ebben a teológus Jézus Krisztus extatikus szeretetéről ír. A könyv címe nem utolsósorban a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottójára – „Minden forrásom belőled fakad” – is utal. Emellett a címet a János apostol evangéliumának 6. fejezetében olvasható eucharisztikus beszéd is inspirálta. Ennek az evangéliumnak az egyik legfontosabb kifejezése az élet, de nem a biosz – a biológiai –, hanem a zóé, vagyis az Istenből fakadó és Istenhez visszatérő élet.

Az Eucharisztia szentsége ebben az életben részesít bennünket. Az Eucharisztia a hit szentsége, hiszen sem az érzékelésünk, sem az értelmünk számára nem nyilvánvaló. Ugyanakkor az Eucharisztia magába sűríti valamennyi hittitkot, a teremtéstől kezdve a végső beteljesedésig. Emellett magában hordozza a megtestesülés és a húsvét titkát is.

Az Eucharisztia táplálja a szeretetet. Jézus az utolsó vacsorán egy krízishelyzetben alapította meg az Eucharisztia szentségét: tudta, hogy a tanítványok kudarcot fognak vallani, nem beszélve a zsidó nép hivatalos vezetőiről, akik eleve elutasították őt.

Az Eucharisztia szentsége azt jelzi, hogy nem lehet olyan válság az életünkben, melyben az Eucharisztiában benne foglalt jézusi szeretet ne tudna megerősíteni.

De az Eucharisztia a remény jele is.

Deák Viktória Hedvig OP a kötetben megjelent, Aquinói Szent Tamás eucharisztikus teológiájáról szóló írásáról beszélt. Elmondta: Szent Tamás teológiájában a hittapasztalat és a gondolkodás kéz a kézben járt. Műveiben a Szentírást fejtette ki, de a patrisztikus hagyományra is támaszkodott. Emellett költő is volt: amikor 1264-ben IV. Orbán pápa elrendelte az úrnapja megünneplését, akkor Szent Tamást kérte fel az ünnep liturgikus elemeinek megírására.

Ma sokszor úgy gondolkodunk, hogy az Eucharisztia végső célja Jézus Krisztus valóságos jelenléte, így viszont gyakran elhomályosul az ember és a világmindenség átalakulásának szempontja. Egyfajta eucharisztikus individualizmus tapasztalható: Krisztus és a hívő személyes találkozása kerül a középpontba. Louis-Marie Chauvet francia teológus szerint a középkorban szétválasztották az Eucharisztiát és az Egyházat.

Míg a patrisztika Krisztus misztikus testét nevezte valóságos testnek, addig a középkori teológia Krisztus szentségi testét.

Ez azt jelenti, hogy a történeti és a szentségi test azonossága kerül a teológia középpontjába; az a szempont, hogy a hívők közössége is Krisztus teste, elvész. Ide vezethető vissza a szentségi körmenetek és a szentségimádások gyakorlatának elterjedése.

„Szent Tamás az Eucharisztia hármas dimenzióját különböztette meg” – folytatta Deák Hedvig. Beszél az Eucharisztia jeléről – ez a sacramentum tantum –, a res et sacramentum jelenti Krisztus valóságos jelenlétét, mely a szentség első hatása. A res tantum a szentség belső valósága, amit a Krisztus testével és vérével való egyesülés valósít meg. Ez az Egyház, a hívők közössége, mely magában rejti az ember átalakulását is. Aquinói Szent Tamás szerint az Eucharisztia végső hatása a Krisztussal való egyesülés és a Krisztusba való átváltozás.

Bársony Árpád, a Központi Papnevelő Intézet növendéke a kötet kapcsán Szent II. János Pál Az Egyház az Eucharisztiából él (Ecclesia de Eucharistia) kezdetű enciklikáját idézte, melyben a szent pápa azt írja, hogy „az Eucharisztia a papi szolgálat központja és csúcsa”, „a papság szentségének legfőbb és központi indoka”. A kispap szerint a könyvben olvasható tanulmányok az ismeretek átadásán túl lelki gazdagodásunkra is szolgálhatnak.

Kocsis Imre, a PPKE HTK újszövetségi tanszékének vezetője – aki az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus teológiai bizottságának tagjaként közreműködött a világrendezvény jelmondatának kidolgozásában és teológiai kifejtésében – a kongresszus alapdokumentumának biblikus részéről beszélt. A „Minden forrásom belőled fakad” mondatot a 87. zsoltár 7. versében olvashatjuk. Ebben a zsoltárban arról van szó, hogy Jeruzsálem, közelebbről Sion hegye vallási központtá válik, de nem csak az izraeliták, hanem a környező népek számára is. Ez azt jelenti, hogy „polgárjogot” nyernek a korábban ellenséges népek is, azért, mert attól fogva már összeköti őket a közös hit. Érdekes, hogy ez a Káldi-Neovulgáta szövegben megtalálható rész a Szent István Társulat kiadásában megjelent Bibliában más fordításban olvasható: „Mindegyiknek benned a hajléka.” Az eredeti héberben a majan, vagyis forrás főnév szerepel, a Septuagintában viszont a katoikia, azaz lakás szó. Bár utóbbi is fontos tartalomra utal, a forrás motívum többletjelentést tartalmaz. A forrás az Eucharisztia, melyben a hívő az Egyházon keresztül részesül.

Ezután Kocsis Imre Szent Pál leveleinek eucharisztikus szövegeire tért rá. Szentségtani szempontból fontos, hogy az első korinthusi levél 11. fejezetében találjuk az Eucharisztia alapítására vonatkozó legősibb szöveget. Az Eucharisztia az egység szentsége. Emellett fontos, hogy csak akkor válik valaki méltóvá az Eucharisztia vételére, ha valóban egyházias lelkülettől vezérelve veszi magához Krisztus testét és vérét. Aki a hétköznapokban nem képes áldozatot hozni testvéréért, nem hajlandó javait megosztani másokkal, az méltatlan az Eucharisztia vételére. „Imádkozzunk azért, hogy amikor eljön a szeptember, minél többen tudjanak eljönni hozzánk, és minél többen tudjuk megvallani azt a hitbeli egységet, melyre az Eucharisztia utal” – zárta előadását Kocsis Imre.

Havasi Katalin, a PPKE HTK levelező tagozatának egykori hallgatója arról szólt, e hároméves előadás-sorozat alkalmat adott arra, hogy szinte az összes teológiai tantárgy szempontjain keresztül megvizsgálják az Eucharisztia titkát. Az Ószövetség és az Újszövetség szövegei mellett foglalkoztak a patrisztikus szerzők tanúságtételeivel, az ókori Egyház liturgikus imáival, a középkori teológusok írásaival, a dogmatikai vitákkal és a tanítóhivatali megnyilatkozásokkal is. Szó esett továbbá az egyháztörténeti vonatkozásokról, a filozófiai és az erkölcstani megközelítésekről. Az előadók egy teológiai összlátásmódra vezették a hallgatókat. „Amit jobban ismerünk, azt jobban szeretjük”; az Eucharisztia titkának megismerése arra ösztönözte a hallgatókat, hogy rádöbbenjenek, „milyen édes az Úr”.

Laurinyecz Mihály, a PPKE HTK erkölcsteológiai tanszékének vezetője – a kötet másik szerkesztője – azt emelte ki, hogy ez a kötet jelentősen segítheti az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülést. „Krisztus az Eucharisztiában különleges valóságában van jelen. Célunk az, hogy mi is jelen legyünk számára figyelmünkkel, készségünkkel, az Eucharisztia hálaadó, közösségteremtő erejének megújításával.”

Fábry Kornél, a NEK főtitkára hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy bár most még nem tudjuk, milyen formában valósulhat meg a kongresszus, az biztos, hogy a felkészülés időszaka nem múlik el nyomtalanul. Ehhez tartozik ez a hároméves kurzus és az elkészült kötet is.

Gájer László, a PPKE HTK 2-es számú filozófiai tanszékének vezetője zárszóként elmondta, nagy megtiszteltetés, hogy Ferenc pápa a kongresszus záró szentmiséjén személyesen fog részt venni. Felidézte: a Szentatya iraki látogatását a testvériség útjának nevezték. „Reméljük, hogy a pápa magyarországi látogatása is a testvériség útjává fog válni.”

Szerző: Baranyai Béla; Lambert Attila (archív)

Fotó (képernyőfotó): Merényi Zita

Magyar Kurír