Dér Katalin: Jézus Krisztus misztériuma

Dér Katalin az evangélium szó jelentését elemezve kifejti: az euangelion görög szóban benne van az angelosz főnév, amely angyalt és hírnököt jelent. A kifejezés a Biblián kívül is ismert volt a Kr. u. 1. századi császári propagandában. A császárkultuszban a római uralkodót istenként, valamely pogány isten fiaként tisztelték, sőt a Megváltó és a Szabadító titulussal is illették – az euangelia szó az ő tetteit, háborús győzelmeit, gyógyulását, beiktatását, évfordulóit jelölte. A fogalom a zsidóságban sem ismeretlen: olyan kifejezésekben szerepel, mint jó hírt hirdet, örömhírt visz, az öröm hírnöke (vö. Iz 52,7; 61,1). Arra azonban sem a pogány, sem a zsidó hagyományban nem volt példa korábban, hogy az evangélium egy személlyel lenne azonos, hogy egy személy maga lenne az evangélium, itt pedig erről van szó,

Jézus maga az örömhír”.

Az evangélium Jézus Krisztusról szól, ő a tárgya, de ő az is, aki hirdeti, sőt cselekszi az evangéliumot, ő az evangélium alanya. Jézus maga az evangélium, amely azonos az ő teljes személyével.

Az evangélium szó a keresztény írásbeliségben először alighanem Márk művének címfeliratában jelenik meg: „Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete”. Dér Katalin a négy kanonizált evangéliumot vizsgálva megállapítja: mind a négy evangélium középpontja Jézus Krisztus „és az ő abszolút tette, műve, az Egyház”. Mindegyik evangélista mást emel ki, máshová teszi a hangsúlyt, négyen együtt adják ki Jézus Krisztus teljességét.

Máté többségükben zsidókeresztény, zsidó származású, hátterű gyülekezeteknek írta evangéliumát, ezért nála Jézus elsősorban úgy jelenik meg, mint „Izrael Messiása, Izrael reményének beteljesítője, Dávid, a legnagyobb izraelita fia. Minden, amit tett, ami vele történt, azért történt, hogy, mondja Máté, beteljesedjék az ószövetségi Szentírás”. Máté Jézusa rabbi, tanító, a törvény, a Tóra tanítója. Olyan gondolkodásra, életre, életvitelre, magatartásra tanít, amelyet Isten mindig is akart népe számára, de amely mégis gyökeresen újnak hatott.

Jézus „új mennyei gondolkodásra tanított”.

Márk olyan gyülekezetnek írt, amely üldöztetésben élte mindennapjait. Ezért nála az ember-Jézus áll a középpontban, az a Jézus, akit élete első percétől üldöztek, ahogy a márki gyülekezetet is. „Az ember-Jézus, akiben senki nem ismeri fel Isten Fiát.” Az evangélium során szüntelenül kérdezgetik: „Kicsoda ez?”

Márk Jézusa „a szenvedő ember, aki leszáll a szenvedés legmélyebb mélységébe”,

aki már a 2. fejezetben szenvedéséről és haláláról prófétál, akinek halálos ítélete már a 3. fejezetben készen áll, mert ellenségei „összetanakodtak, miképpen veszejtsék el őt”. A tudós szerző ember és misztérium találkozását bemutatva felhívja a figyelmünket: Márk evangéliuma eredetileg a 16,8 verssel ér véget, ebben ma lényegében minden biblikus egyetért. Márk egyáltalán nem beszélt a Föltámadott megjelenéseiről, az erről szóló részeket a Kr.u. 1–2. században tették hozzá, amikor már készen volt Máté és Lukács evangéliuma is, és Márkét hiányosnak érezték. Márk evangéliuma eredetileg akkor fejeződött be, amikor az asszonyok kimentek a sírhoz, egy mennyei hírnököt találtak ott, aki azt mondta: „Föltámadt, nincs itt!” Ők pedig „elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket, és nem mondtak senkinek semmit, mert féltek”. Dér Katalin fejtegetései szerint nem az angyaltól féltek, „hanem a kimondhatatlan, a müsztérion béklyózta meg őket, a feltáruló titok, ahogy élet és halál titkának leple fellebbent az angyal szavában: Feltámadt!”

Lukács zömmel pogánykeresztény közösségeknek írt, ezért másra teszi a fő hangsúlyt. Arról számol be, hogyan teljesedett ki Jézus megváltó műve az emberiség egész családjában, a pogány emberiségben. Ezért lett ő Az apostolok cselekedeteinek szerzője is, amely azt mondja el, hogy terjedt el „csodálatos sebességgel és hatékonysággal ez az Egyház az emberiségben, az akkor ismert világban”. Lukács, aki maga is orvos volt, úgy mutatja be Jézust,

mint isteni orvost, az egész emberiség gyógyítóját, „nála a megváltás is alapvetően a beteg ember meggyógyítása”.

Lukács példázatairól Dér Katalin megállapítja: egyetemesek és pogányközpontúak, „Lukács mint hajdani pogány… a kimondhatatlan élményt, az irgalom, a bűnbocsánat, a szabadulás, a menekülés csodáját igyekszik kifejezni”.

János evangéliumát elemezve a kötet írója megvilágítja: „a mély szavú teológus-író Jézust már evangéliuma prológusában és utána is mindvégig mint Istent állítja a központba. Már legelső szavával kimondja, hogy

Jézus Isten Igéje, Isten Fia, maga Isten, aki lejött a földre, akinek övéi meglátták, felismerték isteni dicsőségét,

aki már első tettével a kánai menyegzőn kinyilvánította ezt az isteni dicsőséget.”

Dér Katalin kitér arra is, hogy János evangéliumában, a Jelenések könyvében és a levelekben Jézust Isten Bárányának nevezi a szerző. Kifejti: az ember nem tudja összeegyeztetni az igazságosságot az irgalommal, de Isten igen, ám még ő is csak egyetlen módon, Krisztus áldozata révén. „Így lesz Isten igazságos, mert a bűn nem marad büntetlen, már lerótta érte a büntetést a kereszten Jézus Krisztus, az áldozat Báránya – és emellett Isten irgalmas az emberrel, mert a Bárány helyettes áldozata erejében, »árán« megbocsátja, elengedi az ember bűnét… Az irgalom abban áll, hogy a bűn már le van törlesztve az áldozattal, így készen áll az irgalom, át lehet venni Isten kezéből.

Az kerüli el az egyébként jogos büntetést, aki elfogadja a Bárány helyettes áldozatát a maga számára. És akkor máris átment a halálból az életre. Ez az irgalom. Ez az evangélium.”

Dér Katalin vallja: amit húsvéttól úrnapig ünneplünk, az nemcsak az Egyházra, a közösségre tartozik, hanem az egyénre is, személyesen mindenkire, aki hajlandó az ünnepet többnek tekinteni egyszerű munkaszüneti napnál, és elfogadja azoknak az eseményeknek az igazságát, amelyekről az egyes ünnepek szólnak. Jézus azt mondta a hitetlen Tamásnak: boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek (Jn 20,29); Pál pedig hozzáteszi, a hit hallásból van (Róm 10,17), nem pedig látásból, ezért ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra nézzünk (2Kor 4,18). Dér Katalin hozzáfűzi:

A láthatatlanra nézni – micsoda fenséges paradoxon!”

Dér Katalin: Jézus Krisztus misztériuma
Kairosz Kiadó, 2022

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír