Dokumentumfilm készült a kárpátaljai görögkatolikus papság meghurcolásáról

A 20. század számos megpróbáltatás elé állította a Magyarországtól elszakított területen élőket. Tragikus sors jutott a kárpátaljai magyarságnak is, ezen belül is a görögkatolikus egyház közösségeinek. A trianoni döntés után Csehszlovákiához került területen az államhatalom vallási átrendezésbe kezdett, amely hátrányosan érintette az addig jelentős számú magyar és ruszin görögkatolikus közösségeket, teret nyitva az ortodox egyház előtt.

Az átrendezést a második világháborút követő években nagyobb intenzitással és erőszakossággal, nyíltan folytatta a Szovjetunió, amely minden vallást államidegenként kezelt. Kárpátalján 127 görögkatolikus pap állt ellen az erőszakos áttérítésnek és mondott nemet az aposztáziára, így sorsuk megpecsételődött. A hitvalló lelkipásztorokat Szibériába és Kazahsztánba deportálták, közülük 36-an soha nem tértek vissza. A túlélők hazatérve továbbra is kiálltak kereszténységük, elhívásuk mellett, annak ellenére is, hogy családjaiknak szenvedés, kirekesztettség lett az osztályrészük.

A szovjet elképzelések nem értek célt. A görögkatolikus egyházat nem sikerült lefejezni, megszüntetni. A hitvallók ötven éven keresztül titokban, katakombaszerűen folytatták szolgálatukat, így gondoskodva az egyházi élet fennmaradásáról. Elvégezték szertartásaikat, titkos papképzést szerveztek és biztosították a kárpátaljai görögkatolikus közösségek megmaradását, hogy a rendszerváltást követően újrakezdjék az életet.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír