Sok elem, ami hagyományosan kapcsolatban áll Don Bosco alakjával, mint például az oratórium, az oktatási intézmények vagy szakképző iskolák, nem az ő találmánya volt. És mégis, semmi, amit Don Bosco átvett vagy átértelmezett, nem maradt utána ugyanaz: a már ismert elemekkel olyan általánosan elismert modelleket tudott létrehozni, amelyek az évszázadok során érvényesek maradtak – és még mindig időszerűek és fiatalok, mint amilyen ő maga is.
Don Bosco titka valószínűleg álmaiban rejlik. Egy utcán kóborló fiúban vagy egy árvában ő nem azt látta, amit mindenki más – egy jövendőbeli bűnözőt, egy semmirekellőt... Ő „megálmodta” a felnőttet, akivé a fiatal válhatott: a dolgozó mestert, aki birtokában van minden virágzó készségének és emberi tulajdonságának. Feltéve azonban, hogy valaki hajlandó előbb kiművelni.
A fiatalok nála mindig az első helyen álltak, nem csak a szívében, hanem a mindennapi életben is. A feljegyzések arról számolnak be, hogy Don Bosco csak két okból szakította félbe legfontosabb megbeszéléseit: ha a pápa hívta, vagy ha egy fiúnak problémái voltak.
A számos tevékenység mellett, amelyek iránt elköteleződött – az oratórium, a házak fejlesztése, papi feladatai, a szegények szolgálata és a jótevőkkel ápolt kapcsolata – mindig hagyott helyet a közvetlen párbeszédre a fiúkkal. Először is meghallgatva őket: a történeteiket és tapasztalataikat. És akkor felajánlotta a felszabadító tanácsot, egy kis „fülbe súgott szót”, ami feloldotta a szorongást és a félelmet.
Akkor is, amikor még egészen fiatal volt, Don Boscónak sikerült valami jót tennie, bárhol is volt: eltanulta az akrobatáktól a trükkjeiket, hogy szórakoztassa társait; megtanulta a kemény munkát a mezőkön; látogatva a börtönöket, tanult a fájdalmas tapasztalatokból, és segítséget nyújtott a halálraítélteknek. Mindez megérlelte benne azt a rendkívül gazdag tapasztalatot, amelyet nevelőként felhasznált.
Egy olyan korban, amikor az Egyház sok embere még mindig nagy távolságot tartott a szegényektől, Don Bosco megtestesítette a rokon lelket, a közelséget, a kilépő Egyházat, amely megkeresi az utolsót és az elfeledettet: nem véletlen, hogy az egész szalézi mű egy fiatal inas, Bartolomeo Garelli iránt tett kedves gesztusból született.
Még ma is több ezer család küldi világszerte a gyermekeit egyszerűen „Don Boscóhoz”. Mert Don Bosco mindig időszerű.
Forrás és fotó: Szaléziak.hu
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria