Fady Noun: Imádkozzunk 15 napon át Szent Charbellel

A könyv szerzője Fady Noun libanoni újságíró és író, a L’Orient-Le Jour francia nyelvű libanoni napilap munkatársa, a vallási és vallásközi kérdések szakértője. Rövid életrajzi ismertetéséből kiderül: a kis Juszef szegény, de dolgos, imádságos lelkületű család ötödik gyermekeként született; a szülők nagy szeretetben nevelték csemetéiket, valamennyiüket az Úr ajándékának tekintették. Édesapját egészen korán elvesztette, édesanyja a hagyományokhoz hűen később újra férjhez ment. Juszef huszonhárom évesen követte szerzetes nagybátyja, Daniel útját: kolostorba vonult. Egyetlen szempont vezérelte, hogy mindenben teljesítse Isten akaratát.

Fady Noun behatóan tanulmányozta a Szent Charbelről szóló tanúságtételeket, amelyek alapján leszögezi: azokban nem találunk semmit, ami a kedvetlenségnek, szárazságnak, elbátortalanodásnak, esetleg a kétely vagy elhagyatottság szellemi tapasztalatának felelne meg. Ám biztosak lehetünk abban, hogy Szent Charbel megtapasztalta mindezt a monasztikus erények – a szegénység, tisztaság és engedelmesség – kapcsán éppúgy, mint az olyan aszkétikus gyakorlatokban, mint a csönd, a böjt és az imádság. Idézi a szerző Páduai Szent Antalt:

Kísértés nélkül senki nem üdvözülhet.” Másként szólva, a kísértés a megalázkodás helye, az önismereté és a szabadság gyakorlásáé.

Így Szent Charbelben paradox módon, a maronita rend regulájának köszönhetően, egy szabad embert szemlélhetünk.

Szent Charbel életének kulcsa az életszentség keresése volt, az a törekvése, hogy állandó kapcsolatban legyen Krisztussal, feltétlenül engedelmeskedjen akaratának. Számos tanú minősíti angyalinak Szent Charbel életvitelét. A könyv írója megjegyzi: soha nem látunk kimerült angyalt. „Valójában azok a küzdelmek, amelyeknek aláveti magát, férfias küzdelmek…, nem vereségek. Tulajdonképpen mindegyik csatája győztesnek tűnik, bár sokba kerül, és kísértések jelölik meg.” A nehézségek és kísértések, amelyeket Szent Charbelnek le kellett győznie: a rábízott munka keménységei, az éghajlat, vagy az, hogy élete utolsó éveiben kínzó vesegörcsök gyötörték, mert úgy döntött, hogy csak a napi egy étkezés során iszik, bár a regula engedélyezte, hogy legyen a cellájában egy korsó víz. Gyakori, borzalmas migrén miatt is szenvedett, amelyet kezdetleges módon gyógykezelt, egy kakukkfű tövére kötött szalaggal vagy kecskeszőr karkötővel.

A könyv írója kétségtelennek tartja, hogy a szent életű maronita szerzetesnek szembe kellett szállnia a világ értékrendjével éppúgy, mint azzal, akit Jézus „e világ fejedelmeként” ír le. A kötetben olvashatunk néhány történetet, amelyből kitűnik Szent Charbel sötétséggel folytatott küzdelme. Az egyiket 1955-ben, szenttéavatási pere során jegyezték fel; az esetet Youseff Ibrahim Hasrouni atya eskü alatt mesélte el. Egy napon a remeteségbe érkezve sírva találta a szent remetét, amint fejét a falba verte. A papnak háromszor is meg kell kérdeznie, míg Szent Charbel válaszolt, hogy miért került ebbe az állapotba: „Megmondom neked, de megígéred, hogy nem híreszteled el a titkot, csak halálom után: sírok, mert ma meghalt egy ember Almatében, és lelke a pokolba került.” Néhány pillanattal később egy puskalövés hallatszott a szóban forgó falu irányából. Megtudták, hogy egy gazdag ember, aki kivándorolt Amerikába, majd hazatért az országba, meghalt. Fady Noun szerint függetlenül a pokol létezése és természete körüli vitáktól, ez a történet „Isten mérhetetlen együttérzését tárja elénk egy teremtménye miatt, akiről tudja, hogy örökre el lesz választva tőle.” A jelenetből világossá válik az is, hogy Krisztusban a vallási hovatartozás határai megszűnnek, és Isten együttérzése egész teremtő művére kiterjed. A történet arra is rámutat, hogy Szent Charbel,

a nagy imádkozó állandóan virrasztott, nemcsak kolostora és rendje, hanem mindazok fölött, akiket Isten az imájára bízott: a környék minden faluja fölött, melyek ösvényeit bejárta, az egész Egyház fölött, amelyről híreket hallott, az egész emberiség fölött, akikkel a Szentírás és imakönyve révén találkozott.

A kötet szerzője megállapítja: Szent Charbel ma igazi rajongás tárgya a libanoni nép körében. Valószínű, hogy tízszer több kegyelmet és gyógyulást nyertek az ő közbenjárására, mint amennyit hivatalosan tulajdonítanak neki. Az „álomban” való megjelenés Szent Charbel közbelépésének leggyakoribb formája. Neki tulajdonítható az elmúlt harminc év legnagyobb port felkavaró esete is: egy ötvenes éveiben járó családanya, Nohad Chami 1993-ban történt gyógyulása a kiszáradásból – a nyaki artériák elzáródása miatt –, melynek következtében bal oldala lebénult. A csodás gyógyulás előtt a tizenkét gyermekes édesanya ágyhoz kötött volt. 1993. január 22-én éjjel Szent Charbel megműtötte; az operáció valódi sebészeti beavatkozás volt. Az asszony a Szűzanya „bátorító” tekintete alatt egy pillanat alatt felépült bénulásából. Újra természetes módon tudott inni (korábban csak szalmaszál segítségével volt képes erre), mozgatta a bal kezét, úgy közlekedett, mint egy egészséges ember. Később tanúságot tett gyógyulásáról. A műtéti beavatkozás nyomán Chami asszonynak két, körülbelül tizenkét centis sebhely maradt a nyakán.

Fady Noun megállapítja: halálát követően az annayai csöndes szerzetes hatalmas apostollá változott. Miután életében teljesen lemondott saját akaratáról, most már szabadnak látjuk arra, hogy mint Lisieux-i Szent Teréz: „azzal töltse Egét, hogy jót tegyen a földön”.

A könyvet fordította: Katalin Ildikó OCD nővér

Fady Noun: Imádkozzunk 15 napon át Szent Charbellel
Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2020

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír