Felséges dallamok – A Győzelemről énekeljen himnusz és ami mögötte van

Kultúra – 2020. június 22., hétfő | 19:15

„Minden művészet egyazon forrásból ered” – mondta Liszt Ferenc zeneszerző, zongoraművész. A zene június 21-i ünnepe alkalmából áttekintettük, milyen tapasztalatokat meríthetünk a zene terén a 34. eucharisztikus világkongresszus alapján. Liszt Ferenc, Koudela Géza és egy több mint ezerfős kórus: ez kellett az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus művészeti sikeréhez.

Az előkészületek alatt számos bizottságot alapítottak. Többek között a Művészeti Bizottságot is, amelyen belül külön zenei albizottságot kellett létrehozni „a dús és hatalmas zenei program megvalósítására” – írták a kongresszus emlékkönyvében.

Mi volt az albizottság tagjainak feladata? Egyebek mellett gondoskodniuk kellett róla, hogy egész Magyarország megtanulja az eucharisztikus himnuszt. Ők állították össze az énekrendet, amelyet a tömeg is követni tud, sőt, a legátusi misére egyesíteniük kellett a templomok énekkarait, ezenkívül ötszáz fős kispapi kórust szerveztek. Végül pedig a gyerekek betanítását is ők végezték: körzeti próbákat tartottak nekik.

Győzelemről énekeljen...

Scheuring M. Krisztina nővér, az Isteni Szeretet Leányai közösség tagja így emlékezett vissza az énekpróbákra:

„A kongresszus himnuszát is előre megtanultuk, nem is akárhogy! Az iskolásokat összegyűjtötték a VIII. kerületben. A Tavaszmező utcában, emlékezetem szerint, egy nagy üres telek volt, ott gyűltünk össze a szabadban, és ott tanították nekünk a kongresszusi éneket. Maga Koudela Géza is jelen volt. Először a szöveget ismételgettük, majd megtanultuk a dallamot is” – mondta nővér a Nek.szerzetesek.hu weboldalnak. Az apáca arról is beszámolt, hogy a katolikus iskolák növendékein kívül az állami iskolákból is szép számmal hozták a diákokat a hitoktatók, az egész országot áthatotta a készülődés lelkülete. „Sokan voltunk, csoportokban álltak az iskolák, Koudela Géza maga mutatta a ritmust. Ott nagyjából megtanultuk a himnuszt, és utána az iskolában többször gyakoroltuk.”

A mára már népénekké vált Győzelemről énekeljen eucharisztikus himnusz zeneszerzője Koudela Géza pap volt, szövegírója pedig Bangha Béla jezsuita szerzetes. Koudela, miután édesanyjának zongorán előadta az eucharisztikus kongresszusra komponált himnuszát, eszméletét vesztette. A kórházi kezeléseknek köszönhetően még két évet élt, azonban 1939-ben, 45 évesen elhunyt. Zenei példaképe Liszt Ferenc volt, aki 1858-ban belépett a ferences harmadrendbe.

Aki így tudja, annak szabad

Liszt Ferenc művét, a Krisztus című oratóriumot 1938. május 28-án, a nemzetközi kongresszus utolsó estéjén, 20 órai kezdettel tűzte műsorra az Operaház; a közel háromórás oratóriumból részleteket adtak elő.

A zeneszerző tizenhárom éven át dolgozott ezen a művén, 1866-ban fejezte be. A munka elhúzódásának egyik oka a szövegalkotás lehetett: több embert is fel akart kérni a megírására, de végül saját maga állította össze, bibliai szövegekből és a katolikus liturgia egyes textusaiból. A gregorián énekek dallamvilágát idézte meg művében. Bár Liszt Krisztus életét dolgozta fel, mégis inkább a katolicizmus eszmevilágát, a hit alapvető igazságait mutatja be, semmint a központi alakot, Jézust – írta Várnai Péter zenetörténész az Oratóriumok könyve című művében.

Az 1938-as májusi, illetve az októberi – már teljes – előadást a méltán híres Oláh Gusztáv rendezte.

A korabeli Új Magyarország kritikusa így jellemezte a produkciót: „Ifjabb Oláh Gusztáv életének legszebb sikerét aratta a Krisztus-oratórium jelenetekre tagozásával, rendezésével és káprázatos díszleteivel. (...) Az Operaház kísérlete, hogy a szem látványosságával keretezze Liszt zenéjét, szentségtörésnek számított volna még csak a háború előtt is.” A kritikus hozzátette, hogy a filmcsodákkal elkényeztetett műélvező emberek megszokták és igényelték a látványosságot. Oláh Gusztáv pedig „a szem káprázatát harmonikusan össze tudja egyeztetni a fül gyönyörűségével is”. Egy másik lap, Az Est kritikusa hasonlóan vélekedett: „Hogy szabad-e hangversenydobogóra képzelt remekművet színpadra átkölteni? Aki így tudja, annak szabad.”

Minden elemében átgondolt, alaposan megtervezett volt a kongresszus. A program részeként bemutatták Mozartnak az Oltáriszentség tiszteletére írt művét is. A korabeli sajtó szerint 1938-ban játszották először Magyarországon. A litánia szövegében elhangzik a kongresszus Szent Ágostontól vett jelmondata: „A szeretet köteléke”. Ez is rávilágít arra, hogy a szervezők a legapróbb részletekig összecsiszoltak mindent. Zeneileg, művészileg, lelkiségben és híradástechnikai szempontból is. Ez a teljesség adta az emberek számára az életre szóló élmény érzését.

Ezerkétszázan

„Nem akadt a magyar egyházi zenének olyan intézménye, ágazata és iránya, amely ne kapcsolódott volna a kongresszus céljaihoz és ünnepélyeihez!” – olvasható az emlékkönyvben. Talán ennek a szellemiségnek köszönhető, hogy a budapesti templomok énekkaraiból a zárómisére ezerkétszáz fős kórust tudtak összeállítani. A harsonák megszólaltak, az énekkar pedig a „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat” felséges dallamait énekelte.

Forrás:: Kaszab Luca Dorottya/NEK

Fotó: Mek.oszk.hu 

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2020. június 21-i számában jelent meg.

 

 

Kapcsolódó fotógaléria