Ha nincs választásod, te is túsz vagy – A „7 vérfagyasztó nap” című filmről

Négy terrorista 1976. június 27-én eltérítette az Air France Tel-Avivból Párizsba tartó járatát, fedélzetén kétszáznegyvennyolc utassal és tizenkét főnyi személyzettel. Az Airbus A300-as repülőgépre Athénban szállt fel a Népi Front Palesztina Felszabadításáért – Külső Műveletek nevű szervezet két tagja, valamint Brigitte Kuhlmann és Wilfried Böse, akik a Forradalmi Sejtek nevű nyugatnémet szélsőbaloldali csoport tagjai voltak. A gép Entebbén, az ugandai főváros, Kampala repülőterén landolt. A terroristákat – akikhez csatlakozott még négy palesztin fegyveres – Idi Amin Dada, Uganda diktátora nemcsak szívélyesen fogadta, de még katonai védelmet is biztosított a számukra. A gépeltérítők ötvenhárom – elsősorban palesztin – társuk azonnali szabadon bocsátását követelték. Az izraeli kormány a feltételeket nem teljesítette, sőt, engedélyezte, hogy egy százfős kommandós egység július 4-én kiszabadítsa a túszokat. A vakmerő akciót szinte azonnal megfilmesítették. A Győzelem Entebbénél (1976) című filmben Richard Dreyfuss, Kirk Douglas, Anthony Hopkins, Burt Lancaster és Elizabeth Taylor is játszott, míg a Támadás Entebbénél (1977) című tévéfilmben többek között Charles Bronsont láthatták a nézők. 2018-ban José Padilha – akit a Narcos című sorozat révén ismerhetünk – vitte filmre ismét a merész túszszabadítás drámai eseményeit.

A 7 vérfagyasztó nap (eredeti címe Entebbe) morális dilemmák láncolata. Bár a film valamennyi szereplője súlyos érvekkel tudja alátámasztani tetteit, ennek ellenére nem egyértelmű, hogy végül helyes következtetésre jutnak-e. A palesztin gépeltérítőket (Amir Khoury és Ala Dakka) a bosszú vezérli: egyikük családját megölték az izraeli katonák, ezért ő sem kímélné a túszul ejtett nőket és gyerekeket. A szélsőbaloldali németek (Rosamund Pike és Daniel Brühl) „bombát szeretnének dobni a tömegek tudatába”, társadalomjobbító szándékkal önmagukat és másokat is képesek feláldozni. Az ugandai diktátor (Nonso Anozie) Izrael állam orra alá akar borsot törni. Simón Peresz védelmi miniszter (Eddie Marsan) azért támogatja a katonai akciót, mert a tárgyalás a gyengeség jele lenne, ezt pedig az „ellenségekkel körülvett Izrael nem engedheti meg magának”. Az izraeli kommandó egyik tagja, Zeev (Ben Schnetzer) szerint a katonáknak azért kell fegyvert fogniuk, hogy a polgárok nyugodt élete biztosítva legyen. Barátnője, Sarah (Zina Zincsenko) is azért bontakoztathatja ki táncos tehetségét, mert ő és társai megvédik.

Zeev úgy érzi, mennie kell, másként nem tehet. Ám a lány figyelmezteti: „Ha nincs választásod, te is túsz vagy.” Jichak Rabin miniszterelnök (Lior Ashkenazi) békés útra terelné a konfliktust, Pereszt is próbálja lehűteni: „Ha soha nem tárgyalunk, ha mindig háborúzunk, akkor az országunk börtön lesz.” Kuhlmann és Böse valójában nem elnyomottak, az utóbbi egy könyvkiadó tulajdonosaként maga is kapitalista. Arról a forradalomról beszélnek, amit csak könyvekből ismernek. Talán az ő szerepük a legellentmondásosabb, hiszen egyrészt a nyugatnémet vezetésben a hitleri örökség folytatóit látják, viszont a terrort, az erőszakot pont a nácik alkalmazták előszeretettel. Csak súlyosbítja a dilemmát, hogy a zsidó túszokat elkülönítik, mindenki mást elengednek. Böse szinte mantraszerűen ismételgeti, hogy neki semmi köze a nácikhoz. A palesztinok indokai érthetőek, haderő nélkül számukra a harc igencsak egyoldalúvá vált. Az eszköz azonban kétséges, hisz civilek – köztük nők és gyerekek – nem tekinthetők ellenfélnek. Az egyik túsz a szemükre is veti: „Izraelnek vannak katonái, harcoljanak azok ellen.” Idi Amin ugyanakkor egyértelműen terroristákat támogat, céljában nincs semmi elfogadható.

A gép személyzete sajátos választási helyzetbe kerül: elmennek a többi utassal, vagy maradnak a zsidó túszokkal. Végül a kapitány vezetésével az utóbbi mellett döntenek. Jacques Lemoine (Denis Ménochet) és Böse vitái a film legérdekesebb jelenetei közé tartoznak. A repülőmérnök finom megjegyzései mintha kételyeket ébresztenének a botcsinálta forradalmár lelkében. Talán ennek is köszönhető, hogy Böse végül a kritikus pillanatban fegyverét nem a túszok felé fordította.

Mint az a fentiekből is kitűnik, a 7 vérfagyasztó nap a legkevésbé sem akciófilm. A túszmentés jeleneteit ráadásul meg-megszakítják egy kortárs táncelőadás képsorai. Ebben a Batsheva Dance Company szuggesztív elemekkel adja elő az Ehad Mi Jodea című tradicionális zsidó dalt. Ez tulajdonképpen nem más, mint a katolikus hagyományból ismert Mestereknek mestere című ének zsidó változata. (A Mestereknek mestere, mondd meg mi az 1, 2, 3… a számsorhoz kötve tanítja a legalapvetőbb hittani igazságokat.) Az már a néző feladata, hogy értelmezze, mi a szerepe ennek a sajátos előadásnak azon kívül, hogy jelzi: az entebbei túszszabadítás esetében ne a rajtaütés részleteire figyeljünk, hiszen ennél sokkal fontosabb a résztvevők magatartása és cselekedeteik indítéka.

Fotó: Imdb.com

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. július 29-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.