François Varillon: A szeretet paradoxona

Kultúra – 2021. november 25., csütörtök | 19:19

A francia jezsuita pap író, François Varillon (1905–1978) teljes írása a Vigilia 1969. január 6–15-i számában jelent meg. A folyóirat most a közösségi oldalán tett közzé belőle részletet.

„Aki engem lát, az látja az Atyát is” (Jn 14,9)

Csak akkor közelítjük meg az igaz Istent, akit Jézus Krisztus mutatott meg nekünk, ha megtérünk a szeretet titkához, amit Szent Pál „kiüresedésnek” mond (Fil 2,1–11). Máskülönben ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy feltámadnak szívünkben a bálványok.

A szeretettől elválaszthatatlan a szegénység. Aki szeret, az a másikban leli örömét, a másik az ő mindene. Nélküle az élet mindenből kifosztott, megcsúfolt koldusa lenne. A másikból és a másikért él. Semmi sem a sajátja, mindent a másiknak köszönhet és mindent neki ajándékoz. Ha pedig ez így van, akkor az, aki végtelenül szeretett, végtelenül szegény.

A másik a kiszolgáltatottság. Aki szeret, a másiktól függ; minden igyekezete a másikra és nem önmagára irányul. A szeretetben kiszolgáltatja magát az ember a másiknak. A végtelen szeretet végtelen kiszolgáltatottság.

Végül nézzük az alázatosságot. Aki szeret, fel akar nézni a másikra. A fölény nem egyeztethető össze a szeretettel. Aki végtelenül szeret, az végtelenül alázatos.

Ha ezek a meglepő fogalmazások túlerőltetik a hívő értelmet, ha ellentmondásosnak tűnik a szegény, kiszolgáltatott és alázatos Végtelen, akkor másképp is mondhatjuk. Isten léte olyan túlcsorduló bőség, hogy nincs szüksége semmire, semmi sem akadályozza abban, hogy a végsőkig szerethessen, hogy önmagát adja oda. Aki nem ismeri a testvéri, baráti vagy hitvesi szeretetet, aki nem tapasztalta meg valamiképpen a szeretet paradoxonát, az nem ért semmit a szeretetnek abból a felfoghatatlan titkából, amit a szegény, engedelmes, kiszolgáltatott Krisztus fordít le emberi fogalmainkra és gondolatainkra.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria