Füleczki István: Az igaz kirakatpere – Jézus pere az Írások szerint

Füleczki István téves elképzelésnek nevezi, hogy Jézus pere egyedülálló lenne az Újszövetségben. Példaként említi Szent Pál apostolt, akinek peres ügyeiből kiderül, hogy római polgárnak lenni kiemelt és kiváltságos státuszt jelentett. A zsidók – valószínűleg sok pénzért – megkapták a kedvezményt, hogy a saját országukban a saját törvényeik szerint éljenek, de ehhez a rómaiak által meghatározott rendet is meg kellett tartaniuk. A zsidók azonban nem adták fel hitüket, vallották, hogy Jahve nem egy a sok isten közül, hanem az egyetlen. Pilátus szemében Jézus egy zsidó ember volt, akire a rómaiak megvetéssel és lenézéssel tekintettek. Ha pedig egy római polgárra ráfogták, vagy bizonyították, hogy császárellenes, akkor már a római polgárság sem segített. Ha valakit politikai okokból ki akartak iktatni, ez a vád mindig megállta a helyét. Ez történt Pál esetében is, és Pilátusnál is ez bizonyult döntőnek, hogy megijesszék és kimondja a halálos ítéletet Jézus fölött: „ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak” (Jn 19,12).

A dolgozat írója elemzésében kifejti: a zsidók tudták, hogy Pilátus nem fogja Jézust halálra ítélni blaszfémia miatt, mert az a római jog szerint nem volt büntetendő cselekmény, a helytartónak pedig a római törvények szerint kellett bíráskodnia. A főpapok ezért az istenkáromlás helyett Pilátus előtt már olyan tettek elkövetésével vádolták meg Jézust, amelyeket a római jog is halállal büntetett: az adófizetés megtagadására való lázítással és azzal, hogy királynak vallja magát, ami a rómaiak szemében ugyancsak egyenlő volt azzal, hogy Jézus az államrend elleni lázadó.

Füleczki István atya a zsidók Messiás-várásával kapcsolatban megállapítja: Jézus személye, viselkedése és megnyilvánulásai nem egyeztek az ő Messiásról vallott elképzelésükkel.

Az irgalmas és könyörületes Jézus, aki új megvilágításba helyezte a törvényeket és előírásokat, aki a szeretetet határozta meg legfőbb parancsnak, nem lehetett a zsidók szerint az a Messiás, akire ők vágytak, s akit el tudtak volna fogadni.

A zsidók politikai Megváltót vártak, aki megszabadítja őket az elnyomó hatalomtól, és ezzel szemben állt Jézus tevékenysége és személyisége. A tanulmány írója szerint Isten Fiának emberré válását a zsidóság azért sem fogadhatta el, mert Isten igéje nem ezt sugallta, nem ezt mondta nekik. Ezért volt legfőbb céljuk, hogy kivégezzék Jézust.

A tanulmány írója egyetért azokkal – így Sáry Pállal és Nemeshegyi Péterrel –, akik szerint „Jézus pere az igazságszolgáltatás megcsúfolása”, hiszen Jézus semmi olyat nem tett, ami halálbüntetést érdemelt volna. Ez a per alapján egyértelműen be is bizonyosodik, Pilátus mégis a halálba küldi Jézust, miután a zsidó főpapok megzsarolták. Ha ugyanis Tiberius császár fülébe jut, hogy ő nem a barátja, hiszen védi a názáreti Jézust, aki királlyá teszi magát, akkor az uralkodó kíméletlenül megbünteti. Pilátus félt a császártól, rossz stratégiát választott, a zsidók főpapok kijátszották, ezért kimondta a halálos ítéletet Jézusra, akit politikai bűnözőként ítélt kereszthalálra. Füleczki István tényként állapítja meg: a kereszthalál olyan kivégzési mód, aminél „szörnyűbbet és kínzóbbat” nem lehet kitalálni. A rómaiak csak a rabszolgákat és nem a római polgárokat küldték a keresztre. E kivégzési mód borzalmasságát Cicero így érzékeltette: „Hóhérnak, fej letakarásának és már a kereszt szó puszta említésének is távol kell állnia a római polgárnak nemcsak testétől, hanem gondolataitól, szemeitől, füleitől is.” Lukianosz pedig egyenesen azt javasolta, hogy a té betűt töröljék az ábécéből, mert az a „szörnyűséges keresztre” emlékeztet.

Jézus pere és kivégzése közönséges bűntény, ártatlanul ítélték el és gyilkolták meg – állapítja meg a szerző. – A legfőbb felelősök: Júdás, aki elárulta; Annás és Kaifás, akik mindent megtettek, hogy megölessék; Pilátus, aki hagyta, hogy elveszítse a per feletti uralmát, így megöleti Jézust; de említhető Péter tagadása, valamint a tömeg gonoszsága és befolyásolhatósága, hiszen a nép kéri, hogy feszítsék meg Jézust. Ott vannak aztán a katonák is, akik hivatalos hóhérként járnak el, megkínozzák őt.

Jézus halálának okát Joachim Gnilka abban látja, hogy megkorbácsolták, rengeteg vért vesztett, órákon keresztül függött kifeszített és odaszegezett karral a kereszten. Mindezek halálos kimerültséget okoztak. Jézus halála Kr.u. 30 tájékára datálható, ekkor kb. 35 éves volt.

Füleczki István kitér arra is, hogy Jézus a bűnt elvetette, de a bűnös embert mindig szerette, és ez a szeretet a per egész folyamán megmutatkozott, mert Jézus nem szólt vissza, hanem hallgatott. Imádkozott az őt kínzókért, gúnyolódókért, a jobb latornak pedig megígérte: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43).

Mivel Füleczki István elsősorban teológusként közelítette meg Jézus perét, a fundamentális teológia alapján vizsgálta az egyes részleteket, leszögezi:

ez a szeretet a per lényege. A keresztény ember ezt a szeretetet látja, amikor Jézus keresztjére tekint. „Ezt a szeretetet éli át, amikor virágvasárnaptól kezdve a nagyhéten át a szent három napon szemléli a szenvedéstörténet eseményeit, és Jézus perét. Eljutva így a feltámadáshoz.”

Összegezve megállapíthatjuk: „Jézus értünk és üdvösségünkért önként, szabadon, örömmel és szeretettel vállalta a szenvedést, a megaláztatást és a kereszthalált.”

*

A kötet megrendelhető a bolt.ujember.hu-n és az office@agape.hu vagy az agape123@invitel.hu-n. 

Füleczki István: Az igaz kirakatpere – Jézus pere az Írások szerint
Agapé Kiadó, 2019

Fotó: Egri Főegyházmegye

Bodnár Dániel/Magyar Kurír