Gion zongorájának hangjai – Nyolcvan éve született a legnagyobb délvidéki író

Életműve több hazai irodalomtankönyvben szerepel teljes fejezettel, és van szöveggyűjtemény, amelyben Gion Nándortól szerepel a legtöbb szépprózai szöveg. A délvidéki író művei a színpadon, a televízióban és a mozivásznon is helyet kértek maguknak. Gion legtöbb írásából rádiós feldolgozás is készült: február 1-jétől, születése 80. évfordulójától Zongora a fehér kastélyból című regényének rádiójáték-változatát folytatásokban sugározza a Kossuth Rádió. A filmek kedvelői például A kárókatonák még nem jöttek vissza vagy a Sortűz egy fekete bivalyért című regényéből készült filmre is emlékezhetnek. Az utóbbit február 5-én láthatjuk újra az M5-ön.

Gion a pályája kezdetén filmkritikákat írt, később színházigazgató, majd rádiós főszerkesztő lett.

Az Újvidéki Rádió általa vezetett magyar szerkesztősége valósította meg a világon elsőként a huszonnégy órás magyar rádióadást. Igen, mindezt Jugoszláviában sikerült elérni, megelőzve például Budapestet, a Kossuth Rádiót is.

Nem csoda tehát, hogy a rádiós, televíziós és színpadi műfajok mindig közel álltak Gionhoz, aki nem kevésbé biztos kézzel művelte a drámát, mint a prózát; ezt filmjeinek, hangjátékainak és színdarabjának sikere is bizonyítja. Regényei is gyakran drámaiak, szerkesztésükben a filmes vágásokra emlékeztetnek, emiatt lebilincselően izgalmasak. Aki kézbe veszi például a Latroknak is játszott vagy a Postarablók című kötetét, vagy ha akár csak a novelláiból olvas, többé senkiével nem téveszti össze magával ragadó dúsított realista stílusát, sajátos iróniával fűszerezett humorát, és jó eséllyel kedvet kap ahhoz, hogy más írásaival is megismerkedjen.

Gion Nándor megítélésekor a rajongói nem fukarkodnak a nagy jelzőkkel: megkapta már „a 20. század második felének legnagyobb magyar írója”, sőt „a világirodalom legolvasmányosabb írója” titulust is.

A témái igen szerteágazóak. Írásai végigkövetik fordulatos életét és pályáját a szabadkai vasesztergapadtól a kubai tengerparton át a józsefvárosi kínai piac tőszomszédságáig, emellett pedig a 19. század végétől a 2000-es évek elejéig a közép-európai történelem ívét is bejárják.

A mindvégig délvidéki magyar szemszögből írt, sodró mesélőkedvvel szőtt történetek a millenniumkori Bácskából indulnak, és az ezredforduló budapesti „multikultijába” érkeznek meg.

Végigkísérik az első világháború előtti békeidőket, a háborút, az utódállamokban rekedt magyarság sorsának alakulását és a második világháború alatti revíziót. A regények, filmek, hangjátékok megmutatják a front és a mögötte történtek borzalmait, a kiépülő, majd a meggyengülő szocializmust, az elvándorlást, a rendszerváltás korát és a kapitalizmus elérkeztét is.

A hallgatva, nézve és olvasva is izgalmas történetek reagálnak a „nagy” történelem számos, az emberek mindennapi életét meghatározó kényszerűségére, például országok felbomlására, határok meghúzására és megnyitására, hatalmak és rendszerek változásaira, ki- és bevándorlásra, de még a nagyvárosi és a nemzetközi alvilág működésére is. Ám a politikai folyamatok és a hozzájuk kapcsolódó események sosem válnak főtémává, csupán nagyon fontos hátterek maradnak. Előttük pedig az egyetlen erkölcsös lény – aki ráadásul a Kárpát-medencében, gyakran kisebbségben élő magyar ember – mindig az élet fontos kérdéseivel néz szembe. Így a szereplők sokszor értékválasztás előtt állnak: a fő kérdés az, hogy emberségesek és önmaguk tudnak-e maradni.

A Sortűz egy fekete bivalyért című film a Gion gyerekkorának élményeiből merítő regénysorozat második kötetét dolgozza fel, a Kossuth adón közvetített Zongora a fehér kastélyból pedig ugyanennek a sorozatnak a negyedik kötetét. Nem lelőve a poénokat elmondható, hogy ezek a művek a négy évszakot fedik le: közülük a Sortűz az ősz, a Zongora pedig a tavasz regénye; az első még 1982-ben Jugoszláviában, a másik pedig 1993-ban, éppen az író Magyarországra települése után íródott. A rendszerváltás előtt született megható történetben még csak szőrmentén, a másik drámai mesében viszont már nyíltabban kerülnek szóba a politikai okból érzékenynek számító súlyos történelmi tapasztalatok: a második világháború és a szocializmus korának embertelenségeitől kezdve egészen a kilencvenes évekbeli délszláv háború újabb illúzióvesztéséig.

Gion a neki adatott hatvanegy év alatt is olyan életművet alkotott, olyan ívet épített, szerkesztett, amelyben minden darabnak megvan a maga helye, és mozaikdarabként szervesül bele az életmű egészébe. Ha valaki csak egyik-másik részletbe kóstol is bele, akkor se féljen, hogy csupán töredékeket kap: mint cseppben a tenger, benne van azokban is az egész. Érdemes tehát megnézni, meghallgatni a február első hetében látható-hallható darabokat is.

Szöveg: Kurcz Ádám István

Fotó: Németh Mátyás; Kurucz Sándor

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. január 24-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.