Görögkatolikus papnék: emlékek és receptek – Szabó Irén tisztelendő asszony mesél

Noha a görögkatolikus Facebook-oldalon Szabó Irén receptje nyitotta meg a sorozatot, nálunk azért került a sor végére, mert egy hagyományosan szenteste fogyasztott leves elkészítését osztja meg.

*

„A böjti időszak a lelki készülődés része, semmi köze a diétához. Az emberi időt ünnepek és hétköznapok tagolják, az ünnepnek pedig fontos velejárója a lelki és testi készülődés, és ezt az étkezés, az ételek is támogatják” – mondta a karácsonyi böjt kezdetén Szabó Irén tisztelendő asszony. A 2021 végén megnyíló Görögkatolikus Egyházművészeti Múzeum projektvezetője szerint egy-egy közösségnek speciális ételtípusai alakultak ki, a görögkatolikusokra például jellemzőek az olajos ételek, nem véletlen nevezték a hajdúdorogiakat a „dorogi olajosok”-nak.

„Fontos identitásképző elem a közösség tagjai számára, hogy adott időszakban milyen ételeket főznek és esznek – gyakran még akkor is makacsul és konzervatívan megmaradnak ezek a szokások, amikor valaki már rég kiszakadt a közösségből, vagy nem gyakorolja vallását.”

A böjt mindig alkalmazkodik az adott időszakhoz: a régi idők böjtjét a szükség alakította: hagyma, krumpli, olaj, káposzta mindig volt otthon az átlag paraszti háztartásban, és ezeket sok munkával igyekeztek változatossá tenni. Sokat főzött Irén nagyanyja is.

„Engem ő vitt magával a templomba. Kapta a kis ridiküljét, és kézen fogott. »Minek mész«, mondta apám, »nincs ott semmi«. Engem pont ez a semmi fogott meg, érdekelt, hova siet a nagyanyám.”

Irén szerint egyébként a karácsony előtti böjt nem olyan szigorú, mint a húsvéti, hiszen ez a betakarítás, a bőség, a disznóvágások ideje, tele a kamra. A tisztelendő asszony a karácsonyi vacsorára rendszerint savanyú gombalevest készít. „Szárított gomba mindig van otthon, ezt savanyúkáposztával átfőzöm, és tejföllel vagy anélkül fogyasztjuk. A miskolci egyházmegyében a többség ezt tálalja Szenteste, hiszen régen sokat gombásztak errefelé az emberek. Én minden karácsony vigíliáján megfőzöm az anyósomtól tanult receptet, egyéni ízlés szerint átalakítva.”

Savanyú gombaleves

Hozzávalók:

Egy összemarék (egymás mellé tett behajlított két tenyér együtt – a szerk.) szárított erdei gomba. Én többféle gomba keverékét használom, van aki a vargányára esküszik. Forró vízbe áztatom 10-15 percre.
1 kis szál petrezselyemgyökér, 1 sárgarépa, tisztítva felkarikázom.
1 közepes fej vöröshagyma
1-2 összemarék savanyú káposzta jól kicsavarva. Ha túl savanyú, enyhén ki lehet mosni, de vigyázzunk, nehogy a jó ízt kimossuk belőle.
Pirospaprika, só, bors, 1-2 gerezd fokhagyma. Ha a káposztában nincs, elbír egy kisebb babérlevelet, néhány szemes borsot is.
2-3 szem friss bolti csiperke – a barna ízesebb, de a fehér is jó.

A hagymát kevés olajon megdinsztelem. Elkeverem a pirospaprikával, rádobom az áztatott gombát és egy keveset a gomba levéből. A szárított gomba nehezebben fő meg. 4-5 perc párolás után hozzáadom a feldarabolt zöldségeket, fokhagymát, és frissen őrölt borssal, egy nagyobb csipet borsikafűvel fűszerezem. Ilyenkor lehet gazdagítani a feldarabolt csiperkével és felengedni kb 2-2,5 liter vízzel. Kevés sóval főzöm bekalkulálva a savanyúkáposzta sóját is. Amikor majdnem kész van, akkor rakom bele a káposztát, figyelve, hogy mennyire sűrű, úgy többet vagy kevesebbet. Mi úgy szeretjük, ha a káposzta kicsit hersegős, nem egészen puha. Készre főzöm. Ha szükséges még sózom.

Karácsony estéjén így fogyasztjuk üresen.

Sokfelé szokás a levest vékony rántással vagy tejfölös habarással kiegészíteni. Böjtidőn kívül kolbásszal, füstölt hússal gazdagítva mindennnapi étel lehet.

Forrás és fotó: Magyar Görögkatolikusok Facebook-oldal

Magyar Kurír