Ha a kövek beszélni tudnának... – A budapesti Fő utcai Szent Flórián-kápolna megújult szobrairól

Kultúra – 2020. július 29., szerda | 13:30

Szent Balázs, Szent Flórián és Szent Miklós szobrai a Fő utcai Szent Flórián-kápolna homlokzatán sok mindent láttak már: 1760 körül kerültek fel a szoborfülkébe, túlélték Budapest bombázását, és 2019-ben szakszerű restaurálásuk is megtörtént. Ennek részleteiről kérdezte Fabók Balázs egyházközségi képviselő-testületi tagot és Makláry Ákos parókust Hekler Melinda.

Jól jön a parókián egy restaurátorművész, aki nemcsak hívőként, hanem szakemberként is szemmel tartja, figyeli temploma állapotát, főleg, ha a „Templomatyák” Bizottság tagjaként felelős az épület állapotának megóvásáért.

Nemcsak minket, embereket, hanem építményeinket is megviseli az idő múlása, és az utóbbi években a budapesti Fő utcai templom körül is mindig volt teendő. A lelki hajlékra méltán lehetnek büszkék a görögkatolikus hívek, hiszen barokk műemléknek számít, szakrális értékén felül minden magyar ember számára kulturális értéket hordoz. Az utóbbi néhány évben folyamatosan zajlanak a kisebb-nagyobb épületmegóvási-karbantartási munkálatok itt, ezek koordinálását Fabók Balázs vállalta el, aki saját cégével maga is műemlék épületek, műtárgyak restaurálásán dolgozik.

A szobrok megújulása

A tavalyi restaurálást Egry Hunor restaurátorművész végezte, míg a szükséges állványzatot Fabók Balázs cége felajánlásból biztosította. „Állványzatra azért volt szükség, mert ezeket a nehéz szobrokat nem lenne egyszerű ilyen magasról leemelni, és nem is voltak olyan rossz szerkezeti állapotban, hogy erre szükség lett volna, így restaurálásuk a helyszínen zajlott” – meséli Fabók Balázs. Nagyjából szeptembertől október végéig zajlottak a munkálatok. „Talán nem is annyira szembeötlő a változás, pedig sok minden történt a szobrokkal: a fémattribútumokat konzerválták és újraaranyozták, szemcseszórásos tisztítással eltávolították a felületi szennyeződéseket, melyek a nagyvárosi környezetben jelentős mértékben besötétítették a szobrokat, és kémiai károsodásokat is elindítottak a kőanyagban” – meséli a görögkatolikus szakember.

Fabók Balázstól megtudtuk, hogy a felújítás már nagyon időszerű volt, mert amellett, hogy rengeteg szakszerűtlen kiegészítést kellett kicserélni a szobrokon, és sok plasztikai hiányt pótoltak, olyan munkafolyamatokat is elvégeztek, melyek hiányában később már visszafordíthatatlanná váltak volna egyes károsító folyamatok, és nemcsak a restaurálás költségei emelkedtek volna, de a barokk szoboregyüttes is jelentős mértékben veszített volna eredeti részleteiből.

A szobrok múltja

A Szent Flórián-szobor Wéber József Lenárt, a Szent Balázst és Szent Miklóst ábrázoló szobor Eberhart Antal alkotása. A Szent Balázs-szobor megsérült a második világháborúban, majd Óra Sándor újrafaragta.

„Igaz, hogy a bizánci rítusban nincsenek szobrok, de templomunkat eredetileg római katolikusok használták, és éppen száz esztendővel ezelőtt Budapest Fővárostól az esztergomi érsek jóváhagyásával a Budán élő görögkatolikusok ajándékba kapták meg. A homlokzat három szobra a keleti és a nyugati kereszténység három nagy szentjét ábrázolja, ezért így együtt a görögkatolikus híveknek különösen is kedvesek” – mondta el Makláry Ákos, a Fő utcai templom parókusa.

Szoborsors a nagyvárosban

Budapesten és más nagyvárosokban is jellemző, hogy a kültéren elhelyezett kőszobrok a magas légszennyezettség miatt anyagukban károsodnak, mert a járművek égésterméke, a szmog olyan kémiai, savas reakciókat indít be, ami „oldja” a köveket. A mészkövet gipszszerű anyaggá képes átalakítani, ami utána már porlik, akár le is hullik az utcára, tehát még veszélyes is lehet. A köztéren álló mészkőszobrok nagy ellenségei a madarak is, legfőképp a galambok, melyek előszeretettel piszkítanak rájuk, de előfordul, hogy fészekrakáshoz használják a művészeti alkotásokat. Ürülékük szintén kémiai reakcióba léphet a mészkővel, a lerakódott szennyeződés rácementálódik a felületre. A leleményes ember azonban igyekszik a maga eszközeivel felvenni a harcot: az utóbbi időben bevett gyakorlattá vált, hogy amikor homlokzatra egy-egy szoborhoz feljutnak a szakemberek, úgy vonulnak le onnan, hogy ellátják a felületeket galambvédő, madárriasztó tüskékkel. Nem történt ez máshogy a Fő utcán sem.

Titokzatos színek

Szokatlan jelenség lehet a mai ember számára, hogy ezek a szobrok annak idején ki voltak festve, színesek voltak, de a bőrszín és a ruhák különböző színeiből ma már csak a fémrészletek aranyozottsága utal a múlt ecsetvonásaira. Bár a restaurátor itt-ott talált színezéknyomokat a Fő utcai szobrokon, de az általános eljárás szerint a szobrokat ma már nem színezik vissza. Nagyon kevés olyan információ maradt fenn a javítások, régi restaurálások után, ami alapján hitelesen lehetne rekonstruálni az eredeti színvilágot, illetve alig van színes köztéri szobrunk, valószínűleg komoly visszatetszésre adnának okot. „Az idő múlásával ma már másképp is közelítünk a kőhöz. Ezen a templomon is vannak homlokzati kőelemek, amiket meg szoktak fosztani mostanában a homlokzati színezéktől, mert

a követ akarják láttatni, holott néhány évszázaddal ezelőtt a kő csak egy formahordozó eszköz volt, tehát szinte mindig festették.

Az elmúlt 60-70 év műemlékvédelmi gyakorlatában voltak divatként váltakozó irányelvek – ezeknek köszönhetjük például a ’70-es évek vasbeton-romkiegészítéseit, de ugyanilyen jelenkorunk totális rekonstrukciós hulláma – ezek mindig megosztották a szakembereket, de vannak bizonyos konszenzusok. Manapság, bár a nem szakmai megrendelőkben mindig erős a szándék a természetes kőfelületek bemutatására, általánosan elfogadott szakmai gyakorlat, hogy a homlokzatok kőelemeit (főleg nyíláskeretek, párkányok, oszlopfejezetek) festik, azok színezését beleillesztik a teljes architektúra rendszerébe – meséli a restaurátorművész. – Amellett, hogy nyilvánvalóan ez volt a művet létrehozó alkotó (építész) szándéka is,

el kell ismernünk, hogy egy kulturális műveltségében érzékenyebb, kifinomultabb korszak termékével állunk ilyenkor szemben, és a legkevesebb, amit a restaurálásban vagy rekonstrukcióban részt vevő szereplőknek tenniük kell, hogy a lehető legnagyobb tisztelettel állítják helyre és őrzik meg azt.

Hátha ezeken a kulturális kapukon keresztül átszivárog egy kevéske a régi idők harmóniájából a jelenkor kissé zavarossá váló életébe. Saját kultúránk fennmaradt tárgyi emlékeit megőrizni és hitelesen továbbadni, bemutatni a jelenkor emberének – elnézést a párhuzamért – valami olyasmi lehet, mint a Szentírást közvetíteni vasárnaponként a híveknek…” – véli Fabók Balázs.

Szükséges (anyagi) háttér

Ákos atya elmondta, régóta várták már a Fő utcán a kedvező alkalmat a restaurálásra. Gyűjtést hirdettek, ami nagyon sokakat megérintett, így a munkálatok költségeinek fedezésére „házon belül” körülbelül a teljes összeg egynegyede állt rendelkezésünkre. Budapest II. kerületének önkormányzata támogatása a másik negyedet biztosította számukra, a fennmaradó ötven százalékot pedig a Hajdúdorogi Főegyházmegye nyújtotta abból a kormánytámogatási keretből, amelyet egyházi ingatlanok állagmegóvására kapott. A parókus kifejezte, minden támogatónak hálásan köszönik az áldozatvállalást.

A Fő utcai templomban folyamatosak voltak a kisebb-nagyobb felújítások: az elmúlt években a templom ablakait restaurálták, a belső festést végezték el, a tetőszerkezetet és a karzatot kellett felújítani, és a fűtést korszerűsíteni. Jelenleg éppen az üvegablakokat cserélik, és nemsokára elkezdődik homlokzatfelújítás.

Szöveg: Hekler Melinda/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria