Háborús puzzle az Iparművészeti Múzeumban – Az Esterházy hercegi kincstár műtárgyai

Kultúra – 2022. szeptember 17., szombat | 18:00

2017 óta tart zárva a felújításra váró, idén 150 éves Iparművészeti Múzeum. A neves intézmény július 22-én – ugyan csak néhány hétre – öt év elteltével ismét megnyitotta kapuit, hogy helyet adjon az Opus 735 – A háború nyomai az Esterházy hercegi kincstár műtárgyain címet viselő tárlatnak, amely szeptember 25-ig látogatható.

Középiskolás koromban nap mint nap az Iparművészeti Múzeum sarkánál fordultam be a gimnázium felé menet, legtöbbször megcsodálva, de egy-egy borús vagy rosszul induló napon akár észre sem véve a szecessziós remekművet. A felújítás előtt álló épület öt éve zárta be kapuit. Most, az 1872-ben alapított múzeum 150 éves jubileuma alkalmából, bár csak röpke két hónapig, újra beléphetünk termeibe.

Paradox módon sokszor csak akkor érezzük meg, és értékeljük igazán egy-egy dolog szépségét, amikor az nem látható. Nemcsak a Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte, sokak számára kedves épület lehet jó példa erre, hanem az Opus 735A háború nyomai az Esterházy hercegi kincstár műtárgyain című kiállítás megannyi darabja is. Sok esetben ugyanis valóban műtárgydarabokat láthatunk a tárlaton, lévén hogy az Esterházy-gyűjtemény súlyosan megsérült a második világháború alatt.

A felújítására váró épülethez hasonlóan újjászületésükre várnak ezek a műkincsek is, amelyek vitrinbe helyezésére a február 24-e óta tartó orosz–ukrán háború adott ihletet a főigazgatónak, Cselovszki Zoltánnak – tudtuk meg a kiállítás egyik kurátorától, Pandur Ildikótól. Ennek az Iparművészeti Múzeum tulajdonában álló, egységében megmaradt, páratlan főúri gyűjteménynek a műtárgyain ugyanis még több mint hét évtized múltán is jócskán megmutatkoznak a háború pusztításának nyomai.

Az Esterházy-kincstár keletkezése óta kötődik a háborúhoz, hiszen a török háborúk idején jött létre; a gyűjtemény számos korabeli fegyvert is tartalmaz. A 16. századtól diplomáciai ajándékok, hozományok és tudatos művészetpártolás révén gyarapodott, s évszázadokon át a török hódoltságtól, a harcoktól távolabb eső nyugat-magyarországi Fraknó (ma: Ausztria) várában őrizték. A 17. század végén a hercegi gyűjtemény – a családi hitbizomány részeként – elidegeníthetetlenné vált, az Esterházyak így akarták megmenteni utódaiknak és egyáltalán az utókornak ezt a rendkívül gazdag gyűjteményt, amely ritka ötvösremekeket és távol-keleti kerámiákat is magában foglal. Az értékmegőrzés mégsem sikerülhetett maradéktalanul, éppen a 20. század háborúi miatt.

A műkincsegyüttes egy része az első világháború idején került Budapestre, az Iparművészeti Múzeumba, és a két világháború között a múzeum állandó kiállításán tekinthették meg a látogatók. Ekkoriban készült a tárgyakról az a sok fénykép, amely nagy segítséget jelentett – és jelent majd a jövőben is – a műkincsek helyreállítása, restaurálása során.  

A második világháború vége felé, Budapest ostroma idején a család a kincseket a budai Várba szállíttatta, és a Tárnok utcai Esterházy-palotában helyezte el. A biztonságosnak vélt épületet azonban nem sokkal később bombatalálat érte, így a kincstárhoz tartozó műtárgyak egy része megsemmisült, más része pedig súlyosan megsérült, és a maradványok csak évekkel később kerültek elő a romok alól.

Mint szerteszét tört ég tükörcserepei, úgy kéklenek a tárlaton egy lápiskőlapokkal díszített gyömbértartó darabjai. A hatszög alakú tárgy nagyon megrongálódott, jócskán benyomódott, de roncs mivoltában is nagyon impozáns. Egy oszlopos asztali óra részei mintha csak arra várnának az egyik tárlóban, hogy valaki leemelje róluk az üvegkalitkát, és mihamarabb összerakja őket, mint valami művészeti puzzle-t. Még inkább a háború pusztító erőinek szimbóluma lehet az a Losonczy Antal és Báthory Klára címerével ékesített díszkancsó és tál, amelyek oly mértékben károsodtak, hogy a mai restaurálási módszerekkel nem is lehet visszaállítani eredeti formájukat. Pandur Ildikó elmondta, ilyen esetben inkább meghagyják a tárgyat az aktuális állapotában, és csak akkor nyúlnak hozzá, ha a későbbiekben új technikákkal sérülésmentesen helyre lehet majd állítani őket.

Nem is csak roncsolódott, hanem egészen apró darabokra tört a kincstárnak az az 1680 körül, Nürnbergben készült fajanszedénye is, amelynek purpur (bíbor) festésű nőalakját sokáig a háború istennőjével, Bellonával azonosították. A restaurálás során tökéletesen újjászületett korsón látható figura azonban, amely fáklyájával perzseli fel a fegyvereket, mint kiderült, valójában a háború végének allegóriája: Paxot, a békét jelképezi.

A kiállítás nem süllyed bele a háborús veszteségek számbavételébe, sokkal inkább arra fókuszál, hogy a károsodott műtárgyakat hogyan tudják újjáalkotni az Iparművészeti Múzeum szakemberei. Az Esterházyak kincseinek egy része menthetetlenül megsemmisült a vár ostromakor; a maradványokat azonban Esterházy Pál herceg kérésére az Iparművészeti Múzeumba szállították. A kincstár teljes pusztulását éppen a múzeum restaurátorműhelyeiben folyamatosan, napjainkban is zajló konzervátori és helyreállítási munka akadályozhatta meg.

Pandur Ildikó elmondása szerint a restaurátorok nemzedékei időről időre újrarendezik az Esterházy-kincstár darabjait is. Egy-egy ilyen alkalommal előfordul, hogy némelyik kis töredékről kiderül, éppen beleillik egy korábban hiányosan összerakott tárgyba. Az is előfordul, hogy időközben kifejlesztett új módszerekkel a korábbinál szakszerűbben, időtállóbban tudják újjáalkotni a műkincseket. A restaurátorműhelynek a tárlaton egy időfal állít emléket, amely megmutatja, hogy az elmúlt több mint hetven évben mennyi Esterházy-kincs újult meg a falai között.

S ha már falak: a kiállításon látványtervként az is látható, hogy az Iparművészeti Múzeum általunk hófehérnek ismert belső tere milyen színes lesz majd, ha egyszer megújul. Olyan színpompás, amilyennek Lechner és Pártos annak idején megálmodta. A tető jelenleg nem látható csodálatos díszeinek öntőmintáit is megnézhetjük a tárlaton.  

Az Iparművészeti Múzeum 735. kiállítása, az Opus 735 – A háború nyomai az Esterházy hercegi kincstár műtárgyain, szeptember 25-ig tekinthető meg, csütörtökön, pénteken és szombaton 14 és 21 óra között, kizárólag időpontfoglalással. A tárlat a főkapu helyett jelenleg a teherbejáraton keresztül közelíthető meg.

Szerző: Agonás Szonja

Fotó: Merényi Zita; Iparművészeti Múzeum

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. szeptember 11-i számának Mértékadó kulturális mellékletében  jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria