Hálából a ma hőseinek – Szarka Tamás koncertje a budapesti Szent István-bazilikában

Műsoron Szarka Tamás Missa Missio miséje volt, amelynek ősbemutatóját is a bazilikában tartották tavaly október 17-én. Miséjének megszületéséről a zeneszerző egy alkalommal így nyilatkozott: „A mű megírásához a hit volt a legfontosabb kiindulópont. Ha ennek segítségével az emberek képesek egy kicsit mosolyogni, örülni, szeretni, akkor sokkal könnyebben élhetünk, nagyobb lesz a megbocsátás egymás és önmagunk felé.”

A közönséget Müller Cecília országos tisztifőorvos köszöntötte. Kiemelte, hogy a koncert címe nem is lehetne találóbb; jelképes ez a szó: kézfogás. Másfél évvel ezelőtt még a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy kézfogással köszöntöttük egymást. Az elmúlt időszakban azonban ezt a természetes emberi gesztust ki kellett iktatnunk az életünkből. Kezdetben senki nem tudta, mit kezdjen a kezével, ököllel, könyökkel, vagy csak intéssel köszöntöttük egymást, de az idő múlásával megszokottá vált, hogy nem lehetséges a kézfogás. Pedig milyen fontos ez; kifejezi a bizalmat, a tiszteletet, az egyenlőséget, hogy összetartozunk, együtt többre vagyunk képesek, mint egyedül.

Ám az elmúlt másfél év megmutatta, hogy kézfogás nélkül is emberfeletti teljesítményekre vagyunk képesek. Kínkeserves időszak van mögöttünk, amin csak együtt, képzeletben egymás kezét fogva tudtunk úrrá lenni. Az ember a gyarlóságával együtt is nagyszerű teremtmény. Bajba jutott embertársai láttán azonnal feltámad benne az ösztönös segíteni akarás. Vannak, akik ezt a hivatás legmagasabb szintjére emelték, hogy a legtöbb, leghatékonyabb módon tudjanak segíteni – mondta az országos tisztifőorvos.

Majd az elmúlt másfél évre visszatekintve felidézte, hogy új, veszélyes kórokozóval kellett felvenni a harcot, életeket menteni. Óriási csata zajlott, és nem csupán a külső bajjal, hanem önmagunkkal is szembesültünk. Feszegettük saját teljesítőképességünk határait, lelkierőnk morzsáit összeszedegetve, napról napra.

Szinte emberfeletti volt, amit az egészségügyben és a közszolgálatban dolgozók véghezvittek. Ez akkor is így van, ha csak egy együttérző tekintet, egy Isten veled jutott a menthetetlen embertársnak. És akkor is így van, ha olykor elmarasztalást, meg nem értést kaptunk érte – mondta Müller Cecília. Idézte Kalkuttai Szent Teréz anyát: „A legjobbat add a világnak, amid csak van, és ha verést kapsz érte, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.”

A tisztifőorvos asszony emlékeztetett rá: folyamatos éberségben éltünk és élünk most is, nem lankadhat a figyelmünk, nem gyengülhetünk el, mert ennek még nincs itt az ideje. De érezhetjük a felénk áradó hálát, amiből újabb és újabb erőt meríthetünk.

A legfőbb erőforrás a szeretet, ami hitem szerint Isten ajándéka – szögezte le Müller Cecília. – Ingyen kaptuk, nem azért, mert kiérdemeltük. Életünk Isten szeretetéből fakad, ezért vagyunk képesek azt továbbadni, őszintén, számítás nélkül, ingyen. Isten saját képmására teremtett minket, ezért tudunk szeretni, áldozatot hozni. Müller Cecília szavai szerint mindnyájunknak küldetése van, nem céltalanul kóborgunk a világban, ott kell helytállnunk, ahol vagyunk.

Egyikünk sem véletlenül van azon a helyen, ahol éppen szolgál.

Adja Isten, hogy felismerjük helyünket a nagy teljességben, hogy be tudjuk tölteni a nekünk szánt küldetést, ne hiányozzon az általunk elvégzett feladat az egészből.

Most itt vagyunk, hogy ebben az Isten dicsőségére emelt épületben a szavak mellett zenével is kifejezzük hálánkat, felemeljük lelkünket – utalt az ünnepi koncertre a tisztifőorvos. –

Zene és gyógyítás testvérek. Mindkettő művészet, az életből táplálkozik és azt táplálja a maga eszközeivel, mert a test bajainak gyógyításával gyógyul a lélek is. A lélek simogatása pedig jótékony testi erőket szabadít fel.

Müller Cecília megköszönte Szarka Tamásnak és zenekarának a közreműködést, kiemelve: koncertjük a lehető legjobb gyógyír a léleknek.

A zenekar vezetője a koncert előtti bevezetőjében elmondta: a Missa Missiót szigorúan a katolikus liturgia sorrendjében írta.

Arra is kitért, hogy Galántáról jött, ott él. Jó fél évvel ezelőtt a galántai kórház bezárt, átalakult Covid-kórházzá. Ettől kezdve három-négy száguldó mentővel is találkozott, végigmenve az utcán. A rettegés légköre szállta meg a várost, sokan arra törekedtek, hogy lehetőleg ne menjenek a kórház közelébe. Szarka Tamás idővel végiggondolta:

ők félnek, de vannak, akik nemhogy elkerülik a kórházat, de naponta bemennek dolgozni, végezni életveszélyes munkájukat. 

Köszönjük nektek! – fordult hozzájuk a művész. Elmondta azt is, hogy édesanyjuk a múlt héten kopogtatott be a mennyek országába, de utoljára még rájuk mosolygott, enyhítve fájdalmukat, megkönnyítve további életüket.

Az előadó zeneszerző arról is beszélt, hogy azért szerezte ezt a misét, mert felmérések szerint a vallásos emberek egészségesebbek, tovább élnek, erőt és reményt merítenek hitükből. Másrészt napjainkban a világ legüldözöttebb vallása a kereszténység, nagyon sokan a vérüket, életüket adják Krisztusért. Felhívta a figyelmet, hogy bálnák és kis békák mellett gondolatban örökbe fogadhatunk egy-egy keresztényt, nem mások ellenében, hanem kizárólag értük.

A Missa Missio nem csupán művészi élményt ad. Magával ragad, rabul ejt, a dallamok tovább muzsikálnak a lélekben, felemel az égi szférákba, egyszerű halandóként így képzelhetjük el a mennyek birodalmának zenéjét, amikor az angyalok a Szentháromságos Isten dicsőségét zengik, s ezt a zenét nem lehet megunni.

Az igazi művészet az, amikor a befogadó több lesz, felfedez olyan dolgokat, titkokat, amelyek eddig nem jutottak eszébe. Gondolatilag és érzelmileg is gazdagabbá válik, mint előtte volt. Gyönyörűek az egyes tételekhez írt szövegek is, az Istenbe vetett teljes bizalmat kifejezőek, érzékeltetve a közösség összetartó erejét is. Így például a Credo: „Hogy lenne nehéz / sebeink vinni / Hiszen repül a szívünk / Ha tudunk hinni. / Nem is egyedül. / Az Ég úgy szereti, / Hogyha összehajolunk, / Igazat hinni.” 

A koncert végén Horváth Zoltán, a Szent István-bazilika megbízott plébánosa mondott köszönetet az előadóknak, Müller Cecília országos tisztifőorvosnak, az egészségügyben, közszolgálatban dolgozóknak.

Felidézte: elhangzott, hogy aki hitben él, tovább él. Kórházlelkészként többször járt kórházban, covidos betegnél is, fehér, kék színnel szegélyezett köpenybe öltözve.

Az egyik alkalommal – emlékezett vissza a plébános – a beteg magához tért, és felkiáltott: „Itt van Teréz anya!” Ekkor nem egészen szabályosan, de lehúztam a maszkot, nem Teréz anya van itt, hanem Zoltán atya, és az Úr Jézust hoztam magammal.

Az illető elsírta magát, és azt mondta:

Tudtam, hogyha senki nem látogat is meg, az Úr Jézus akkor is eljön hozzám.”

Zoltán atya hozzátette, erről tettek ma este tanúságot a művészek, szerzők, megköszönve mindazoknak, akik az elmúlt, nehéz időszakban szeretetükkel, szolgálatukkal Krisztust, az Istent vitték el a betegekhez. Hála érte mindenkinek!

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír