Heidl György – Xeravits Géza: „Sebeiben van gyógyulásunk”

A könyv címe Izajás prófétának a Megváltó Krisztus egyetemes küldetésére vonatkozó próféciájára utal: „Az ő sebei árán gyógyultunk meg” (53,5).

Xeravits Géza tizenhét éves volt, amikor egy pannonhalmi kiránduláson úgy érezte, nem lehet többé ugyanaz az ember, mint korábban, „a kereszténység megragadott, és azóta sem ereszt”. A tudós teológus vallja, hogy a Szentírásban Isten „kiszolgáltatta magát az emberek kényére-kedvére. Az igazi ősbizalom szimbóluma ez: előre elmond mindent magáról. Hihetetlen, nagy kihívás, hogy hogyan válaszolunk erre az isteni kezdeményezésre.” Krisztus megtestesülésével, azzal, hogy az Isten emberré lett, új üdvtörténeti korszak kezdődött. A húsvét titkának fényében „ez a megváltozott – azaz a megmentett, felszabadított – ember ideje. Többé nem vagyunk ugyanazok, még ha ugyanolyannak látszunk is, mert megváltozott létünk alapja.” Az Isten emberré lett, hogy az ember istenné legyen, ahogyan azt a Kr. u. II. században élt Szent Ireneusz írta.

Xeravits professzor vallja, hogy az etnikai határok emberek között lényegtelenek, nem szabadna, hogy a nemzeti összetartozás hangsúlyozása felülmúlja a kereszténység egyetemes eszméjét, hiszen Szent Pál apostol világosan fogalmaz erről: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög…, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban” (Gal 3,28). Xeravits Géza nem hiszi, hogy a magyarság jobban veszélyeztetve lenne, mint a világ bármelyik kultúrája. Ami valóban veszélyes, az a kultúra elvesztése, ami ellen viszont „a rendszerváltás utáni összes kormányzat impotens oktatás- és kultúrpolitikája sem tudott tenni semmit… a magyarság belülről van veszélyeztetve. Ebből a szempontból a helyzet évről évre egyre rosszabb.” A tudós kutató szerint viszont valóban veszélyeztetve van a közel-keleti, kétezer éves, őshonos kereszténység. Sajátos, hogy egyes kereszténydemokrata politikusok elvbarátaiknak tartják azokat az azeri és türk vezetőket, akik másokkal együtt üldözik a közel-keleti keresztényeket. „Ezek a türk diktatúrák nagyon agresszíven lépnek föl keresztény kisebbségeikkel szemben, de részben kőolajjal, részben menekültpolitikával elhallgattatják a Nyugat lelkiismeretét. Igazán szégyen, hogy ilyenek barátságát keressük!”

Xeravits Géza számára egyértelmű, hogy léteznek démonok, vagyis a bukott angyalok. Ha tapasztalatot szeretnénk a démonok világáról, elegendő végigtekintenünk a XX. századon. „Ahol Istennek és emberségnek nincs helye – nem vagy, hanem és –, ott kezdődik a démonok világa. Sajnos, ez egyáltalán nem a múlt: megdöbbentő, de olyan világban élünk, ahol az embereket nagyon sok helyen félelemre és gyűlöletre tanítják.” Xeravits professzornak az angyalvilágról személyes megtapasztalása is van. Felidézi, hogy négy gyermeke közül Ábris és Sára kiskorukban egy ágyban aludtak. Mindennap mesélt nekik, de az egyik este nem, mert vendégek voltak náluk. Amikor késő este benyitott a két kisded szobájába, megdöbbent a látványon: a gyerekek a kiságy sarkában álltak, a szobájuk átellenes, felső sarkát nézték, arcukon olyan áhítat tükröződött, amit a barokk festményeken látni. „Tudomást sem vettek a jelenlétemről, én viszont azt vettem észre: kommunikálnak valakivel…, aki számomra rejtve maradt, de akit ők láttak, és aki örömmel töltötte el őket”. A tudósnak eszébe jutott egy qumráni töredék szövege, ahol Mózes apjának, Amrámnak megjelenik a jó angyalok vezére.

Xeravits Géza most már harmadik éve szenved egy nagyon súlyos betegségtől, ami a mozgató idegsejtek zavarával kezdődött, és ami miatt kerekesszékbe kényszerült, szinte teljesen elveszítette a beszédkészségét. Rengeteg támogatást kap szeretett feleségétől, a gyermekeitől, az orvosoktól, barátaitól, ismerőseitől. Korábban pörgős életmódja törvényszerűen lelassult, de észrevette, hogy mennyi embernek fontos az ő léte, gyógyulása. A legkülönbözőbb vallású emberek imádkoznak a gyógyulásáért. A test fogságában mindenben segítségre szorul, és gondviselésszerű, hogy folyamatosan vannak körülötte lelkes segítők. Minden délelőtt dolgozik, amikor nem kell kezelésre mennie, akkor délután is. Úgy érzi, két könyvet még mindenképpen meg kell írnia. A súlyosan beteg tudós vallja, hogy nem szabad átengednie a hangulat kezébe az irányítást, „mert az a legkisebb ellenállás irányába mozog, ami súlyos betegség esetében a depresszió. El kell fogadnom, hogy az állapotom nagyon súlyos, mert ez tény, de nem szabad egy percig sem beletespedni ebbe, a tagadáson úgyis kikerülhetetlenül átesünk, amikor annak van ideje.” Xeravits Géza számára egyértelmű, hogy a kereszténység hatalmas segítséget jelent mindenféle életválságok, így betegség esetén is. „Az a tudat, hogy jóságos és embereket szerető Istenünk állandóan mellettünk tartja a békesség angyalát, a hűséges vezetőt, már önmagában a lelki egészség előszobája.”

Az interjú műfajában talán az a legfontosabb, hogy a kérdező hozza ki a lehető legtöbbet a beszélgetés alanyából, hogy válaszaiból megismerhessük az illető személyiségét, világhoz fűződő viszonyát. Ez az elv maradéktalanul érvényesül Heidl György és Xeravits Géza beszélgetése során.

Heidl György – Xeravits Géza: „Sebeiben van gyógyulásunk”
Kairosz Kiadó, 2018

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír