Hogyan imádkoztak a régi korok hívei? – Online rendezték meg a XIV. Lelkiségtörténeti Konferenciát

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán működő kutatócsoport egyik kiemelt célja a 16–18. századi lelkiség forrásainak feltárása, a lelkiségtörténet kutatása elsősorban imák, népénekek és prédikációk szisztematikus gyűjtése és elemzése révén. A csoport továbbá tudatosan keresi és ápolja a kapcsolatot a lelkiségtörténettel foglalkozó kutatókkal – ennek fóruma a kutatócsoport által évente két alkalommal szervezett konferencia, egy kisebb műhelykonferencia, illetve az éves nagy tanácskozás. Ennek révén nemcsak a saját eredményeiket publikálják, de a témával foglalkozók eredményeit is közreadják, így biztosítva annak lehetőségét, hogy a lelkiségtörténettel foglalkozó tanulmányok koncentráltan jelenjenek meg.

Az idei téma – az ima, az imádkozás – az elmúlt tizenegy évben, 2010 után már másodszor került a fókuszba, talán ennek is köszönhetően igen nagy volt az érdeklődés: 32 előadó jelentkezett előadással, amelyek remélhetően még az idén tanulmánykötetben is olvashatók lesznek. Míg 2010-ben elsősorban a szövegek és a szöveghordozók álltak a vizsgálódás középpontjában, vagyis az egyes imakönyvek belső világába kalauzolás, az imádságok, imakönyvek titkainak felfejtése volt a cél, idén egy lépéssel hátrébb lépve, tágabb horizontba helyezve vizsgálták az előadók az imádságot, az imádkozó embert, a spiritualitás különböző megnyilvánulásait, s

az előadások mint egy nagy mozaik különböző darabjai adtak képet arról, hogy az Istenhez fordulás különböző módon, helyen, formában, időben hogyan valósult meg.

A konferencia interdiszciplináris jellegét mutatja, hogy az irodalomtudomány mellett a történettudomány, a néprajz, a zenetörténet, a művészettörténet kutatói adtak számot eredményeikről. Az előadások nagy része a kora újkorba kalauzolta a hallgatóságot, de a középkor mellett és az abban gyökerező, de még a 20. században is ható és működő spiritualitás felelevenítése is jól érzékeltette, hogy a lelkiségtörténetre vonatkozó kutatások akár évszázadokon átívelő folyamatokra mutathatnak rá.

A konferencia célja volt – az imakönyvek elemzésén túl – az imádságok szerepének, előfordulásának vizsgálata más műfajú szövegekben, így a prédikációk, népénekek, kalendáriumok esetében, valamint a műfajérintkezések bemutatása, így vers, királytükör, prédikáció és imádság átjárhatóságának vizsgálata, illetve az imádságokat kísérő, attól eltérő műfajok elemzése, például az imamagyarázatoké; de ugyanígy témája volt a konferenciának az ima és annak rokon műfajai, az elmélkedés és a soliloquium közötti határok vizsgálata.

A programban olyan előadások is fontos szerepet kaptak, amelyekben zenei vagy képzőművészeti ábrázolások bemutatása és elemzése járult hozzá a korabeli lelkiség megértéséhez, ezzel is rámutatva arra, hogy a szövegek mellett a képiség is elengedhetetlen része a lelkiségtörténetnek,

és mindezt komplex módon látva kerülhetünk közelebb a kora újkor vallásgyakorló emberéhez.

A konferencia online formájának köszönhetően mind az előadók, mind a hallgatóság nagy számban vett részt határon innen és túl is, s ha a kutatócsoport konferenciáinak védjegyét, a jó hangulatú légkört teljes egészében nem is sikerült az online térbe átvinni, összességében elmondható, hogy számos új eredménnyel, s nem utolsósorban jó élménnyel, szellemi felfrissüléssel gazdagodhatott mindenki, aki bekapcsolódott a kétnapos tanácskozásba.

*

MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport tagjai remélik, hogy jövőre élőben rendezhetik meg a XV. Lelkiségtörténeti Konferenciát, amely szándékuk szerint – a lelkiségtörténeti kutatások elmúlt 15 évének, a csoport létrejöttének 10. évfordulója alkalmából – átfogó jellegű, a vonatkozó kutatásokat bemutató, összegző, értékelő konferencia lesz.

További információk az MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport honlapján és Facebook-oldalán.

Forrás és fotó: MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport

Magyar Kurír