Horváth Pál: Közügyek és közjátékok

Horváth Pál közügyeken azokat a témákat érti, amelyek hívők és nem hívők számára egyaránt érdekesek, aktuálisak, vitát érdemelnek. A közjátékok pedig azok a nyílt vagy burkolt, alapvetően balliberális támadások, amelyek ma a kereszténységet érik.

A jegyzetíró kifejti: az 1970-es évektől kezdve egyre gyorsuló ütemben bontakozik ki az a folyamat, amelynek következménye a gazdasági és pénzügyi rendszer és vele a politika, a kultúra, az emberi kapcsolatok globalizációja, világméretű koncentrációja. Ez az önmagát „a piac, a tőke és a munkaerő korlátlan mozgásának követésével és hozamával igazoló, a kereslet és a kínálat szabályozóit és az emberi élet szinte minden területét manipulálni képes rendszer valójában önálló, nemzeti, társadalmi, erkölcsi kontroll felett álló hatalmi ágként egy merőben új, lényegében személytelen és szinte megfoghatatlan gazdasági világuralom felépítésébe kezdett”. A közjó helyébe az egyetemessé duzzadó magánérdek önző, öntörvényű uralmát állító pénzügyi–gazdasági és a vele összefonódó médiahatalom lépett, és így létrejött az a világrend, amit Szent II. János Pál pápa „a strukturális bűnök totális uralmának és a halál kultúrája fenyegetésének” nevezett, és amelynek az ellenőrizhetetlen működését Ferenc pápa „a világban csendesen és alattomosan zajló, az egész emberi közösséget legyűrni akaró harmadik világháborúnak” nevezett. Két akadálya van annak, hogy az említett körök akarata teljesen győzedelmeskedjen: az egyik a globális gazdasági–pénzügyi hatalomnak gátat szabni akaró lokális érdekközösségek, a nemzetállamok sora, a másik pedig a nyugati világ máig eleven lelki–szellemi hagyományát jelentő globális értékközösség, vagyis a keresztény hit. A világuralomra törekvő erők egyértelmű, jól látható célja és elemi érdeke mindkét akadály kiiktatása. A szerző rámutat:

minden hívő, keresztény és nem keresztény ember feladata és küldetése azon munkálkodni, hogy világunk globalizációja „ne a személy- és embertelen, a valódi értékeknek fittyet hányó pénzhatalom, az általa sugallt önfeledt mának élés, hanem… a minden embert szolgáló és felemelni akaró szolidáris szeretet kiteljesedésének, globalizációjának, az életünket meghatározó nemzeti, kulturális, lelki érdekek, értékek újra találkozásának színtere, az élet kultúrájának megvalósulása legyen”.

A keresztény és liberális demokráciát összehasonlítva Horváth Pál idézi Szent II. János Pált, aki évtizedekkel ezelőtt úgy fogalmazott: „az igazi demokrácia a kereszténységnek köszönhető”. A kötet írójának értelmezése szerint a keresztény demokrácia kiindulópontja „az Isten képmásaként és teremtményeként felfogott emberi személy méltósága, a liberális demokrácia kiindulópontja viszont az önmagát megvalósító egyén szabadsága… a kereszténység demokráciafogalma érték-, a liberális, szekuláris ideológiáké alapvetően érdekalapú”. Keresztény demokrácia megteremtésére ott van esély, ahol természetesen van jelen a társadalmi szeretet, a szolidaritás és a szubszidiaritás, ahol az embereknek nem pusztán jelene, de tudatosult múltja és remélt jövője is van. Az Egyház, a keresztény hívők szerepe egy ilyen közeg megteremtésében az, ami Krisztus példázatában a kovásznak, „hiszen olyan alapértékeket kell képviselnie, ami nem csupán az övé, hanem minden jóakaratú emberé: a szeretet, a türelem, a megbocsátás kultúrája…, a közös emberi célok szolgálata, a családok oltalmazása, a leszakadók, a kívül rekedők felkarolása”.

A hagyományos házasságnak és családnak Nyugaton sokat emlegetett válságáról, arról, hogy állítólag idejét múlta intézmény, a szerző kifejti: a hívő embernek arra kell törekednie, hogy a párkapcsolat világában a hűségre, a kölcsönösségre és a kizárólagosságra, a feltétel nélküli szeretetre törekedve példát mutasson, értéket őrizzen, de megértő szeretettel forduljon azok felé, akik megszenvedik a házasság válságát vagy annak hiányát. „A házasság fogalmának eltorzítását, tartalmának jogosulatlan kiterjesztését sürgető követelésekre, a párkapcsolatnak szexuális szabadságra és szabadosságra vagy a homoszexuális vonzalmak legalizálására irányuló átértelmezésére viszont hitéhez és erkölcsi érzékéhez hűségesen határozottan nemet kell mondania.”

A keresztény család nem pusztán egy férfi, egy nő és bátran vállalt gyermekeik életközössége, hanem ahogyan azt ugyancsak Szent II. János Pál megfogalmazta: „az élet és a szeretet bölcsője”.

Horváth Pál kitér a koronavírus-világjárványra is. A Covid elleni oltással kapcsolatban leszögezi: hívő keresztény ember nem választhatja azt, hogy elutasítja az oltást. „Nem választhatja, mert tudnia kell, hogy a közjó és személyes érdeke, magával és embertársaival, a hozzá közel és távol lévőkkel szembeni szeretetteljes felelőssége azt kívánja, éljen egy olyan lehetőséggel, amely most, egy ilyen járvány idején is az Isten által nekünk ajándékozott emberi életnek, minden ember életének megóvását szolgálja.”

A szerzőt két szándék vezette jegyzeteinek megírásánál és a kötet összeállításánál. Az egyik az, amit a világ evangelizálásáról és újraevangelizálásáról szólva Szent II. János Pál pápa úgy fogalmazott meg: legyünk hitünk „erőszakos hirdetői”, a mai, „lelki-szellemi válságban vergődő világban”. A másik pedig XVI. Benedek emeritus pápa útmutatása, aki szerint „a nyugati társadalom – Európában legalábbis – nem lesz keresztény társadalom. A hívőknek éppen ezért arra kell törekedniük, hogy érték- és élettudatukat tovább formálják”.

Horváth Pál: Közügyek és közjátékok
Kairosz Kiadó, 2021

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír