In memoriam Virágh Endre

A vasvári kántortanítói környezetből felnőve elvégezte a Zeneakadémia egyházkarnagy szakát, majd az orgonaművész-tanári szakot abszolválta kitüntetéssel. Egyházzenei tevékenységének budapesti állomásai után 1959-ben, Harmat Artúr ajánlására meghívták a budapest-belvárosi főplébánia-templom karnagyi állására, amely posztot haláláig, 1999-ig töltötte be.

Karnagyi tevékenysége idején megújult a belvárosi templom zenei élete. A nagy elődök hagyományainak megőrzése mellett elindította Liszt Ferenc miséinek, motettáinak folyamatos előadásaival a „Liszt-kultuszt”. Évente előadta Liszt  orgonaműveit, inspirálója és tervezője volt a templomában szolgáló orgona felújításának. 

Közel négy évtizeden keresztül tanított orgonát a miskolci és a budapesti konzervatóriumban. Iskolateremtő pedagógus volt, szaktudásával és tekintélyével a „tanár úr” – ahogyan a növendékei szólították – mindig kiállt tanítványaiért. Legendás szigorával is a rá bízott fiatalok érdekeit szolgálta; egykori hallgatói a mai napig jelen vannak a magyar egyházzenei és orgonaművészi szolgálatban, zenei életben.

Virágh Endre nagy ígéretként kezdte előadóművészi pályafutását, s annak ellenére, hogy nem volt párttag, korának egyik legfoglalkoztatottabb orgonaművésze lehetett. Zeneakadémiai tanulmányainak befejezése után tudását a 20. század legismertebb professzorainál gyarapította. Tanára volt Marcel Dupré, Fernando Germani, Jiří Reinberger. Koncertezett Magyarország meghatározó helyszínein, például a Zeneakadémián, a Mátyás-templomban, Pécs, Szeged és Eger székesegyházaiban, illetve kisebb templomaiban és az ország vidéki hangversenytermeiben egyaránt. Művészetét a hallgatóság emlékezetén túl számos felvétel is őrzi.

Európa szinte valamennyi országában adott hangversenyeket, húsz éven keresztül tartott mesterkurzusokat Olaszországban. 

Virágh Endre végső nyughelye a budapesti Szent István-bazilika urnatemetőjében található, ahol feleségével, Piláth Margittal helyezték örök nyugalomra. 

Virágh András

Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2019. július 28-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.