Indián Szentháromság – Művészetével épített hidat a nemrég elhunyt Giuliani atya

Kultúra – 2021. január 27., szerda | 10:31

2021. január 10-én hunyt el John Battista Giuliani, aki indián környezetbe helyezett keresztény témájú alkotásaival vált ismertté.

Olasz bevándorlók gyermekeként látta meg a napvilágot 1932-ben Greenwichben (Connecticut). A New York-i Pratt Intézetben tanult képzőművészetet, azonban 1960-ban inkább a papi hivatást választotta, részben Thomas Merton a Hétlépcsős hegy című műve hatására. Tanult klasszikus irodalmat, teológiát, amerikanisztikát; tanított latint és más humán tárgyakat, például filmművészetet az egyházmegyei szemináriumban, a Fairfieldi Egyetemen és a Sacred Heart Egyetemen. 1976-ban megalapította a Benedictine Grange nevű szemlélődő szerzetesközösséget West Reddingben.

1990-ben kezdett újra festeni; ortodox ikonográfiát tanult egy orosz ikonfestő mestertől, majd elindult a saját jellegzetes művészi útján: amerikai őslakosokkal ábrázolva a jól ismert vallásos jeleneteket. Mint elmondta, mindig is nagy tisztelet élt benne az amerikai őslakosok kultúrája iránt, példaértékűnek tartotta, ahogy a természeti környezethez viszonyulnak, amelyről gondoskodni kell, nem kizsákmányolni – ami egybecseng a katolikus gondolkodással is. Egy Boldog Kateri Tekakwithát ábrázoló ikont ajándékozott Benedek pápának – aki később, 2012-ben szentté is avatta a mohawk nőt.

John atya lelkiismereti teherként élte meg mindazt, amit az amerikai őslakosok ellen elkövettek a kontinenst meghódítók. A kereszténység felvétele is sajnos sok esetben az őslakos kultúra elvesztésével is együtt járt – mutatott rá Giuliani atya.

Azzal, hogy keresztény szenteket őslakosként ábrázol, szerette volna kifejezni tiszteletét, és megmutatni, nagyra tartja hagyományaikat.

És hogy viszonyulnak mindehhez az indiánok, az őslakosok? Amikor a lakoták (sziúk) először látták Giuliani atya műveit, volt, aki sírt az örömtől; soha nem láttak még ilyen Máriát, ilyen Józsefet – ilyen Jézust.

Később megismerte Charles Chaput dél-dakotai püspököt, akinek édesanyja potawatomi indián, és aki támogatni kezdte őt, például megismertette a dél-dakotai lelkigyakorlatos házat üzemeltető jezsuitákkal. Az egyik ottani szerzetes megkérdezte, nem tudna-e egy Szentháromságot festeni, ami különösen nehéz teológiai téma az őslakosok számára. Így született meg egyik leghíresebb képe, amely az Atyát bölcs öregként, Jézust győztes harcosként, a Szentlelket pedig szent madárként, sólyomként ábrázolja.

A dél-dakotai Rosebud rezervátumban az oktatással foglalkozó Marlon Leneaugh, maga is lakota származású, megerősítette, mennyire megérintik az őslakosokat Giuliani atya ikonjai. „Hosszú időn át úgy tűnt, vagy katolikus vagy, vagy lakota, de nem lehetsz mindkettő” – mondta Lori Ericksonnak a Sojournersnek adott interjúban. – John atya képei hidat építenek efölött a szakadék fölött. Azt üzenik, hogy jogunk van az Egyházba hozni a saját kultúránkat, értékeinket és spiritualitásunkat.”

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás és fotó: IndigenousJesus.blogspot.com; JBGicon.com; Giulianifdn.org; USCatholic.atavist.com;

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria

Guatemalai angyali üdvözletLatin-amerikai őslakosok jelennek meg a József álma című képen.Lakota SzentháromságNavajo Jézus és a gyermekekA jó pásztor