Induljunk el mi is Betlehembe! – Adventi mesekönyvünk naponta segíti (nem csak) a gyerekeket

Ajánlóként álljon itt a kötet bevezetője.

„Kedves gyerekek! Most egy olyan történetet mesélek el nektek, amely sohasem történt meg. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy hazug történetről van szó. Csupán elképzeltem, milyen is lehetett akkoriban Palesztinában, amikor egy istállóban megszületett Jézus. Azon is elgondolkoztam, mi lenne, ha ma születne. Elképzeltem, hogy nemcsak az emberek, hanem az állatok is várták az Isten Fiát. Ami éppen eszembe jutott, följegyeztem. Sokan megtették ezt már előttem is. Legendának hívjuk az ilyen történetet, közülük jó néhány nagy költők tollából származik. Híres festők pedig megfestették Krisztus születését, ismerőseikről mintázták az arcokat, korhű ruhákba öltöztették őket.

Ha egy valóban megtörtént, régmúlt eseményt ily módon megváltoztatunk, akkor a történet már nem felel meg tökéletesen a valóságnak, már nem teljesen igaz, de jóval könnyebben el tudjuk képzelni, mert nem idegenekről szól, hanem olyan emberekről, mint te vagy én. Olyanokról, akik úgy beszélnek, gondolkoznak, úgy néznek ki, úgy öltözködnek, mint te vagy én. Könyvem főszereplője egy csiga. Nem állítom, hogy minden csiga öreg és bölcs, és azt sem, hogy kívülről tudja a próféták összes könyvét. Egyedül az én csigám ilyen.

Talán zavar majd, hogy történeteimnek nincsen vége. Minden iskolai dolgozatban kell lennie egy befejező mondatnak, hogy tudjuk, a történet így kerek, itt a vége, nincs mit hozzátenni. Nálam azonban hiányzik ez a mondat. Neked magadnak kell befejezned a történeteket. Azt hiszem, ez minden egyes gyerek szájából kicsit másképp hangzik majd. Így van ez az élet minden területén: amit az egyik mulatságosnak talál, azt a másik buta­ságnak tartja, a harmadik meg egyenesen unalmasnak. Ezért rád bízom, hogyan gondolod tovább a történetet.

Ha tudni szeretnéd, hogy történeteimben mennyi az igazság, üsd föl a Bibliát, és olvass utána! Egyet s mást meg is találsz benne. Az ökröt és a szamarat Izajás próféta első könyvében; a csillagjóst a napkeleti bölcsek történetében Máté evangélistánál; a pásztorokat, Máriát, Józsefet és a Kisdedet Lukács karácsonyi történetében. Csigát hiába keresel, nem fogsz találni, azt én találtam ki. De ki tudja, talán ő is ott volt. S amikor elérkezel az utolsó oldalra, már az én csigám is célba ér: eljött a karácsony…”

*

A történeteket Németh Marietta fordította, a rajzokat Bodonovich Márta készítette.

Fotó: Fábián Attila

Magyar Kurír