Istentől való az akarat, mely újraépíti a falakat – Szakrális terek címmel nyílt tárlat Budapesten

Hatalmas félgömb emelkedik ki a földből, tetején a Szent Koronával, és a jól ismert ferde kereszttel. Isaac Newton síremléke jut az ember eszébe, miközben azt a tablót nézi meg, amely Rainer Péter építész-belsőépítész tervrajzait, makettjeit, templomépítészeti elgondolásait tartalmazza. A rajzon igazi gömböt láthatunk, amelynek nagyobb része a föld alá tagozódik, több emelet mélységben. Mindenképpen rendkívüli látványt nyújt ez a figyelemre méltó építészeti megoldás. A tabló csak egy azok közül, amelyeket a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Interdiszciplináris Szakosztálya bemutatott az intézmény Andrássy úti székházában, pontosabban egy legalább százéves hatalmas bérház emeleti irodájában és kiállítótermeiben.

Szakrális terek címmel rendeztek kamarakiállítást, amelynek megnyitó beszédét Simonffy Márta, az MKISZ elnöke tartotta, majd Nemcsics Ákos, az Interdiszciplináris Szakosztály elnöke köszöntötte a vendégeket. „A tér, a naosz, a templom szolgálja a megtérteket, a keresztény közösséget, segíti a lelkiség valóságát és transzcendenciáját. A szent helyek az átlényegülés tereivé válnak. A szertartások, a vallási tanítás, a meditáció, az ima helye a templom, amely a közösséget szolgálja. A templom formavilága allegorikus elemekre épül, így válik az istentisztelet terévé, kultikus hellyé. A művészet segíti és szolgálja a Biblia érvényesítését és megjelenítésének lehetőségét. (…) Ezen a tárlaton a magyar egyházművészet léte és valóságának szerepe, fontossága mutatkozik be. Összekapcsolja a múlt építészetének, egyházművészetének megóvását szolgáló tényeket minden egyes tablóval és képpel” – hallhattuk Simonffy Márta megnyitó beszédében.

Szakrális, vagyis vallásgyakorlás céljára szolgáló épületekről, a templomokról van szó a kiállításon. Rainer 2005-ben tervezett gömbtemploma papíron maradt, a valóságban nem épült meg. Az építész többek között ezt írta erről: „Régóta foglalkoztat az ideális (ökumenikus) templom megtervezésének gondolata. Már a ’70-es évek végén csináltam ideálterveket, maketteket. Az elmúlt negyedszázad alatt sok szakrális teret készítettem. Ezek zömmel a II. vatikáni zsinat szellemében átalakított római katolikus templombelsők, liturgikus terek voltak, de akadt köztük református, evangélikus, görögkatolikus, nazarénus templom- és imaházbelső is. A mintegy hetven tervből tudtommal tizennégy valósult meg, természetesen kisebb-nagyobb eltérésekkel a tervektől. Jónéhány pappal, közösséggel, templommal hozott össze a sors.”

Az Andrássy úti kiállítás azonban korántsem csak Rainer terveiről szól. Az egybenyíló két terem hátsó falán, a fő helyen Bráda Tibor a dunaújvárosi Krisztus Király-templomba készült, 2019-ben átadott hatalmas méretű üvegablakainak fényképeit láthatjuk. Hiszen – ahogyan Nemcsics Ákos fogalmazott – a templomokat nem hozhatjuk el, viszont róluk fényképeket, tervrajzokat mutathatunk. Bráda Tibor festő- és üvegművész 90 négyzetméteres, csodálatos, színes ablakai a kiállított reprodukciókon is remekül érvényesülnek.

Egy másik tablón Mújdricza Ferenc terve, a hévízi Nyolc boldogság hálaadó kápolna, 2013-ból – csupa fantázia, organikus alkotás; kupolája olyan, mint egy éppen összezárult virág.

Prokopp Mária művészettörténész szakvéleményében azt írta 2018-ban: „Örömmel látom Mújdricza Ferenc építész tervét, amely az aranymetszés törvényeit követve biztosítja a belépő számára a megnyugtató légkört, amely a gyógyuláshoz és a relaxációhoz a legbiztosabb elindulást jelenti. Ez után következik a lelki megnyugvás és kapcsolatteremtés a Teremtő Istennel, akinél egyedül meglelheti az ember a BOLDOGSÁGÁT, amit a keresztény ember számára a Nyolc Boldogság foglal össze. Mújdricza Ferenc terve ezt a gondolatot jeleníti meg, kiegészítve a Kozmoszt idéző Zodiákus jegyekre utaló kupolával, amely egyben a Hévízi-tó jelképét, a tavirózsát, az újjászületést jelképezi. Ezen kupolán áradna be a FÉNY, az ember lelkét megvilágosító ERŐ, amely ugyancsak a gyógyulást, az újjászületést segítő tényező.”

A kiállításon festményeket is láthatunk, hiszen a tárlat interdiszciplináris, vagyis több tudományt, szakterületet érintő szándékkal készült. Sőt hozzátehetjük, ahogyan Nemcsics Ákos mondta: az építészet itt most a festészet oldaláról közelítve mutatkozik meg. Jól példázzák ezt Nemcsics Antal festőművésznek, a Budapesti Műszaki Egyetem 2019-ben elhunyt egykori tanárának a kiállításon látható freskótervei, rajzvázlatai.

Gábor Mária Éva Űrbarokk című képe a science fiction világát idézi rendkívüli erővel; Koppány Attila merész színvilága, spirituális geometriája, elvont, gondolkodásra késztető képei, mint például a Jákob létrái, figyelemre méltó, modern felfogású alkotások.

Semmiképpen sem feledkezhetünk meg Mester Éva restaurátor művész, színdinamikai szakértő dokumentációjáról, A középkori templomi freskók színalkalmazása Erdélyben a Szent László király-ábrázolásokban című tablójáról. A homoródkarácsonyfalvai unitárius templom freskóinak színdinamikai elemzését olvashatjuk és láthatjuk Mester Éva szakavatott elemzésében. Megtudhatjuk például, hogy a sötét és telt színeket jobban kedvelték, mint a világos és tört színeket; a meleg színeket előnyben részesítették a hidegekkel szemben.

„A fundamentum Istentől való, / És Istentől való az akarat, / Mely újra építi a falakat. / Jönnek majd újra boldog építők, / És kiássák a fundamentumot, / S az erkölcs ősi hófehér kövére / Emelnek falat, tetőt, templomot” – olvashatjuk a kiállításon Wass Albert idevágó szavait.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír