Jézus él és velünk van

A tanúságtevők szinte mindegyike kapott több-kevesebb vallásos nevelést gyermekkorában, de egy idő után elfordultak Istentől, vagy közömbösek lettek. Előfordult, hogy vádolták Istent, miközben azt szerették volna, hogy „egy csettintéssel” oldja meg minden gondjukat. Voltak, akiket személyes tragédiák, közvetlen hozzátartozóik halála fordított a Teremtő ellen; vagy a rögzült bűntudat, amikor az ember úgy érzi, hogy még az Isten sem bocsáthatja meg az általa elkövetett bűnt. Másokat az ateista, materialista környezet befolyásolt, megint másokat az elfoglaltság, mondván, hogy nincs idejük Istenre. Az Úr azonban türelmes, kegyelme valóban végtelen, és a legváratlanabb pillanatokban nyúl az ember hóna alá, akkor is, ha a teremtmény már minden kapcsolatát elvesztette Teremtőjével.

A tanúságtevők egyöntetűen vallják, hogy Isten kegyelme mindvégig ott volt velük, a legkilátástalanabbnak látszó helyzetekben is. Nagyon lényeges intelem, hogy a gonosszal nem szabad szóba állni, mert „mindenféle ötleteket, cselszövéseket, sugallatokat ad”. Erre mutat rá a riportokat készítő Bajcsi Tibor is: a mindennapi életünkben gyakran előfordul, hogy a különböző démoni cselvetések, amelyek különböző formát vesznek fel, „kétségbeesés, fájdalom, büszkeség vagy szellemi fogság, szenvedélybetegség vagy valami egyéb”, annyira be tudják tölteni az ember szívét, hogy már nem tudja befogadni Krisztus kegyelmét, amely meggyógyítaná és szabaddá tenné. Sok ember nem az isteni kegyelemre figyel, hanem valami másra. A riporter felidéz egy esetet: egy hölgynél daganatot állapított meg az orvos, műtét előtt állt. Háromszor kértek rá áldást, de nem történt javulás. Ezután Bajcsi Tibor határozottan rászólt, hogy mondjon ellene a démoni cselvetéseknek, rendelje alá magát Krisztus akaratának, kegyelmének. Ezt követően egyetlen áldástól ötven százalékkal csökkent a daganat mérete, két perc alatt. Ugyancsak Bajcsi Tibor figyelmeztet az élő hitre térés fontosságára: ez azt jelenti, hogy nemcsak reménykedem Istenben, hanem hittel fogadom el a jelenlétét az életemben. „Nyíljunk meg az Ő jelenlétére, hogy teljes legyen az életünk.”

Kiderül a kötetből az is, hogy fel kell és el kell ismernünk: vannak az életünkben olyan helyzetek, kerülhetünk olyan mélyre, hogy egyedül nem tudunk kiemelkedni. Ha viszont Istenbe kapaszkodunk, Ő biztos, hogy segíteni tud. Óriási szerepe van ennek felismerésében a közösségnek, így a könyvben kiemelten említett Élet a Lélek nevű, sepsiszentgyörgyi imacsoportnak, amely évente kétszer kilenchetes tanfolyamot tart a keresztény életről.

Fontos, hogy merjük rábízni magunkat Isten kegyelmére, szánjunk időt arra, hogy meghalljuk sugallatait. Ne a magunk erejében, hanem Istenében bízzunk, az életet adó forrásból, Krisztusból merítkezzünk. Ha pedig konfliktusaink támadnak másokkal, ahelyett, hogy a másikat hibáztatjuk, nézzünk először magunkba, hogy mi mit rontottunk el. Elképzelhető, hogy a másik ember azért cselekedett nekünk nem tetsző módon, mert a magaviseletünkkel kiváltottuk azt. Ekkor ettől a magaviselettől meg kell szabadulnunk ahhoz, hogy ő változni tudjon.

Ahhoz, hogy a sötétségből eljussunk a fénybe, alapvető az imádság, csendes ima, templomba járás, zarándokolás, kilencedek, virrasztás, az értünk elmondott egyéni vagy csoportos imádságok is.

A kötetben olvasható tanúságtevésekből világossá válik, hogy a világ legnagyobb problémái abból fakadnak, hogy sok teremtmény nem gondolkodik el Istenről, mert nem lát tisztán vele kapcsolatban. Csodálattal adózunk a technika, a tudomány szédítő eredményeinek, Istent pedig kihagyjuk az életünkből.

A kötethez Katona István, az Emmausz Közösség lelkiatyja írt előszót, kiemelve: szabadságunkban áll Isten kegyelmének elfogadása és elutasítása is. Jó lenne, ha életünk kezdetétől halálunkig Jézus Krisztus hűséges követői lennénk, de „nem baj, ha kimaradt néhány év vagy évtized, Jézus irgalmas Szíve visszafogad bennünket. S akár negyven- vagy ötvenévesen is megtapasztalhatjuk a Szentlélek tüzét.”

Jézus él és velünk van
Marana Tha, 2019

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír