Karl Frielingsdorf: Istenképek – Ahogy beteggé tesznek, és ahogy gyógyítanak

Karl Frielingsdorf arra biztat és bátorít bennünket, hogy az Istenről alkotott saját, sokféle elképzelésünkkel szembesüljünk, amelyek legtöbbször a gyermekkorban gyökereznek. Csak a tudatos szembesülés teszi lehetővé, hogy felszínre kerüljenek egyes torz, megbetegítő elképzelések, másrészt, hogy felismerjük az igazi Istent, akit Jézus kinyilvánított számunkra, és akihez – benne és általa – szeretettel viszonyulhatunk. A könyv írójának teológiai és pszichológiai szempontból alapvetően fontos kijelentése, hogy bár egyes szempontokat és a „mozaikkövek” egész sorát felismerhetjük, és megfoghatóvá tehetjük, az istenkép tartalmában és a maga teljességében az ember, a legfőbb teremtmény számára felfoghatatlan és nem megragadható.

A jezsuita professzor a tanácsadói és lelkipásztori gyakorlatból merített élettörténetek alapján megállapítja: a büntető „Bíró-isten” és a „Halál-isten” mellett leggyakrabban a „Könyvelő-isten” és a „Hajcsár-isten” képe bukkan fel. Először bemutatja ezt a négy démonikus istenképet, majd a keresztény kinyilatkoztatás megfelelő, gyógyító és felszabadító istenképét: az irgalmas és szerető Istent, az élet Istenét, a Jó Pásztort és a termékenység Istenét.

A büntető Bíró-isten szorongás- és félelemkeltő „Szuper-isten”, akit félnünk és szeretnünk kell, bár ez a két dolog kizárja egymást. Egyik változata a szigorú és mindenható „Apa-isten”, aki gyermekei fölött korlátlanul rendelkezik. Az ilyen apa istenképek hátterében legtöbbször a gyermekkori saját apakép szerepel modellként. Akikben negatív élmény él az apjukkal szemben, rendszerint problémás kapcsolatot alakítanak ki az Atyaistennel, amelyet szorongás és bizalmatlanság jellemez, és „rabszolga engedelmességre” vezet, amely végül is a tekintélybe vetett hithez, a felsőbbségben való gondolkodáshoz és az önmagáért vállalt felelősség hiányához vezet. A szorongást és rémületet keltő, büntető és kérlelhetetlen démoni istenképpel az igazi Isten képe állítható szembe, „az irgalmas és szerető” Atyaisten, ahogy az kiviláglik a tékozló fiú történetéből (Lk 15,11–32). Ez az Isten szeretetből szabadságot biztosít gyermekeinek, annak a kockázatával is, hogy az otthont elhagyva távoli földekre merészkednek, és elherdálják örökségüket. Ő azonban tárt karokkal várja őket, amelyek nem büntetnek, hanem áldást osztanak. A tékozló fiak tévútjaik miatt úgyis megbűnhődtek már. Az Atya érzékeltetni akarja velük, hogy „az a szeretet, amelyre görbe útjaik folyamán vágyakoztak, mindig megvolt, jelen van és részükre mindig is jelen lesz”.

A második gyakori démoni istenkép a Halál-isten. A szerző kutatásainak tapasztalatai alapján rávilágít: akinek léte már az anyaméhben is élet és halál között ingadozott, akinek szülei a halálát kívánták, akit halálra szántak, vagy akinek halálát kérték, tudattalanul is a halál árnyékában él tovább. Egyesekben a halálfélelem olyan mélyen beivódott, hogy az élet iránti vágyukat csak a haláltól való félelem helyzetében képesek megtapasztalni. Ezekben a pillanatokban a démoni Halál-istenbe kapaszkodnak, hogy csak még egyszer irgalmazzon nekik, miközben rémülten reszketnek és szoronganak. A nem kívánt gyermekek álmaiban később sokszor tükröződik halálfélelem: halálos fenyegetettség, üldözési jelenetek menekülési lehetőség nélkül, sírhalmok, sötét szakadékok, kivégzési jelenetek. Ám aki képes megszabadulni a Halál-istentől, az előbb-utóbb rátalál az élet igazi Istenére. Sok embernek egy teljes életre van szüksége ahhoz, hogy hinni tudjon a keresztségben Istentől kapott életígéreteknek, és alkalmazza azokat saját életére. Jézusnak Istenből fakadó életét a halál végül is nem tudta kioltani, „az ugyanis a földi halált követően is létezik, amennyiben Jézus az életét teljesen Isten életáramába helyezi, amelynek kezdete és vége is Istenben rejlik.”

A harmadik démoni istenkép a Könyvelő-isten, akit úgy jellemezhetünk, mint egy fenyegető felügyeleti szervet, „A nagy testvér ügyel téged”, mint „pedáns Törvény-istent, kellemetlen besúgót, erkölcsi házőrző kutyát, a világ rendőrét, mint adósok istenét”. Kapcsolatba hozhatjuk a kérlelhetetlen Bíró-istennel, aki végrehajtja a felrótt gaztettekért és vétkekért kijáró büntetést. A juhairól szeretettel gondoskodó Jó Pásztor istenképe válthatja le ezt a démonikus istenképet. A Jó Pásztorhoz fűződő bizalmas kapcsolatot a 23. zsoltár írja le: „Az Úr az én pásztorom / Nem szenvedek hiányt / Zöldellő réteken legeltet. / A nyugalom vízéhez terel / és felüdíti lelkemet.”

A látszólag jóságos Teljesítmény-istenben éppen a túlzott követelődzés démoni. Az önmagában értékes teljesítményeken belül túlzásokra csábít, mivel nála csak a teljesítmény számít, nem pedig az emberek lehetőségei és határai, akik a teljesítményt nyújtják. Ezzel tönkreteszi az embert, aki abban a hitben él, hogy az önmagát meghaladó teljesítménnyel Isten akaratát teljesíti. Akit az ördög közvetlenül nem tud rosszra csábítani, azzal vezeti tévútra, hogy mértéktelenül cselekedje a jót. A termékenység Istene az, aki a Hajcsár-istent rendreutasíthatja és a lényeget világossá teheti. A teljesítmény önmagában nem cél, ugyanakkor a termékenység Jézus küldetésének és azoké is, akik őt követik, kimondott célja. A termékenységről szóló példázatok (mustármag, a búza és a konkoly, a különböző talajba hulló vetőmag, a szőlőtő és a vesszők) magukban foglalják az ember teljesítményét, a növekedésben és az események menetében az Istenre hagyatkozást is. A termékenység Istenének elfogadása azt is jelenti, hogy a növekedésre türelemmel időt kell hagyni.

A könyv szerzője kiemeli, hogy a termékenység Istene más mércét alkalmaz, amelyet leginkább a hegyi beszéd ír le. Minden embernek megvannak a személyes adottságai és lehetőségei, amelyeket megfelelő erő igénybevételével kamatoztatni tud. Itt nyilvánul meg a keresztény alapelv: Istentől ingyen kaptunk mindent, és ő soha nem tesz próbára és vár el tőlünk erőnkön felül.

Karl Frielingsdorf: Istenképek – Ahogy beteggé tesznek, és ahogy gyógyítanak
Szent István Társulat, 2020
Fordította: Tringer László

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír