Keltsd életre a templomodat! – Utasi Abigél Kincső, Jászberény

Kultúra – 2018. július 12., csütörtök | 19:52

Meseíró-pályázatunkkal arra hívjuk a gyerekeket, hogy Berg Judit „A holló gyűrűje” című meseregénye nyomán keltsék életre a templomukban szereplő ábrázolásokat. A legszebb meséket megjelentetjük. Most Utasi Abigél Kincső meséjét olvashatják.

Miről mesél a jászberényi Nagyboldogasszony Római Katolikus Főtemplom harangja?

A Jászság fővárosában, Jászberényben élünk. Itt láthatod az otthonunkat.

Hárman igaz barátok vagyunk: Szent Péter szoborbarátommal és az orgonával, a hangszerek királyával. Engem harangnak öntöttek és Boldogságos Szűz Mária nevére kereszteltek. Titkot őrzünk, mert éjjelente... de ne szaladjunk ennyire előre. Következzen a bemutatkozás.

Szent Péter, a legyőzhetetlen, a „szikla”, a pásztor, akinek az Úr „a mennyek országának kulcsait” adta.

Következzen muzsikustársam, az orgona. 2800 sípjából gyönyörűen száll az ének. Szerintem ő a hangszerek királya. Csak a templomban szabadul fel hangjának minden szépsége, harmóniája.

Ő az Egyház muzsikája, hangszere, az Isten dallama, akinek segítségével az Ige lelkünkben is dalol. Én hívlak a templomba, a szél messzire viszi mélyen rezgő, tekintélyes, de mégis dallamos hangom, orgonatársam pedig imára kulcsolja kezed, dallamával vezeti a misén szíved, és hangjával kíséri hangod.

Magamról mit is mondjak? A toronyban összesen hárman lakunk. Szent Orbán nevét kapta lakótársam. Legkisebb társunk most pihen, őt úgy hívjuk, Lélekharang. Mint már említettem, engem a Boldogságos Szűz Mária nevére kereszteltek. Nehéz vagyok, 1257 kilogramm.

Hiszed vagy sem, hangomra a nap kisüt és eloszlanak a felhők.

Ady Endre költőnk szavait is lelkesen harangozom, hallgasd csak:

„Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kisfalumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.”

Arany János sorait is szívesen viszem hírül, búgom a városnak: 

„Zendűl, kondul szent harangszó, 
Csengve, búgva messze hangzó: 
»Imára! imára!«”.

* * *

És van egy közös titkunk. Minden éjjel, éjfél után 1 órakor életre kelünk. Péter öregapóvá, az orgona orgonasípfiúvá, én pedig haranglánnyá változom és segítünk azokon, akiknek szomorúság nyomja a szívét. Erre a történetre úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna.

Az esti szentmisén három hosszú barna hajú, szép ruhába öltözött, csendes és szomorú szemű kislányt láttunk. Három testvért. Az édesanyjukat az angyalok nemrégiben kísérték az Atyához. Anyukájuk a földi életet itt hagyta és az égiekben folytatta útját. A kislányoknak nagyon hiányzott az édesanyjuk. Sokat imádkoztak, beszélgettek és tudták azt is, hogy az anyukájuk a legjobb helyen van a mennyországban, de a szívük sokat gondolt rá. Ezen az éjjelen úgy határoztunk, hogy meglepjük őket valamivel, hogy mosolyt csaljunk az arcukra. Alig vártuk, hogy hajnali 1 órát mutasson az óra, mert ilyenkor kibújhatunk élettelenségünkből. Amikor ez megtörtént, már indultunk is. Tudtuk, hogy a templomkertben három árva kiscica nyávog keservesen, keresik a szüleiket, de nem találják. Őket vittük el a három szép kislánynak. A legnagyobb lánynak a fekete-fehéret, a középsőnek a cirmosat, a legkisebbnek pedig a bolyhos szürkét. Még láthattuk, ahogyan a lányok kijönnek az ajtón és magukhoz ölelik a macskákat.

Sietnünk kellett templomi otthonunkba, mert 3 órakor visszaváltozunk, bárhol is járjunk. A következő éjjeleken visszajártunk megnézni a lányokat. Megfigyeltük, hogy a fekete-fehér macskát a fényképek, a cirmosat a néptánc, a szürkét pedig a fodrászat, a frizurák érdekelték. A kislányok örültek a cicák különleges tulajdonságainak. Az egyik éjjel azonban hiába kerestük a cicákat a lányok szobájában, nem találtuk. Bizony, elszöktek. Péter rögtön tudta, hogy hová mehettek. Te is sejted? A fekete-fehér macska a fényképészhez, a cirmos a néptánctáborba, a szürke pedig a fodrászatba. Igyekeznünk kellett, hogy időben megtaláljuk őket és visszavigyük gazdáikhoz, ami végül sikerült. Szerencsére a három testvér éppen akkor kereste a cicákat, amikor mi az ajtó előtt letettük őket. Azóta többször is visszamegyünk a három kislányhoz, amiről ők persze nem tudnak. Nem láthatnak, hiszen emberi szemmel láthatatlanok vagyunk. Látjuk, hogy mindennap imádkoznak, beszélgetnek, szeretettel segítenek másoknak és hallottuk, ahogyan kérték az őrangyalaikat, hogy meséljék el az édesanyjuknak, hogy cicabarátra leltek. Majdnem elárultuk magunkat, mert az érzelmes percek meghatottak minket, Péter leejtette a kulcsot a kezéből, az orgonasípfiú fújta az orrát és néhány dallam folyt ki belőle, míg az én szívem harangként kondult meg. Szerencsére a lányok és a cicák nem hallották meg hangjainkat.

Azért meséltem el történetünket, hogy megtudjátok, éjjelente, mikor mindenki mélyen alszik, bizony csodás dolgok történnek. Most nappal van. Szent Péter szoborként figyel, az orgona éppen éneket zeng, én pedig most fejeztem be a misére hívást, harangnyelvem lassan megáll. De éjjel újabb útra indulunk – ki tudja, lehet, hogy éppen hozzád...

Utasi Abigél Kincső, 10 éves 
Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola, Jászberény

Keltsd életre a templomodat! – Meseíró-pályázat gyerekeknek

Berg Judit A holló gyűrűje címmel meseregényt írt gyerekeknek a Mátyás-templomról. Arra hívunk, hogy olvasd el a könyvet, és ennek mintájára keltsd életre a templomodban szereplő ábrázolásokat (festményeket, szobrokat, domborműveket…). A holló gyűrűje című regény (Ecovit Kiadó Kft., 2017) történetének szereplői a Mátyás-templomot díszítő alakok, amelyek a mesében éjszakánként életre kelnek, és kalandok sora vár rájuk: megelevenedik Bodza, a királysírt őrző kőkutya, a szélkakas, a galamb, a bagoly, a béka, a gorgók, a sárkányok… Ezek az éjszakánként megelevenedő lények csak akkor változhatnak vissza, ha időben megtalálják a viharban eltűnt gyűrűt, amelyet a Menyasszony-torony tetejét díszítő holló tartott a csőrében.

Arra hívunk, hogy az írónőhöz hasonlóan barangold be a templomot, ahova jársz, a pincétől a padlásig, fedezd fel rejtett kincseit. Keresd meg a neked legkedvesebb ábrázolásokat, lehetnek szentek, angyalok, állatok, növények, bármi, ami megtetszik – és képzeld el, mi történne, ha ezek az alakok életre kelnének.

Korhatár: 6–14 év

Terjedelem: legfeljebb 5000 karakter

Beküldési határidő: szeptember 30. (Folyamatosan várjuk a meséket, a legjobbakat közben megjelentetjük.)

A meséket az mk@katolikus.hu címre várjuk.

A pályázat mellé írd oda nevedet, életkorodat, osztályodat, városod és templomod nevét. Örülünk, ha fotót is küldesz a templomról, a megelevenedő alakokról.

A legjobb három mese szerzőjét könyvjutalomban részesítjük. A legjobb meséket folyamatosan megjelentetjük a Magyar Kuríron, néhány mese helyet kap az Új Ember hetilapban is.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria