Képes album jelent meg a száz éve meghalt Boldog IV. Károlyról

Kultúra – 2022. május 17., kedd | 18:30

A Szent István Társulat ünnepi könyvhete alkalmából került sor május 16-án, hétfőn este a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében a Károly 100. Császár és király című könyv bemutatójára és a Koronázás és lakoma című kamarakiállítás megnyitójára. Az eseményen az 1922-ben Madeira szigetén harmincöt évesen elhunyt Boldog IV. Károly utolsó magyar királyra és osztrák császárra emlékeztek.

Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos igazgatóhelyettese köszöntőbeszédében kiemelte: kevés olyan nemzet van, amely azzal dicsekedhet, hogy az első királya szent, az utolsó pedig boldog. IV. Károly rövid ideig uralkodhatott, elképzeléseiből csak kevés valósulhatott meg, de az utókor nemcsak a tettei, hanem a szándékai szerint ítéli meg az embert.

IV. Károly politikusként nem tudta elérni a céljait, de megpróbált úgy élni, hogy a földi élet végén a Jóisten oda szólítsa őt, ahová az igaz embereket.

A kötetet Lengyel Beatrix, a múzeum történeti fényképtárának vezetője mutatta be. Elmondta: régóta dolgozik együtt Kovács Gergellyel, a Károly Király Imaliga magyar tagozatvezetőjével, akiben erős az elkötelezettség, hogy Károly királlyal mint igaz emberrel is foglalkozzon, aki a béke ügyének szentelte az életét, másrészt pedig rendkívül fontos volt számára a család. A fotótár-igazgató felidézte, hogy tavaly elkészült a Károly király című interaktív blogkönyv fiataloknak, és ennek kapcsán felmerült: a történeti fényképtárban több száz felvételt őriznek, amely Károly király életét mutatja be, illetve a gyermekeiét az ő korai halála után. Így született meg ez a könyv, amely a képek segítségével közel hozza a királyt az emberekhez. Látjuk például Károlyt, amint ölébe veszi a gyermekét. A könyvet lapozgatva az olvasó felismerheti: nemcsak uralkodó volt, hanem egy olyan életet élő ember, aki kiérdemelte, hogy halála után az Egyház boldoggá avassa, és meginduljon a szenttéavatási eljárása is.

Lengyel Beatrix összehasonlította első és utolsó királyunkat, Szent Istvánt és Boldog IV. Károlyt. Kifejtette: államalapító királyunk erőteljes, erőszakos uralkodó volt, akinek minden tettét az vezérelte, hogy ez az ország megszülessen, megmaradhasson, hosszú távú békét akart teremteni. Károlyt ugyancsak a békevágy vezette, de borzasztó nehéz helyzetben volt, ráadásul mindössze két év adatott meg neki arra, hogy ezt megvalósítsa. Négy év múlva pedig, nagyon fiatalon, harmincöt évesen elhunyt. Sorsa tragikus volt: beleszületett egy hatszáz éves uralkodói családba, de nem ő volt az első számú trónörökös, akit erre a feladatra felkészítettek. Külső tragédiája mellett azonban belső hite töretlen maradt. A kötetben szereplő képek válogatásánál pontosan ezt a momentumot szerették volna megragadni. Céljuk az volt, hogy ne csak a koronázásról készült fényképek kerüljenek bele a könyvbe, hanem például az is, amikor meglátogat egy hadikonyhát. A tömeg közepén láthatjuk őt: testtartásából ítélve mindenkire odafigyel, miközben nyomorúságosan, szegényesen öltözött emberek veszik körül. Látszik rajta, hogy érdekli, szívén viseli sorsukat. Ugyanez a mentalitás jellemzi, amikor családja körében látható, szeretet sugárzik belőle, és Zita királynéból is.

A könyvbemutatót követően Szerdahelyi Csongor, az este házigazdája, az Országút című kulturális, közéleti magazin főszerkesztője beszélgetett Erőss Rékával, az Egyesület Zita Királyné Boldoggá Avatásáért vezetőjével; Kovács Gergellyel, a Károly Király Imaliga magyar tagozatvezetőjével, a Mindszenty Alapítvány hazai képviselőjével és ifj. Bertényi Iván történésszel, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatójával.

Ifj. Bertényi Iván Károly királyról írt tanulmánya is megjelent az új kötetben. A történész kifejtette:

voltak olyan konfliktushelyzetek, amelyekben Károly elbukott; nem emberként, nem erkölcsileg, hanem a politika nagyon kemény vastörvényeinek következtében.

Egy politikusnál, vezetőnél – a császár vagy király legfőbb vezetője egy monarchikus államberendezkedésnek abban az időben – nemcsak a jó szándék, a felkészültség, hanem a lehetőség is döntően meghatározza, hogy eredményes, sikeres lesz-e a politikai, e világi tevékenysége, ami természetesen egészen más mérce, mint amit az Egyház vizsgál a boldoggá-, illetve szenttéavatási procedúra során. Amikor Károly egy szörnyű világháború harmadik évében trónra került, már olyan mechanizmusok szabadultak el, melyek miatt egyszerűen tehetetlen volt. A jó szándéka, a békeszeretete, a törekvése, hogy a háborúban sokat szenvedett alattvalói helyzetén könnyítsen, a kortársai számára is nyilvánvaló volt, nem gyűlölte senki, mert nem volt oka erre. Azért, mert kudarcot vallott politikusként, és nem tudta megmenteni a birodalmát, eredménytelen maradt a békevágya, és képtelen volt a világháború borzalmaitól mentesíteni alattvalóit és a többi nemzetet, senki nem hibáztatta, mindenki tisztában volt azzal, hogy nem ő tehet erről. A jó szándéka, elképzelései viszont a legpozitívabb színben tüntették fel a háborús nemzetek vezetői közül, amit bizonyít, hogy bár a magyar parlament 1921-ben hivatalosan is trónfosztottnak nyilvánította Károlyt, a húszas években utakat, közterületeket, intézményeket neveztek el róla.

Szerdahelyi Csongor emlékeztetett rá: a politikusok védőszentje Morus Tamás, aki maga sem volt túlzottan sikeres, hiszen VIIII. Henrik angol király kivégeztette. Mit mérlegelt a Szentszék Károly boldoggá avatásakor, mi volt benne különleges, amit méltónak talált II. János Pál pápa, aki 2004-ben emelte őt oltárra? A moderátor kérdésére Kovács Gergely kifejtette:

a Katolikus Egyházban nagyon sok sikertelen uralkodó, pápa van a boldogok és szentek között.

A magyar Salamon királyt például boldogként tisztelik, még ha hivatalosan nem is avatták boldoggá. Említhetjük a franciák királyát, IX. Szent Lajost is, aki az egyik legsikertelenebb keresztes hadjáratot vezette, még fogságba is esett. Vagy ott van IX. Piusz pápa, aki elvesztette az Egyházi Államot, a Vatikán foglya lett, mégis a kanonizáltak között van. Kovács Gergely okleveles posztulátor szerint IV. Károly az a keresztény férfi, aki a hitét és a szeretetét csodálatosan gyakorolta a mindennapi életében, hitvestársat választott magának szerelemből, nevelte a gyermekeit, megadta nekik azt, ami neki nem adatott meg a családi életében. A vasárnapi evangéliumban Jézus az utolsó vacsorán azt mondja tanítványainak: „Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást!” IV. Károly eldöntötte, hogy nemcsak a hozzá hasonlókat akarja szeretni, hanem mindenkit.

Kovács Gergely emlékeztetett Károly király második visszatérési kísérletére – mellette állt a Dunántúl katonasága, a siker szinte biztos volt. Ehhez minél előbb Budára kellett volna érnie, a királyi palotába. Ő azonban indulás helyett misét hallgatott a biatorbágyi vasútállomáson. Aztán eldördültek a puskalövések, néhány fiatal meghalt, és leállította a hadműveletet, mert véráldozat árán nem akart visszakerülni a trónra. Kiélezett történelmi helyzetekben politikai szempontból az lett volna a helyes cselekedet, ha vállalja a budaörsi csatát, utána felmegy Budára, Horthy Miklós nem támadta volna meg a Várat a megkoronázott király ellenében. Károly azonban nem így döntött, és

ezért avatta boldoggá az Egyház, mert meghozta azt az életdöntést: egyetlen ember halála sem éri meg az ő királyi hatalmáért, sikeréért.

A jóság és a szeretet mellett döntött, pedig ezzel bizonytalanná és nehézzé vált saját családjának élete is.

Erőss Réka, az Egyesület Zita Királyné Boldoggá Avatásáért vezetője elmondta:

ma a házasság intézménye nagy támadásoknak van kitéve, ezért Zita királyné rendíthetetlen, mély hitét, példamutató házasságát szeretnék a mai fiatal családanyáknak, feleségeknek bemutatni.

Zugligeten, a Szent Család-plébánián családanyák, feleségek havi rendszerességgel összegyűlnek rózsafüzért imádkozni. Zita tizenegy évig élt boldog házasságban férjével, a legnehezebb időkben is kitartott mellette. Nyolc gyermekük született, az utolsót már Károly halála után, özvegyként, madeirai száműzetésében szülte meg. Viszontagságos életét végig fekete ruhában, gyászban, férje örök hű társaként élte, 1989-ben halt meg, kilencvenhét éves korában. Az általa képviselt értékeket a mai világban már sajnos nagyítóval kell keresni, ezért is szeretnének az imacsoportjukkal a fiatal feleségeknek és családanyáknak példát mutatni. Budapesten már több helyen létrejöttek az imakörök és hasonlóan Szombathelyen is.

Az est zárásaként Gödölle Mátyás, a múzeum történelmi képcsarnokának vezetője bemutatta a teremben látható kamarakiállítást, a hónap kincsét: az eltűntnek hitt koronázási festményeket.

A Károly 100. Császár és király című könyv szerkesztője Kovács Gergely, képszerkesztője Lengyel Beatrix, munkatársuk Nagy Brigitta. Az előszót Erdő Péter bíboros, prímás írta.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria