Kézikönyv elszánt túlélőknek – Gondolatok Lányi András új könyvéről

Életmódmagazinok bulvárinterjúinak visszatérő kérdése, hogy ha csak egyetlen könyvet vihetnénk magunkkal egy lakatlan szigetre, melyik lenne az. A válaszok többnyire világlátástól, meggyőződéstől vagy éppen a pillanatnyi kedvtől függenek, ám sajnos úgy tűnik, hamarosan a gyakorlatban is kipróbálhatjuk az ötleteinket. A lakatlan sziget ugyanis napjainkban immár nem egy távoli, egzotikus kép, hanem egyre sebesedő Földünk maga, melynek gazdag élővilágát, természeti kincseit és éltető erőforrásait eszeveszett sebességgel pusztítjuk. Lányi András író, filozófus legújabb kötete, a Bevezetés az ökofilozófiába nehéz olvasmány: egyszerre megrendítő és megvilágosító.

Megrendítő, mert szemernyi öncsalás nélkül mutatja be az emberi tevékenység önnön szülőbolygójára tett tragikus hatását.

Számok, statisztikák, grafikonok nem sorakoznak a kötet lapjain, ezek manapság, a közbeszéd részévé vált klímapara, valamint a számtalan öko-, vegán- és mindfulnessdivat korában már könnyen elérhetők a világhálón. Szerzőnk ehelyett a kötet elején rámutat néhány olyan alapösszefüggésre, melyeket nem holmi titkos háttérhatalmak, hanem gátlástalanul profitorientált társadalmi berendezkedésünk eresztékei takarnak el előlünk. Lehet-e egy véges rendszeren belül végtelen mértékben növekedni? Haladásnak nevezhető-e az anyagi javak és a pénzért megvásárolható élmények pazarló halmozása?

Létezik-e fenntartható fejlődés? S az igazi, a lényegbevágó kérdés: mi a jó élet?

Merész felvetés ókori görög filozófusokat citálni a 21. század borús hajnalán, talán mert azt a képzetet keltheti, hogy Európa gondolkodásának közbülső szakaszait figyelmen kívül hagyjuk. De hát épp erről van szó: embervoltunk következetes újrafelfedezésére és újrafogalmazására volna szükség. Az idő azonban szorít, ezt a szaporodó jelekből is láthatjuk: sokasodó helyi konfliktusok és világjárvány, növekvő nélkülözés és természeti katasztrófák, politikai radikalizálódás és tömeges elzárkózás. Van-e egyáltalán közös megoldás?

A szerző ezen a ponton önkéntelenül is személyesebb hangra vált, hiszen az ökológiai gondolatot immár három évtizede képviseli. A környezetvédő mozgalmak, ökopolitikai szerveződések tanulságai pedig a kötet talán legizgalmasabb részét képezik: Lányi András komoly megvilágosító erővel, hatásosan érvel amellett, hogy a mindennapi életünket felforgató ökológiai válságra adott közösségi válasz keresztbemetszi az évszázadok óta jól bejáratott(nak tűnő) konzervatív, liberális vagy baloldali meggyőződéseinket.

Unokáink védelme ugyanis nem lehet politikai hatalomtechnika tárgya. Ez erkölcsi döntés, amiből aztán a különféle cselekvésmódok levezethetők, gyakran változatos világnézetű emberek együttes részvételével.

A lassan halódó, méreteiben még most is rémisztően gigantikus rendszer azonban nem adja magát egykönnyen; figyelemre méltó az európai (és a magyar) környezetvédő kezdeményezések látszólagos kudarca, ami általában nem az elkötelezettség, a nyilvánosság vagy a megfelelő eszközök hiányából fakad. A másként gondolkodók létükkel mélységesen materialista társadalmi berendezkedésünk alapértékeit kérdőjelezik meg.

A kötet egyfajta ínyencségként röviden kitér arra is, milyen szellemi eredményeket ért el az ökológiai gondolkodás az elmúlt félévszázad során: szó esik az etikának a globalizációban megváltozott szerepéről, az európai modernitás kritikájáról, a természet erkölcsi értékéről, perszonalizmusról, mélyökológiáról és ökofenomenológiáról egyaránt. A vékony, ám annál tartalmasabb könyv különös értéke az összefogott fogalmazásmód, mely nem enged a szellemi igényességből, ám közérthető módon nyitogatja olvasójának elméjét egy régi, már-már elfeledettnek tűnő vívmányra: az árnyalt gondolkodásra.

Életmódmagazinok bulvárinterjúinak visszatérő kérdése, hogy ha csak egyetlen könyvet vihetnénk magunkkal egy lakatlan szigetre, melyik lenne az. A környezeti katasztrófa bekövetkeztének küszöbén, a világméretű virtuális csatazajban kevés fontosabb útravaló akad annál, mint hogy őrizzük józanságunkat, és óvjuk érzékenységünket. A másként gondolkodók csöndes, szelíd forradalma az egyetlen esély a túlélésre.

(Lányi András: Bevezetés az ökofilozófiába – Kezdő halódóknak. Ökoetika sorozat, L'Harmattan, 2020)

Szöveg: Paksa Balázs

Fotó: Pixabay; L'Harmattan Kiadó

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. január 24-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.