A bambergi egyházmegyei múzeumban állították ki az „igazi Hófehérke” síremlékét

Az észak-bajorországi Lohr am Main közelében lévő Tauberbischofsheim egyik várában felnőtt és 1796-ban meghalt Sophiáról úgy tartják, hogy a Grimm-testvérek róla mintázták Hófehérke alakját.

Holger Kempkens, a múzeum igazgatója szerint a lány élettörténete széles körben ismert volt a 19. század elején. A Grimm-testvérek hosszú ideig éltek a Lohr am Maintól mindössze ötven kilométerre lévő Hanau közelében, és előszeretettel dolgozták fel azokat a történeteket, amelyeket a környezetükben élő emberektől hallottak.

Vannak arra utaló jelek, bár ezeket nehéz alátámasztani, hogy a Grimm-testvérek Sophiáról mintázták Hófehérke karakterét. „Én úgy vélem, hogy ebben az esetben is megvolt a történelmi alap, amelyet fikcióval egészítettek ki” – jegyezte meg Kempkens.

Az 1980-as években egy lohri történész, Karlheinz Bartels számba vette Sophia életének és a Grimm-testvérek meséjének hasonlóságait.

Sophia édesapja, Philipp Christoph von Erthal nemesember volt, aki újraházasodott első felesége halála után. A lány mostohaanyja híres volt zsarnoki természetéről és arról, hogy saját gyermekeit részesítette előnyben.

Lohr az üveg- és tükörgyártás egyik központja volt. A tükörgyár Sophia apjának tulajdonában állt; az egyik helyi múzeum ma is büszkén őriz egy tükröt, melyen ez a francia felirat áll: amour-propre, vagyis önszeretet. A mesében szerepel egy félelmetes erdő is; tudnivaló, hogy a Lohr szomszédságában lévő sötét rengeteg hajdanán rablóktól és veszélyes vadállatoktól hemzsegett.

Hófehérke a mesében hét dombon át menekül, mire elér a bányában dolgozó törpék lakhelyére. Lohr határában van egy használaton kívüli bánya, amelyhez hét dombon át lehet eljutni. A bányában egykor dolgoztak törpék és/vagy gyerekek, akik csuklyát viselve védekeztek a lehulló kövek ellen.

A Grimm-testvérek meséjének más részleteit, például az üvegkoporsót, a mérgezett almát és a herceget nem Sophia élete inspirálta. A bárónő fiatalon megvakult, sosem ment férjhez, hetvenegy éves korában egy kolostorban halt meg.

Holger Kempkens elmondta, hogy a sötétszürke márványból készült, ovális sírkő feliratát, amely a kereszténység nemes szívű hősnőjeként említi Sophiát, krétaréteg borította, amelyet gondosan eltávolítottak. A sírkő történelmi jelentőséggel is bír, mivel a 18. században a nőknek csak ritkán készítettek saját sírkövet.

Sophia síremlékét eredetileg Bamberg egy régi, azóta lebontott templomában őrizték. A mindössze néhány apró fehér csillaggal díszített sírkövet ezután egy kórházban állították ki, amelyet Sophia egyik bátyja alapított. Amikor az 1970-es években egy új klinikát nyitottak azon a helyen, a sírkövet eltávolították, és egy helyi családhoz került, majd nyoma veszett. A közelmúltban került csak elő egy bambergi házból, amelynek új tulajdonosa, aki öröklés révén jutott az ingatlanhoz, az interneten kezdett kutakodni, és amikor ráébredt a sírkő jelentőségére, a bambergi egyházmegyei múzeumnak adományozta azt.

Forrás: MTI

Fotó: Dominik Schreiner/Erzbistum-bamberg.de

Magyar Kurír